Lőrinczy Gábor szerk.: Pusztaszertől Algyőig. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 2. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla - HEIPL Mónika: Szarmata temetőrészlet Balástya, Sóspál-halom mellett. Új adatok a Dél-Alföld árokkeretes szarmata temetőihez és a rendellenes temetkezéseihez
152 BALOGH Csilla - HEIPL Mónika A 25. sírban fekvő középkorú nő a hátán feküdt, erőteljesen zsugorított, összekötözött helyzetben. A csontok elhelyezkedése alapján — alkarjait a mellkasra hajlították, a csuklók keresztezték egymást, a térdeket a mellkasra húzták fel úgy, hogy a combokat keresztezték, majd a jobb lábszárat a bal combcsonton fektették át — bizonyosra vehető, hogy a csuklóit és a bokáit szorosan össze is kötözték. A lábainak felhúzása oly mértékben természetellenes, hogy csak a hullamerevség elmúltával lehetett így gúzsba kötni. A koponya és a felső négy nyakcsigolya nem került elő, de az ásató véleményét szem előtt tartva valószínű, hogy a gépi munka áldozata lett. 1 1 A temetést végzők olyan kicsi sírgödröt ástak, hogy az összekötözött halott is csak úgy fért el benne, hogy a lábfejei a sírgödör oldalára támaszkodtak. A természetellenesen felhúzott és összekötözött végtagokkal nem egyszerűen megkülönböztetést, de sokkal inkább büntetést fejeztek ki, „visszatérésében" korlátozták. Ehhez hasonló magyarázata lehet annak, hogy a sándorfalva-eperjesi 10. sírban a halott sarkát hátrakötözték (VÖRÖS 1985,150). Nem ritka, de temetőnként legfeljebb csak 1-3 esetben fordul elő az általánostól eltérő, vagyis rendellenes temetkezés, melyek körébe az eltérő tájolású sírok és a hanyatt, nyújtott helyzettől eltérő módon való fektetés tartozik. 1 2 Az alföldi szarmaták rendellenes temetkezéseit Kulcsár Valéria a szarmaták temetkezési szokásaival foglalkozó, átfogó munkájában rendszerezte (KULCSÁR 1994; KULCSÁR 1998, 31-34). A rendellenes pozíciónak három csoportját különítette el, 1 3 azonban véleményünk szerint indokolt egy negyedik csoport kialakítása is, ahová a rendellenes kar és lábtartású csontvázak sorolhatók. Ide sorolható pl. a kiskunfélegyháza-kővágóéri temető 30. sírja, melyben a hanyatt fekvő csontváz a medencétől lefelé a bal oldalára lett fordítva (GALLINA 1999, 7), vagy a szentes-kistőkei 16. sír, amelyben a gyermek alkarjait a vállhoz hajlították fel (PÁRDUCZ 1944, 12). Ugyanakkor azoknak az eseteknek a megítélésénél, ahol a végtagok alig vannak behajlítva — pl. Szeged-Algyő 81. sír (KÖHEGYI-VÖRÖS 1992, 74-77, 13. kép) — érdemes körültekintően eljárni, mert nem zárható ki, hogy a csontok elmozdulása a sírba helyezés eredménye. A Sóspál-halmi 25. sír gúzsba kötött halottja csak nehezen sorolható be a zsugorított sírok sorába, inkább az utóbbi csoportba, az individuális indíttatású rendellenességek közé tartozik, de azon belül egy jól körülírható csoportot, az összekötözött csontvázak csoportját alkotja egyelőre csak a sándorfalva-eperjesi 10. sírral együtt. E két sírt a mozgásban, „visszatérésben" való korlátozás rokonítja. A hasra fektetett helyzetű csontvázak és a két, említett, összekötözött csontváz a többi rendellenes temetkezéstől alapvetően különbözik abban, hogy e sírok leletszegények: pl. a Sóspál-halom-i sírból csak egy vascsat került elő, a sándorfalvai sír pedig melléklet nélküli volt. Márpedig eddigi ismereteink szerint a szarmata kori rendellenes temetkezések sajátossága az, hogy nem jellemző rájuk az a fajta leletszegénység, ami a népvándorlás és az Árpád-kori hasonló temetkezésekre. Tehát a szarmata temetkezésekben az alábbi rendellenes pozíciók fordulnak elő: 1. zsugorított helyzetű csontváz 2. feltámasztott lábakkal való eltemetés 3. mozgásban korlátozott testhelyzetben (hasra fektetés, összekötözés) való eltemetés 4. rendellenes kéz- és lábtartású csontvázak Kulcsár Valéria munkájának megjelenése óta, elsősorban a nagyberuházásoknak köszönhetően, számtalan új szarmata temető, temetőrészlet került elő, s a rendellenes temetkezések száma is gyarapodott. Nagyszámú közöletlenségük miatt egyelőre újabb elemzésbe bocsátkozni nem érdemes, a közölt új adatok pedig csak megerősítik a korábbi megfigyeléseket. A téma további, átfogó kutatását nehezíti a régi ásatások szakszerűtlen feltárása, hiányos do11 Természetesen teljes biztonsággal nem állíthatjuk, hogy nem valamilyen szakrális cselekedet, csonkítás következménye a koponya és a nyakcsigolyák hiánya. A halottcsonkításra példa a Szabadszállás-Boczka tanyánál előkerült, magányos sír. Az 5. század első felére keltezhető, késő római rítus szerinti sírban hanyatt fekvő 30-35 éves férfi koponyáját és nyakcsigolyáit leválasztották és a csigolyák felé fordított helyzetben, rendellenesen helyezték el (H. TÓTH 1969, 6). A dunaharaszti 4. sírban a koponyát ugyancsak leválasztották a törzsről és a sír közepén, egy lapos kőre helyezve került elő (PÁRDUCZ 1950, 28). A Debrecen-Varga kerti sírban nyugvó halottnak csak a bal kéz ujjait vágták le, amelyek a kézcsonttól távolabb kerültek elő (SŐREG11932, 30-32). 12 Nem egyértelmű — az elsősorban késői — szarmata telepeken előforduló, atipikus jelenségeknek tartott, gödörbe bedobott, néha azonban szabályosan, azokba eltemetett, un. gödörhullák e körbe tartozása. Vannak, akik a rendellenes temetkezések közé sorolják (KULCSÁR 1998, 35. j.), mások áldozatnak tartják (ISTVÁNOVITS1999, 177), vagy az Alföldön lezajlódó politikai események nyomaiként értékelik (VADAY1997). 13 Hivatkozott munkájában a rendellenes temetkezések között tárgyalta a kettős- és többes temetkezéseket, sőt a későbbi rátemetkezéseket (Nachbestattung) is. Véleményünk szerint azonban sem ezek, sem az utótemetkezések nem tartoznak a rendellenesen, az általánostól megkülönböztetve eltemetettek közé. Az egy sírba eltemetett két vagy akár több csontváz különböző régészeti korokban és kultúrákban felbukkan, bár mindig csak kisebb esetszámban (TOMKA 2003,18-20). Előfordulásukból legfeljebb közelebbi rokonságban állók egyszerre, vagy közel egy időben történt elhalálozására következtethetünk. Az egy gödörbe, vagy egymás közelébe temetéssel a temetést végzők azt demonstrálták, hogy akik az életben szorosabban kötődtek egymáshoz, azok a túlvilágon is együtt, vagy legalábbis egymás közelében legyenek.
