Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
A Felgyő, Ünnös-tanyai avar kori temető 249 vas övveretek száma kicsiny. Ugyanez igaz a tárgytípus 567 előtti előfordulására is, s ezért gondolta Kiss Attila, hogy nem sokkal 567 előtt jelent meg a gepida férfiviseletben (KISS 1996, 213). Avar környezetből a vasveretek az erős germán kapcsolatokkal rendelkező kelet-dunántúli temetőkben (Kölked-Feketekapu A., Környe, Szekszárd-Bogyiszlói út) fordulnak elő, vagyis ott, ahol a gepida továbbélésre utaló egyéb tárgytípusok (vö. KISS 1992) is vannak. Természetesen az avar szállásterület más részein is felbukkannak bár kisebb számban: a Tiszántúlon pl. Szegvár-Oromdűlö 100. sír (LÖRINCZY 1992a). A 14. sír vas szíj végének analógiái a Duna- Tisza közéről csak szórványosan adatoltak, a kundombi 76. és 180. sirokban vannak jelen (SALAMON- CS. SEBESTYÉN 1995, Pl. 12, 25). Az utóbbi sírban Törökkanizsa-típusú veretek és Tarnaméra-típusú nagyszíjvég társaságában fordult elő. Ez a temetkezés egyébként a 7. század közepe után nyitott temető egyik legelső sírja lehet, bár a leletegyüttes egészét bizonytalanná teszi az öntött, trapéz fejű, indás testű bronzcsat. A felgyői 74. sírban lévő propeller alakú vasveret még ritkább típus. Párhuzamát a Jászapáti-Nagyállási úti 45. sírból ismerem (MADARAS 1994, Taf. VI). Valószínűnek tartom, hogy a felgyői vasvereteket tartalmazó sírok kronológiai helyzete a kundombi síréval lehet azonos. Fönlak-típusú veretek (6. kép l). 8 6 A 215. sírban egy juvenis korú mongoloid férfi nyugodott, akinek övét ezüst veretek díszítették. A veretek elhelyezkedése alapján öve a derekát jobbra nyíló helyzetben, azaz a viselés módjának megfelelően fogta körbe. Az övet téglalap alakú vascsat zárta. A sírból négy pajzs és egy kettöspajzs alakú veret került elő, valamint négy kisszíjvég, melyek közvetlenül a pajzs alakú veretek alatt feküdtek. A kettőspajzs alakú veret az öv hátsó részén helyezkedett el. 8 7 A sír bolygatatlan volt, ezért valószínű, hogy a hiányzó nagyszíjvég már a sírba sem került. A Fönlak-típusú övek lelőhelyeinek katalógusát Garam Éva állította össze, 8 8 s táblázatából kitűnik, hogy azokban az esetekben, ahol a kettőspajzs alakú veretek is előkerültek vagy megmaradtak, azokból 2-3 példány volt (vö. GARAM 2001, 115-116). Ezekhez képest a felgyői sír egyetlen kettőspajzs alakú verete kevésnek tűnik. Talán a nagy szíj véghez hasonló sorsra jutottak, s ezek sem kerültek a sírba. A Fönlak-típusú övdíszek a névadó fönlaki ötvössírból ismertek (FETTICH 1926, IV-V. tábla), helyi készítésük így nagyon valószínű, bár Garam Éva megállapítása szerint a Kárpát-medencei példányok között egy sincs, mely a fönlaki préselőtövön készült volna (GARAM 2001, 117). Míg a tisztább vonalvezetésű, jobb minőségű darabok a Balatontól délre, a rosszabb minőségű, gyakran bronz példányok a Maros-völgyben találhatók (GARAM 2001, 119). Ezen kívül körvonalazódni látszik a Tisza középső folyásánál, a jobb oldalon egy újabb területi csoport (Felgyő, Szeged-Kundomb, Tiszavárkony-Hugyinpart), melynek veretei technikai kivitel tekintetében a Maros-völgy rosszabb minőségű darabjaival rokoníthatók. A Fönlak-tipusú veretek 7. század első harmadára való keltezése biztosnak látszik (BÓNA 1971, 297; MARTIN 1990, 67; KISS 1996, 215; GARAM 2001, 117-119), ez a típus a bizánci eredetű övdíszek egyik legkorábbi csoportjába tartozik. A németszentpéteri lovas sírban lévő övgarnitúrát Heraclius és Heraclius Constantinus 616-625 között vert solidusa (SOMOGYI 1997, 77), a Linz-Zizlau-i temető 132. sírjából származó darabokat Heraclius 630 körül vert ezüstérméjének fele (LADENBAUER-OREL 1960, 56) keltezi post quem. A legkiválóbb minőségűek, s egyben a legkorábbi példányai a verettípusnak a Keszthely-Horreumi 15. (BARKÓCZI 1968, Fig. 15) és a Kölked-Feketekapu 211. (KISS 1996, Taf. 49) sírjából származó példányok. A Maros-völgyi példányok és kísérőleleteik közöletlenek, ezért most még nem állapítható meg, hogy a jó minőségű dunántúli és a rosszabb dél-alföldi darabok között pontosan milyen kronológia különbség van. A kundombi 289. sír példányait a Tarnamératípusú nagyszíj vég (SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, Pl. 36) a 7. század közepére keltezi. Bócsa-típusú veretek és fogazott szalagfonatos szíjvégek. A 83. sírban fekvő fekvő férfi övét ugyancsak vascsat zárta. Az övön egy bronz ovális alakú veret, két ezüstözött bronz lemezből készített, préselt gömbsorkeretes pajzs alakú veret volt, illetve a sima nagyszíjvég mellett 9 db fogazott szalagfonatos bronz kisszíjvég került még elő (6. kép 4). Az övveretek a többségében a Duna-Tisza közéről származó, 8 9 gömbsorkeretes és kőbetétes álcsatokat is tartalmazó leletkörhöz tartoznak. Az arany álcsa86 A 6. képen az Ürmös-tanyai temetőben előforduló övek összefoglaló táblája látható. A veretek elrendezése nem rekonstrukció, elhelyezésük nem hordoz kronológiai sorrendet. A kép a könnyebb áttekinthetőség kedvéért, csak (!) illusztrációs szándékkal készült! 87 A kettöspajzs alakú veretek övön való elhelyezkedésére vonatkozó hiteles megfigyelést Id. Budakalász 696. (V1D.4 PÁSZTOR 1996. 344 345) és Kölked-Feketekapu A. 647. sir <KISS 1996. 165-166. Taf. 102), a rövid mellékszijjakra vonatkozót a KeszthelvFenékpuszta horreumi temető 15. sírja (BARKÓCZI 1968. 300. Fig. 15)). Az öv szerkezetéről FIEDLER 1994. 36-37! 88 A lelöhelylistában és képi hivatkozáson is tévesen szerepel a Szeged-Királvhalom 6. sir, a Fönlak-típusú veretek lelőhelye FerencszáUás 6. sír, melyek a Móra Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményében 53.58.11. leltári számon találhatók! 89 A ké zirat lezárása után jelent meg a Zamárdi-Rétiföldek temető első 1500 sírjának publikációja, s ezek között a. 194.. 834., 1140/b sírok (BÁRDOS GARAM 2009. Taf. 23. 101. 130) préselt gömbsorkeretes, pajzs alakú övveretei is árnyalják majd a képet!
