A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Szűcs Judit: A paraszti polgárosulás és polgárosodás életstratégiái és megvalósulásuk Csongrádon a két világháború között

korosztályát és rétegét igyekeztek összetartani. A gazdálkodás minőségénekjavítása mellett a társasélet alakítását is fontosnak tartották.

24 A kisparasztok, nagycsaládos középparasztok és nagygazdák fiai és unokái számára ipar tanulása is jelentette a földművesek világából történő kilépést. Ez a fiú saját választása lehetett, de bekövetkezhetett szülői biztatásra is. Szántai Ferenc, a gépeket vásárló, azokat saját műhely ében felújító, javító középparaszt gazda kétszer nősült. Mindkét felesége fiútestvérei iparosok voltak. Második felesége, Német Franciska öt fiútestvére közül négy tanult ipart, egy bognár, kettő kovács, egy géplakatos lett. A varrást tanult anya „tizenholdas" gazda feleségeként irányította fiait az ipar felé az első világháború alatt apa nélkül maradt családban. (A három lány földművesekhez ment feleségül.) A férj (ti. Szántai Ferenc) a feleségével a gazdaságot kiszolgáló iparos sógorokat is nyert. (Avagy a feleséget az iparos sógorokkal együtt választotta?) A család példája jelzi a háborúnak a paraszti kötöttségeket, szokásokat lazító hatását. Kókai Márton, nagygazda unokája, 40 holdat öröklő gazda legkisebb fia. Ebben a családban nyolc gyermekből hat érte meg a felnőttkort. Mártont anyja szabómesterhez vitte tanulni. A családból ő tanult egyedül ipart. Apja 80 holdas parasztlány feleséget nézett ki számára, de a fiú városi iparos lányát vette feleségül. A Fekete családban két, a két világháború között felnövekedett fiú 100 holdas gazda unokái - közül egy kovács, és egy kereskedő lett. További hasonló példák ismerete alapján mondhatom, hogy az egyik társadalmi rétegből a másikba történő átlépés a családfővel és a testvérekkelfolytatott harc közben valósult meg. A harcot, a vitát az iparos fiatal nősülése (paraszt vagy iparos lányt vett-e feleségül) az örökség vagy a családtagoknak végzett ingyenmunka válthatta ki. (Ez a gazdaságot kiszolgáló iparok, bognár és kovács rokonságában következett be.) Csongrádon a harmincas évek közepén a népesség 36,2 százaléka volt iparos (a belterületen). E magas százalék jelzi, hogy a fizikai munkát végzők társadalmában jelentős rétegnek számítottak. A növekvő földhiányt tanult foglalkozás választásával igyekeztek ellensúlyozni. Ezzel a városi polgárrá válás útját keresték. Még ha az iparosok jelentős része mezőgazdasággal is foglalkozott, illetve az újabb segédek és mesterek érvényesülése nehéz is volt.

26 Az első világháború után az újonnan épült polgári iskolában megindult a gimnáziumi oktatás is. Először a polgáriból lehetett különbözetivel A néprajzkutatás mostohán bánt az egyesületekkel és körökkel. A Magyar Néprajzi Lexikonból hiányzanak a megfelelő szócikkek. Az alföldi monográfiák jelentős része nem foglalkozik velük. De Nagy Gyula 1975. 381-406., Elek László 1965. 761-936. és Tóth István 1991. 547-565. 25 Kiss István 1935. 16. Ugyanakkor a külterületen 2,4%. 26 Szűcs Judit 1993

2

. 58