Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)
SZ. WILHELM Gábor: Késő avar kori településrészlet és temetkezés Kiskundorozsma határában
216 SZ. WILHELM Gábor került elő a székkutasi temető 8. századra keltezhető 164. sírjából (B. NAGY 2003, 62. kép 4). Már a bontás során egyértelmű volt, hogy a temetkezést kirabolták. A rablógödröt céltudatosan, a felsőtestre ásták rá, és csak a koporsón belüli részt bolygatták meg. A rablás időpontja már a lágyrészek elbomlása után történhetett, erre utalnak az in situ maradt lábszárcsontok, illetve a rendszertelenül elhelyezkedő vázrészek is. Fontos adalék a temetkezésből előkerült második állkapocs, ami azt bizonyítja közvetve, hogy nem magányos volt a temetkezés, valószínűleg egy közeli sír kirablásakor dobálhatták át a megnyitott sírgödörbe. Hasonló jelenséget tapasztaltak az ásatok a 100%-os mértékben bolygatott kettőshatári II. temető feltárása során (MÉSZÁROSPALUCH-SZALONTAI 2006, 102). ÖSSZEFOGLALÁS A településrészlet a több egymásra ásott objektum alapján nem egyrétegű, valószínűleg hosszabb ideig használatban lehetett. Az előkerült leletanyag viszonylag tágabb periódusra, a 8. század elejétől egészen a 9. század közepéig keltezhető. A település túlpartján lévő Árpád-kori falunak semmi nyoma nem mutatkozik az avar lelőhelyen, és viszont. Érdekes kérdés a feltáráson előkerült temetkezés és a település viszonya. Közvetlenül stratigráfiai helyzetben nincs a sír a településobjektumokkal. A leletanyag alapján sem lehet egyértelműen állást foglalni, mivel közel hasonló időszakra keltezhetőek. Az árulkodónak tűnik, hogy a sír földjében számos, minden bizonnyal a település járószintjéről származó kerámia került elő. Ezzel azonban óvatosan kell bánni, mert könnyen lehet, hogy csak a korabeli rablás idején kerültek a sírgödörbe. A szomszédos kettőshatári ásatáson egyértelműen kimutatható volt, hogy a temetkezési szokásiban rokon II. számú avar temető használati ideje a késő avar település utánra tehető (MÉSZÁROS-PALUCH-SZALONTAI 2006, 102). Míg a két településrészlet összetartozása szinte biztosnak tűnik, a temetkezésekkel kapcsolatban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A lelőhelyen feltárt sír egyértelműen a kettőshatári II. temetővel mutat rokonságot. Erre utal a sír átlagon felüli mélysége, a rablás módja, és az előkerült leletanyag is. Ellene szól viszont, hogy a 2004-es feltáráson déli irányba egy biztonsági sávot nyitva, egy nagyobb üres felület után úgy tűnt, hogy az addig rendszert alkotó sírok ebbe az irányba már biztosan nem folytatódnak (MÉSZÁROS-PALUCH-SZALONTAI 2006, 101). A temetőben a sírok azonban nem alkottak szabályos rendet, elképzelhető, hogy kissé megritkultak, és csak a nyomvonaltól délre jelentkeznek ismét, amit a 2008-as feltáráson előkerült sír is alátámaszt. A kérdés biztos eldöntéséhez csak a két ásatási terület közötti rész megkutatásával lehetne biztos választ kapni, de véleményem szerint több bizonyíték mutat arra, hogy nem egy újabb temető részlete került elő, hanem a kettőshatári II. temető egy újabb sírja. A település és a temető szervesen beleillik a 7. század végétől induló, új letelepedési hullámmal jelentőssé váló, Tisza jobb parti oldalán, a Körtvélyesi holtágtól a Fehér-tón, a Kiskundorozsma-BordányZákányszék-Kisszéksós-Madarász-tó vonalon keresztül a gyálaréti Holt-Tiszáig terjedő, intenzíven benépesült avar szállásterületbe (KÜRTI 1983, 190). Úgy tűnik, a késő avar korban jelentősen megnövekedhetett a térség szerepe és stratégiai fontossága, melyre a viszonylag szűk területen található nagyszámú lelőhely (temetők és települések), illetve az előkerült gazdag leletanyag is utal.
