A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Ifj. Lele József: Népi gyógyítás Mórahalmon

Népi gyógyítás Mórahalmon IFJ. LELE JÓZSEF (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A

z alsótanyaiak gyógyítási szokásaiban elsődleges helyen voltak a gyógyfüvek., ráolvasások és az imák használata, alkalmazása. Amíg a ráolvasások napjainkra elenyésztek, szintúgy a babonás hiedelmek gyakorlata is, addig a gyógyfüves gyógymódok éppúgy megmaradtak, mint az imákba vetett hit. A hajdaniak gyógyító hidelemvilágában az égitestek között elsődleges helyen volt az lijhold, mint befolyásolható „segítőtárs". A gyógyításokra alkalmas gyógyfüveket a helybéli gyógyítók Sarlós Boldogasszony napján (július 2.) sarlóval szedték. A sokféle füvet otthon válogatták szét aszerint, hogy szárításra, vagy azonnal főzésre szánták. Szárításra legalkalmasabb hely a padlástér volt. Hatalmas vesszőkosarakba (párszárítókba) terítették ki, ahol meg-megforgatták, hogy ne penészedjenek össze. Miután alaposan megszáradtak, külön-külön papírzacskókba csomagolva akasztották föl, hogy az egerek ne érhessék el. Amely füvekből főzetet - teát, kenőcsöt akartak készíteni, azokat együtt forralták, majd a zúzalékból készült kenőcsöt, illetve a lét is üvegbe téve, a hűvös kamrában tárolták. Az általános azonban az volt, hogy akkor készítették el, amikor használni akarták. „Szárított füvekbül teákat főztünk. Ittuk. Vagy a fájó testrészt mosogattuk vele. Nagybeteg őket fürdettek benne." (Fgyné) Közismert, hogy népünk kevés vitaminos ételt fogyaszt. Ez a nem egészséges örökség jellemző a fehérjedús ételek fogy osztására is. Pedig a falun, méginkabb a tanyán élőknek mindig volt helyük és alkalmuk gyümölcstermesztésre, illetve jószág tartására, s csak rajtuk múlott - s múlik ma is - mikor került asztalukra gyümölcs, illetve húsétel. A gyümölcsök és a fehérjék hiánya miatt viszonylag gyenge volt a régi tanyaiak szervezetének ellenállóképessége. ,A közegészségügy három fő tényezőtől függ: a kutak, illetve az ivóvíz milyenségétől, a tisztaság általános fokától, és attól, hogy a tanyai építkezések megfelelőek-e, vagy sem. (...) A víz általában jó, a tisztaság közepes, az építkezés egészségtelen: levegőtlen, kis ablakos, nedves falú tanyák vannak többségben, amelyek melegágyai a betegségeknek" - írja Bokor István 1936-ban.

1 A legsúlyosabb betegségekkel - még századunk 1 Bokor István 1936. 32. 85