A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)
Markos Gyöngyi: Gyermekélet Makón és környékén a XX. század első felében
koznak járni..." 23 Ugyanerről a témáról Apátjaivárói Szigeti György így ír: „Tavasztól őszig tehát mezítláb jártak a gyerekek. Mondtuk is egymásnak, mikor a talion a libákat őriztük: „Húzzad a lábad, mqj' nem szúr a talló! Húsztuk is a lábunkat oszt mentünk. Azé' csak összeszúrkáta a talló. Csupa sebes vót a vékonya a talpunknak. Csupa ripacs meg sallang vót. A bűr Joszakadozott oszt kisebesedett. Nem vót lábbelink a tállón. Ott iparkottunk menni, ahun nagyobb vót a talló oszt jobban dut, mert ahogy a kasza vágta, a rendnek a két széle magasabb vót. Akinek cipóje vót, az Szén' Mihály napján cipőbe mehetett a búcsúra, de akinek nem vót, az oda is mezítláb ment. Fótos vót a legtöbb gyerek cipője, a tehetősebb szülők gyerekeié is." Templomba is mezítláb mentek jó időben kisebb gyerekek, csak akkor amikor nagyobbak voltak (10 év körüli iskolások), akkor kaptak a lányok papucsot, ajiúk meg szandárt (szandált)." 24 A kislányok kötényviselése nem egyértelmű. Múzeumunk Jotógyűjteményében már két-három éves gyerekeket ubonyban és kötényben látunk lejényképezve. Szóbeli közlések alapján ez elvétve Jordult elő. Feltételezhetően ünnepi alkalmakra öltöztették a kislányokat köténybe, amely később mindennapos és ünnepi viseletté vált. Nevelés „A kisgyermek Jejlődése ütemében sorozatosan és Jolyamatosan sajátítja el azt a tudást, azokat az erkölcsi értékítéleteket, amelyekre Jelnőtt korában majd szüksége lesz. A mainál sokkal nyíltabb társadalmi viszonyok között a kisebb és nagyobb események kellően értékelve mindenki előtt ismertté váltak, beszéltek róluk, hallották, látták a problémák megoldásait és a kisgyerekek ezeket agyukban, tudatukban elraktározták. " 25 A gyerekek a családban szerezték első ismereteiket. A szülők tisztességes, becsületes, dolgos embert szerettek volna nevelni. Paraszttársadalomban a munka volt az elsődleges. A kicsi gyereket is hamar dologra Jogták a házban és a ház körül. Az anya a napi Jeladatok ellátása, a ház körüli teendők, ajőzés mellett nem sokat tudott külön a gyerekekkel Joglalkozni. A nevelésben a már említett szigor ugyan enyhült, de a gyereket Jeltétlen engedelmességre, szójogadásra nevelték. A Jelnőttet tisztelni kellett külön magyarázat nélkül. Az ehhez vezető út és módszerek különbözőek lehettek. Sok helyen elég volt a ránézés, erősebb szó, másutt a testi Jenyítést alkalmazták. A mai „szabadnevelést" külön rossz szemmel nézte az idősebb nemzedék, utalva az értékrend megváltozására. „Kis vesszővel, amit fölkaptam (fegyelmezett), nem vót rá Bálint Sándor 1977. 271. Szigeti György и.о. Tárkány Szűcs Ernő uo. 780-781. 77
