A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén (Forrásközlés)

kamatra, de féltek, mert ha a kamatot nem fizették, a bank árverezett. Ezért szívesebben kértek egymástól kölcsön, a gazdák kevesebb kamatot kértek és mindig vártak. 98. 251-255, 258. Széli Tamás 28 éves A faluban, ha valaki megszorul, szívesebben kér falusi gazdától kölcsönt, mint banktól. Mindenki foglalkozik gyékényszövéssel, vannak, akik dolgoznak, vannak, akik kereskednek vele. A faluban van vagy 1820 gyékénynagykereskedő, "nagykufa", akik megvesznek olcsón egy gyékényterületet, feliben levágatják, hazahozzák és itt a szövőkkel feldolgoztatják. Azoknak, akik nekik dolgoznak szívesen adnak kölcsönt, ami "ledolgozásra megy". Készpénzt nem fizetnek vissza, csak a készáruban számolják el. Minden kereskedőnek megvan a maga munkásszövőköre, akik hozzá Járnak kölcsönért. Előlegként adják a kufák, de mindenki tudja, hogy igazán kölcsön a 100 Ft és egy kéve, ami 20 Ft-ot ér. Ezért a munkás készárut kell adjon. A könnyű, pénz könnyen megy, így a tápai egész életében tartozik a nagykufáknak, akik meggazdagodnak. 100. 255. Rovó János 68 éves Juhosgazda Volt úgy, hogy kölcsönt kért valaki és odaadott a másiknak kamatban használni egy darab földet. Nem számították ki pénzben a kamatot, ahogy termett a föld, azé volt, aki használatba kapta. Ilyenkor kis írást csináltak egymás között, még tanút sem hoztak hozzá. 101. 256. Széli Tamás 28 éves Lovat, kocsit szoktak kölcsönadni egymásnak. A gazda úgy adja oda: "nesze itt van lovam, kocsim, hozd haza a búzádat, majd kukoricakapáláskor, lucernavágáskor te segítesz nekem." (Iga használatnak két kézi munkával való visszafizetése.) 235