A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén (Forrásközlés)

volt földje, mind kalászost vetett, míg a kerekgyepü és a Jánosérháti dűlőben mind kapást. Nagyapám mesélte, hogy az ő gyerekkorában még tarlót is hagytak, egész évben pihentették a földet, és arra Járatták az állatokat. Az ő idejében már tarló nem volt, csak két nyomásos volt a gazdálkodás. Később a földek elaprózódtak, és a vetésterület elosztása másként formálódott. 37. 68. Révész Tapasz János 59 éves, 5 hold A Réten volt egy család, akik közösen gazdálkodtak. Négy fiú volt, egy lány. A Horváth testvéreknek hívta őket mindenki a faluban. A lány elment a háztól férjhez, de a fiúk soha nem nősültek meg, és a földet sem osztották meg. 20-30 holdat bírtak bérbe, együtt bérelték, egy hombár volt és egy konyha. Beoszották egymás közt a munkát. Az egyikfőzött és a ház körüli munkákat végezte el, a másik a lovakkal, állatokkal törődött, a harmadik vásárokba Járt. A legidősebb, Pista volt a konyhán, a legfiatalabb fuvarozott, pénzt hozott a házhoz. Pista volt a ház feje, minden pénz és termény hozzá futott be, ő osztotta be a hasznot. Kalácsot is tudott sütni. Miska volt a szántó-vető, a Pista után következő, vásárra Ferkó Járt, Pali volt a legfiatalabb a fuvaros. Minden közös volt. 38. 69. Koszó András 63 éves, 5 hold Régebben búza-betakarítás után Járhattak ki az állatok a tarlóra. A közlegelőre kijáró állatokat hajtotta rá a pásztor a tarlóra, ezért a legeltetési társulat holdanként az egyes gazdáknak csekély összeget fizetett. Előnyös is volt ez a rovarirtás szempontjából. Szentmihaly napig csak lopva legeltettek, ezután már szabad volt a tarló. 39. 70. Bodó Imre 81 éves, 5 hold Amikor még nem volt senkinek sem saját földje (1848 előtt), a tápaiak a föld használatáért nem katonát adtak, hanem a városnak és az országnak fuvarba jártak. El kellett menni rospontba. Katonaságot ha vittek, este jött a kisbíró, hogy "holnap reggel kell menni a hetelőbe" 215