A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén (Forrásközlés)

93. 230. Vincze József 72 éves, 7 hold Mindig szégyelli mindenki, ha földet kell eladjon, "mert hátrányára volt a családnak". Akkor volt "paraszti becsület". Ha a család volt hátrányára a szülőknek, akkor nem gyarapodtak, és ezért kellett földet eladni. 94. 230. Koszó András 63 éves, 5 hold A föld eladását itt szégyenlik, mert ez mutatja, hogy melyik "család" milyen szorgalmas volt Amelyik iparkodott a szüleit elősegíteni, az gyarapodott. Amelyik hátrányára volt a szüleinek, kénytelen volt eladni. Adás-vételre szerződést csináltak már 50 évvel ezelőtt is. A föld akkor olyan kapós volt, hogy nem kellett dobossal kihirdettetni. A "helyi szokás szerint", ha a családok hátrányára voltak a szülőknek, a falusiak már tudták, hogy oda lehet menni földet venni. A földet "sutyiban" adták el, mert az eladó szégyellte, hogy családjai hátrányára voltak. "Akkor még volt paraszti becsület." 95. 236. Révész Tapasz János 59 éves, 5 hold Másképpen felelek a jószágért, ha vásárban adom el, és másképpen, ha itthon. Ha vásárban adok el egy lovat, akkor az ott a vevő előtt kell, hogy kiállja a próbát, ha ott megfelel, és nem látják meg semmi hibáját akkor, miután elvitték, az Isten áldja meg. Ha itt a faluban adom el idevalónak, akkor még 30 napig felelek minden hibájáért. Bármi történjék a lóval, rögtön szaladnak hozzám, hogy ez van, vagy az van és sokszor, ha az ő hibájukból is történik valami baj, követelik, hogy ennyit, vagy annyit engedjek le az árból, mert jobbnak gondolták és nem tudták, hogy milyen hibája van. Ezért ad el a gazda szívesebben vásáron idegennek, mint a falubelinek. 233