A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)
Ifj. Lele József: Népi gyógyítás Mórahalmon
derekán is - csak a tehetősebbek vitték betegüket orvoshoz. A szegényebbeknek se orvosra, se viteldíjra, vagy az orvos kiszállítására nem volt pénzük. S ami még fontos: a tanyai nép nem nagyon vigyáz az egészségére. Ha betegséget, fájdalmakat érez, nem veszi komolyan ma sem. „Gyógyítással általában idős asszonyok foglalkoznak, akiket a tanyai nép kenőasszonyoknak nevez. A kenőasszonyoktól külön vannak javasasszonyok, akik durva kuruzslásokat is végeznek, és orvosszerük nem mindig válnak be." 2 (Az idézetekben a kiemelések a szerzőtől származnak.) Ennek nyilvánvaló magyarázata, hogy elsősorban nem a gyógyfüvek hatásában, hanem a kísérő szövegekben, ráolvasásokban és imákban hittek. Akkor is, amikor a különböző betegségeket szentelt barka, vagy úrnapi virág-füsttel próbálták gyógyítani, és a Járványos megbetegedéseket távol tartani. Ilyenformán a füves gyógymódoknál is fontosabbnak, biztosabbnak tartották a ráolvasásokat. Itt elsősorban a holdhoz fordultak, az általánosan ismert imaszöveggel: „ÚJ hold, új király, adjál nekem Jó heteket, Jó hetekben Jó napokat; Jó napokban Jó órákat, Jó órákban Jó szöröncsét. Amihez Jámbor alsótanyaiak még hozzá tették: ÚJíJja mög a Jó Isten mindön tagomat, porcikámat. ' Gyógyító füveket minden háznál tartottak, s azok alkalmazása, felhasználása általánosnak mondható. Ennek ellenére, Bokor István harmincas évekbeli forrásértékű gyűjtése nyomán: „Orvos, gyógyszertár, csecsemővédő és szülésznő van Alsótanyán. A betegségek közül a járványoktól féltek legjobban. Sebek gyógyítására, megfázás ellen hatásos gyógymódokkal rendelkeztek, de a gyakran halállal végződő Járványok ellenszerét nem tudták. Idős mórahalmiak a spanyol náthát emlegetik föl, amikor is „Nem mélyre tötték a sok halottat, és a levegő elfertőződött, aztán akkor lőtt a nagy Járvány, tizennyócba. " (SzJné) A testrészek reumatikus fájdalmával főként az idősebbek bajlódtak. Börcsök Vince gyűjtéséből tudjuk, 5 hogy „A fájós végtagot rézelejével (a pálinkafőzéskor először kifolyó folyadék) dörzsölték be. A fájós gyomrot pálinkás paszullyal borogatták. Sárgaság ellen fehér liliom virágszirmait pálinkában érlelték, azt itták. (...) Becsipásodott szemet pálinkával simogatták. " A pálinka igen sok betegségben bizonyult hatásosnak: a vele való gyógyítás, akár a fogyasztásával is -, gyakori volt. Nyilván azzal a gondolattal, hogy nagyban méreg, kicsiben orvosság. Ha valakinek megmerevedett a nyaka, recsegett-ropogott, akkor pálinkába mártott ujjakkal kellett simogatni, maszírozgatni. A darázscsípést csöppnyi 2 Juhász Antal 1966. 92. 3 Bálint Sándor 1980. 445. 4 Bokor István 1936. 36. 5 Börcsök Vince 1980. 106. 86
