Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)

SZ. WILHELM Gábor: Késő avar kori településrészlet és temetkezés Kiskundorozsma határában

214 SZ. WILHELM Gábor teggel díszítették. A Békés megyei leletanyagban igen elterjedt a típus (SZŐKE 1980; HEROLD 2004). Kézzel formált kerámia A kerámiaanyag nagyobb részét kézzel formált, korong nélkül készült edények alkotják. Soványításukhoz minden esetben kisebb-nagyobb darabokra zúzott kerámiát használtak fel. Az előkerült töredékek kizárólagosan a házi kerámiák körébe sorolhatóak, jellegzetesen valamilyen sütési-főzési tevékenységgel állhattak kapcsolatban. Fazekak: A tipológiailag besorolható, kézzel formált kerámiák többsége a fazekakhoz tartozik. Jellemzőek a barnás, sárgás, téglaszínű árnyalatok, de egy edényen belül is gyakran erősen eltérőek. A töredékek nagyrésze kívülről égési foltokat mutat, ami legtöbb esetben a használat módjára utal. Nagyobb töredék kevés került elő, a formailag besorolható darabok a jellegzetes, tölcséresen kihajló peremű, tojásdad típushoz tartoznak. Néhány darabot díszítettek is, két példánynak a peremét ujjbenyomkodás tagolja (1. kép 1, 3). Ez a díszítésmód már az őskortól általános, az egész avar koron át jellegzetes módja a fazekak változatossá tételének (VIDA 1991, 132; VADAY 1999, 241). Néhány esetben a vállon szintén megfigyelhető egyszerűbb díszítés: karcolt hullámvonal, illetve hullámvonalköteg. Sütőharangok: Az egyik legjellegzetesebb, avar korhoz köthető kerámiatípus, használatuk az egész késő avar szállásterületen kimutatható (TAKÁCSVADAY 2004, 37). Jelentősebb számban kerültek elő töredékek, de gyenge megtartásuk miatt kis töredékekben találtuk ezeket, ezért pontosabb formai rekonstrukciójuk nem kivitelezhető. Főként sárga és téglaszínüek, porózus anyagúak, és igen gyakran erősen kormos a külső felületük, ami a hosszabb használat során keletkezhetett. Két fő peremtípust figyelhetünk meg az anyagban: 1. a lekerekített (3. kép 2-3, 5-6) és a 2. vágott (3. kép 5; 7. kép 5-6) formát. Két töredék belső felületén textillenyomatot látható (3. kép 1). A jelenséget már Bálint Csanád is észlelte az eperjesi település anyagában (BÁLINT 1991, 59; Taf 6. 13; Abb. 5b), míg részletes értelmezésére az örménykúti avar település kapcsán került sor (HEROLD 2004, 40). A megfigyelések szerint a textilnyomat a készítési technológiáról árulkodik: az edényeket egy fa állványra téve formázták, melyet textillel takartak le, hogy ne ragadjon hozzá az agyag. Mikor az edény kiszáradt, levették a formáról, és a belső felületét vékony agyagréteggel átkenték. Az égetésnél a textil eltűnt, csak a külső agyagréteg lepattogzódása után, a lenyomata maradt meg. A sütőharangoknál szinte minden darabon észlelhető, hogy a belső felület durván eldolgozott, több esetben az ujjnyom is megfigyelhető. Az edénytípus megjelenését Szőke Béla Miklós a legkésőbbi avar időszakra keltezte (SZŐKE 1980, 184), de az újabb kutatások fényében ezt a határt úgy tűnik, hogy a 8. század elejéig lejjebb lehet tolni (BALOGH 1999, 114). Bográcsok: Néhány kézzel formált bogrács jellegzetes peremtöredéke is előkerült, töredékességük miatt típushoz sorolásuk nem lehetséges. A korongolatlan bográcsok sütőharanggal együttes előfordulását a Békés megyei lelőhelyek alapján a 8. század végi, 9. század eleji avarsághoz kötik (MRT 10). Más vélemények alapján az edénytípus megjelenésével már akár a 7. század végétől számolhatunk (VIDA 1991a, 392). Egyéb edénytípusok: Néhány kézzel formált fültöredék, illetve perem fölött átívelő fülű edény tartozik a kategóriához (4. kép 3, 5). A különféle füles, fazékszerű edények már a 7. századtól jellemzőek az avar leletanyagban (VIDA 1999, 132-137), de a perem fölött átívelő típus jellemzően a 8. századtól jelenik meg. Egyéb leletek A lelőhelyről két kőeszköz és két őrlőkő töredéke került elő, formailag nem beazonosíthatóak. Jelenlétük a helyi gabonaőrléssel köthető össze. A két épületből, a 3. és a 10. objektumból előkerült, kiégetetlen agyagnehezék valószínűleg szövőszékhez tartozhatott. A 10. objektumból előkerült egy csontár, és két hasonló kiképzésű csiszolt borda.