A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kiss Lajos: Temetők és fejfák Hódmezővásárhelyen (Forrásközlés: Szakál Aurél)

szomszédja Herpacsi Bálint tálas ásta. Azzal tartották, hogy fiatalnak nem Jó sírt ásni, elveszi a szerencséjét. A rokonok-ismerősök kettenhárman ásták a sírt a temetőcsősz által megmutatott helyen. A sír hossza 2 méter, szélessége 1 méter, mélysége 192 cm, olykor 2 méterre is lementek, ha szándékuk volt később a halottra rátemetni. Régen a legtöbb sírban padmalyt is csináltak a koporsó részére, vagyis a sír egyik oldalában a fenekétől számítva 60 cm magas üreget ástak ki, ahova a koporsó befért. Ötödik és hatodik elemista koromban, akkori szokás szerint, halotthoz Járó gyermek lévén sokat Jártam a református temetőkbe, de sohase láttam - később se - hogy a padmaly elébe tettek volna deszkát. A mai öregek pedig egybehangzóan állítják, hogy szokásban volt két colos (3,3 cm) palincsok odahelyezése. A padmallyal szemközti oldalba a sír fenekére tették a palincsokat sorba - néha téglát is tettek alá - és a sír másik oldalához támasztották, így nem hullott rá föld. A padmalyt azért készítették, hogy a föld ne nyomja a koporsót, benne a halottat, még inkább azért, hogy több családtagot is lehessen a sírba temetni. (A palincsolást azért hagyták abba később, mert tapasztalták, hogy az eső a palincs mögé is lemosta a földet.) Ez előtt ugyanis szokás volt a családi temetkezés, hogy a család minden tagja egy helyen együtt legyen. A gazdagok között voltak olyanok, akik kripta nagyságú sírhelyet vásároltak, de nem építettek rá kriptát, úgy használták, mint a rendes sírt, ahova több halottat lehetett temetni. Fényképfelvételek is mutatják, hogy nemcsak kétfejfa állott a sír elején, hanem három, négy, sőt öt is. Vásárhely sárga agyagos földjébe ahogy mondták „szép sírt ástak", vagyis szabályos, egyenes, sima oldalút, csak úgy fénylett. A koporsó leeresztésekor egyik sírásó a sírban maradt, segített a leeresztőknek és beigazította a koporsót a padmalyba, azután Jött ki onnan. Mielőtt ráhúzták a földet a koporsóra, többen a halott hozzátartozói, valamint a közeli rokonok, ismerősök ősi szokás szerint, különösen az asszonyok a kiásott földből göröngyöt dobnak a sírba, hogy ne háborgassa őket a halott szelleme, könnyebben felejtsenek a hozzátartozók, nem menjen a halott után több a házból. A sírba hajítják a fiatalok temetésekor a fátyolos lányok, legények fátyolát és a koszorúkat, csak a családét helyezik a fejfára. A bolti koszorú szalagját behasogatták több helyen, nehogy ellopják. Szokás lett idővel valamennyi koszorút a sírdombra helyezni s amikor elhervadt, majd később a bolti koszorúk tönkrementek, akkor takarították el onnan. Ma is így szokás. Élő virágkoszorút a fiatalok fejfájára tették. A sírban elhelyezett koporsóra ezután kezdték ráhúzni a földet kapával, a kántor és az iskolás gyermekek éneklése alatt. Mikor annyira behúzták, hogy beléphettek a sírba, a fejfát beleállították buktatva a sír elején a halott feje fölött, azért mondták fűtüívalófának. Lábfát nem alkalmaztak. Behúzás után a sírt domborúra hányták, csak később, fél 143