Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)
BENEDEK András - POPITY Dániel: Késő avar kori településrészlet Szeged-Fertő, Jójárt tanya területéről
Késő avar kori településrészlet Szeged-Fertő, Jójárt tanya területéről 197 AZ ELŐKERÜLT LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE A leletanyag legnagyobb hányadát — mint minden településanyagban — a kerámia jelentette. Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy a házak, kemencék, gödrök és árkok meghatározó, zárt együttesből előkerült kerámiaanyaga egységes. Egységesnek tűnik az alapanyag, az agyag, amelyből az edényeket készítették, a soványítás módja, és egységesnek tűnik az a technika is, ahogyan az edényeket készítették. Általában elmondható, hogy egy-egy objektumból nem túl nagy mennyiségű kerámiaanyag került elő. A teleprészlet objektumaiból 108 kerámiatöredék került elő, melyeknek többségét a kézzel formált edény töredék tette ki. A jelentősebb mennyiségű korongolatlan kerámiát a különböző méretű fazekak, sütőharangok töredékeiként lehet meghatározni, a korongolt edények töredékei kizárólag közepes méretű fazekakból származnak. Korongolt edények A lelőhelyről előkerült korongolt edénytöredékek száma a kézzel formált kerámiához mérten igen csekély, hiszen csupán 9 ilyen töredéket találtunk a feltárás során. Ezek a töredékek két edényhez és két objektumhoz tartoznak (6., 30. obj.). A 30. objektumból egy vékony falú, narancssárga színű, korongolt edény összeillő töredékei kerültek elő (9. kép 1-2, 6). A 6. objektumból egy téglavörös színű, sötétszürke törésfelületű, homokkal soványított, korongolt kerámia alj töredékét találtuk (9. kép 4). Mindkét edénytöredéken körbefutó, bekarcolt vonalköteg, ún. csigavonal díszítés látható. Ez a minta alkalmazása és a vonalköteg kombinálása hullámvonalköteggel a leginkább elterjedt díszítési forma. Ilyen díszítésű edény került elő Eperjesen (BÁLINT 1991, Taf. 20. 2-3., Taf. 28. 14-15., Taf. 29. 8., 17.) és Székkutason a 239. sírból (B. NAGY 2003, 205. kép 8) ÍS. Kézzel formált edények A kézzel formált edények száma 104, vagyis az anyag többsége. Általában durva kivitelűek. Anyaguk kizárólag kerámiazúzalékkal soványított. Felületükön több esetben megfigyelhető — kívül vagy belül — az eldolgozás nyoma. 5 Formai megoszlásukról keveset tudunk, mivel igen sok a jellegtelen oldaltöredék. A meghatározható formák többsége fazék, illetve sütőharang. Fazekak. A háztartásban használt fazekakra 14 objektumban (1., 4., 6-8., 12., 14-20., 22-23., 30. obj.) bukkantunk. A kézzel formált edényeken belül az uralkodó edénytípus a különböző méretű, ívelten kihajló, lekerekített peremű fazék. A kézzel formált kerámiának ez a lekerekített, hosszan, esetenként rövidebben kihajló peremű változata általánosnak mondható az avar szállásterületen. Hasonlóan ívelt peremű fazék került elő Eperjesen (BÁLINT 1991, Taf. 20. 13., Taf. 27. 2., Taf. 29. 21.), a Gyoma 133. lelőhelyen (VIDA 1996, 7. kép 3, 17. kép 2, 19. kép 5), Tiszafüreden (MADARAS 1991, 19. t. 1), és a gyulavári telep anyagában (LISKA 1999, 2. kép l). Kisebb számban azonban előfordul a tölcséresen kihajló peremű fazék is. A fazekak méretére vonatkozóan kevés adatunk van, mivel a leletanyag igen töredékes. Kisebb csoportjánál díszítés nyomait figyeltük meg. A peremen egy esetben figyeltünk meg ujjbenyomkodásos díszítést (6. obj.), ilyen típus került elő Eperjesen is (BÁLINT 1991, Taf. 6. 3., Taf. 17. l„ Taf. 18. SÍ.). Ezen típusú díszítés a 6-7. század fordulóján jelent meg az edényperemeken, nem keltező értékű, az avar kor végéig létezett (BÁLINT 1991, 72; VIDA 1991, 132). Díszítésnek egy másik fajtájával egy fazék profilálatlan fenéktöredékén találkoztunk, itt függőlegesen futó, bekarcolt vonalköteg díszítés látható (10. kép 3), ilyen került elő Eperjesen is (BÁLINT 1991, Taf. 10. 2., Taf. 27. 3., Taf. 30. 3.). Ezt a mintázatot ritkábban alkalmazták, mint a vonal- és hullámvonalköteg díszítést. Az ilyen díszítés alkalmazása mindig kézzel formált edényeken tűnik fel. Ezeket a kerámiákat Bálint Csanád a késő avar kor végére datálja (BÁLINT 1991,45). Sütőharangok. Hasonló mondható el a másik, gyakorta előkerülő településkerámiáról, a sütőharangról. Ilyen típusú kerámia három objektumból (4., 6., 19. obj.) került elő. Kézzel formáltak, kerámiazúzalékkal soványítottak, nagyon rossz minőségűek. Színük kívül sárgásbarna, belül sárgásvörös, ami alacsony hőfokon történt kiégetésről tanúskodik. Fontos megjegyezni, hogy az általában kisméretű töredékekről sokszor nehéz eldönteni, hogy fedő vagy sütőharang darabjai voltak-e. A falvastagság és a kiszerkeszthető méret határozza meg az egyébként formailag igen hasonló tárgyak töredékeinek szétválaszthatóságát. (LISKA 1999,68-69). A töredékek mindegyikének anyagát nagyobb részt kerámiazúzalékkal és kevés szerves anyaggal soványították, a cserepek törésfelületében több, nagyobb cserépdarab figyelhető meg. A településen talált sütőharangok átlagosan 45 cm átmérőjűek, peremük többségben lekerekített (8. kép 3^4, 6). Hasonlóan lekerekített peremű került elő Gyulavárról (LISKA 1999, 3. kép 9, 11). Előfordul az egyenesre levágott peremű (8. kép 7) típus is, ehhez hasonló töredéket Kardoskúton is dokumentáltak J Kívül eldolgozott töredék került elő a 6. (Ltsz.: 2009.15.12.) és a 17. objektumból (Ltsz.: 2009.15.80).
