A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Szűcs Judit: A paraszti polgárosulás és polgárosodás életstratégiái és megvalósulásuk Csongrádon a két világháború között

érdeklődése vitte volna. Az Ornyik fiúk taníttatását kezdetben a többszáz holdas nagyapa, majd az apa középparasztként vállalta. Vajda József nagyapja és apja 15-20 holdat művelő, törekvő gazda volt. Gabonán, kukoricán, lucernán és burgonyán kívül 2 holdon dohányt is termeltek. Az első világháború alatt kezdték. (Ez a fronton szolgáló katonának kedvezményt jelentett.) Majd a háború után is folytatták. A palántát maguk nevelték, a műút melletti tanyájukban dohányszárító pajtát építettek. Tehát a belterjes gazdálkodást igénylő dohánytermesztéssel is foglalkoztak. A nagyapa gyermektelen katonacimborája, Kovács János kétszáz holdas banktulajdonos gazdaságát az apa irányította. K. J. halála után egy nagy házat, 11 hold földet (2 hold Kisrétet, 9 hold Kilencest) kaptak. Az örökölt és az út mentén fekvő saját földet a városi házból könnyen lehetett művelni. Tehát az örökség lehetővé tette a városba költözést. Az idősebb fiúk, Péter és Tamás a tanyán élő család tagjaiként még csak polgáriba jártak. Felnőttként Péter szőlővel foglalkozott a Szép utcai házból. Tamás elment tűzoltónak, de szabadidejében gazdálkodott. Mihály géplakatos lett, majd az apjától kapott cséplőgéppel nyáron csépelt, az év többi részében darálómalmot működtetett. Mire a legkisebb fiú, József továbbtanulása eldőlt, már a városban laktak. Ő az ekkor induló nyolcosztályos gimnázium első osztályába iratkozott be 1922-ben. Ebben - a már említett - osztályban 64 tanuló kezdett és 1930-ban 8 fiú és 6 lány, köztük Vajda József is érettségizett. A fiút anyja papnak szánta, ő maga orvos szeretett volna lenni. Az anya egy hagyományosabb szemlélet jegyében megbecsült pályára, a fiú a polgári szemlélet szerint rangot jelentő végzettségre gondolt. De érettségi után az adóhivatalban dolgozva jogra kezdett járni, mikor másfél év múlva megnősült, abbahagyta. (Az ő és mások esetében is az 19401945-ig terjed az életrajz.) A gazdacsaládok gyermekei az iskolázottság, a szakműveltség megszerzésével polgárparasztok, ahogy ők mondták: „úri parasztok" lettek. Az esetek többségében ez azt jelentette, hogy érettségizett hivatalnokká vagy egyetemet végzett diplomássá váltak. (Egy Csongrád nagyságú, 26 ezer lakosú, tanyás település esetében a polgárparasztok nem számbeli nagyságukkal, hanem létükkel számítottak. (A vagyonukat dzsentri stílusú életmóddal elherdáló gazdákat nem tárgyalom. Ezekből is volt néhány.) Ugyanakkor „úri parasztnak" számított az a földtulajdonos, aki gazdaság működését irányította. Nézzük meg az úrrá és az „úri paraszttá" válás módjait két család, a Pölös és a Hajdú család példáján! A már említett Hajdú családban az anyagi háttér és az iskolázottság a kövekező képet mutatja. Hajdú György többszáz holdon gazdálkodott Csongrád és Tiszaújfalu határában. Négy fia és egy lánya érte meg a felnőttkort. A fiúk lehetőséget kaptak a tanulásra. Közülük „két paraszt 60