Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település
A felgyői bronzkori temető és település 95 rostyán leletek a kultúra településeiről kincsleletből kerültek elő (Mende, Bölcske, Dunaújváros (HORVÁTH 1999, 179)). Fenőkő: A 19. sír kőtárgya (9. kép 4) amulettként vagy fenőkőként szerepel a szakirodalomban. Klasszikus szivar alakú kiképzésének párhuzamát az alpári telepanyagból ismerjük (BÓNA-NOVÁKI 1982, Taf. XXXI. 4). Horváth Tünde e típusra vonatkozó leletlistájában még egy Kakucsról származó példány szerepel, melynek érdekessége a hozzá tapadt bronzrög, mely így valószínűsíti a tárgytípus fenőkőként való alkalmazását (HORVÁTH 2004). Bronzok Tű. A temető területéről négy bronztü került elő két sírból. A tűpárokat eltérő típusú tük alkották. Az 1. sírból egy ferdén átfúrt kúpos fejű tű (1. kép 1) egy lapátfejüvel (1. kép 2) együtt került elő. Egy szintén átfúrt kúpos fejű tű (10. kép 4) egy átfúrt gömbfejű tűvel (10. kép 3) együtt alkotta a 22. sír mellékletét. A lapátfejü tűk legkorábbi megjelenése a kora bronzkor 2-3 időszakára tehető (SZATHMÁRI 1988, 72, 74). Elterjedési területe Magyarországon a Kisapostag- és Vatya-kultúrákhoz köthető, Szlovákiából és Csehországból csak néhány példányuk ismert. A dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája területén mind temetőből (pl. Kisapostag (MOZSOLICS 1942,1. tábla 76, 79; vii. tábla 3)), mind pedig az ún. Kömlőd-Ercsi típusú bronzkincsekből ismert (MOZSOLICS 1967, 82). Több, a témával foglalkozó kutató megkülönbözteti a magyarországi bronztűket a nyugati típusoktól, a Kárpát-medencei darabokat helyi fejlődés eredményének tartja (NOVOTNÁ 1980, 28; SZATHMÁRI 1988, 75-76 17 8). A Vatya-kultúra területén a dömsödi temető leggazdagabb sírjában került elő párban lapátfejű tű, melyet szintén a R BAi időszakra keltezhetünk (BUTLLR-SCHALK 1984,36). Az öntött, gömbfejü tűk — eltérő kiképzéssel ugyan, de nagyjából hasonló formában — a középső bronzkor második felétől (R BA2) egészen a HAj időszakig nyomon követhetők (RÍHOVSKY 1983, 27). Nagy területen jelentkeznek a korszak kultúráinál a Balti-tenger partvidékétől, Németországon át egészen Magyarországig (BÓNA 1975, 286). A gömbfejű tűk megjelenése a magyarországi bronzkori kultúrákban közép-európai eredetet mutat (KOVÁCS 1984a, 224). Részben közép-európai kapcsolatot feltételez főként az Auntjetitz-kultúra felé — Bóna István is, aki szerint a gömbös fejű tűk a mészbetétes edények kultúrájának jellegzetes viseleti darabjai, és a környező egykorú kultúrákhoz is mészbetétes közvetítéssel jutnak el (Vatya 2-3, Füzesabony) (BÓNA 1975, 219). 17 9 A R BA2 periódusban, a Kárpát-medence területén, a ferdén vagy függőlegesen átfúrt, gömbfejü tük, illetve a velük párhuzamosan megjelenő, kettős kúpos fejű tűk jellemzők. A Vatya-kultúra területén a gömbfejű tű egyik legkorábbi megjelenése a Budapest, Növény utcai temetőjének egyik Vatya 2 időszakra datált sírjából került elő (REMÉNYI 2002, 84). A felgyőihez hasonló, díszítetlen fejű és egyenes szárú tűk előfordulása ritkább, hasonlót néhány Vatyatemetőből ismerünk, pl. Dunakesziről (KOVÁCS 1989, Abb. 12. 4), Izsákról (BÓNA 1975, Taf. 48. 4). Nagyobb mennyiségben és szélesebb körben elterjedtek a díszített fejű és tordírozott vagy sarlós szárú, gömbfejű tűk, melyek megtalálhatók a Vatya-kultúra 3. fázisára datált sírokban (vö. Dunaújváros, Izsák), illetve a Füzesabony-kultúra több temetőjében, pl. Megyaszó (BÓNA 1975, Taf. 186. 13). A tordírozott és/vagy sarlós szár a kései tűtípusok jellemzője, és továbbélése a Koszideri időszakban gazdag formavilágot hoz létre (NOVOTNÁ 1980, 45; KOVÁCS 1989, 61). A 2. sír trapéz átmetszetü, csavart bronztöredékei (1. kép 3-5) bár a fej kiképzést nem rekonstruálhatjuk — szintén tordírozott tű szárának töredékei lehetnek. A kettős kúpos fejű tük részletes elemzése során Bóna István különválasztja a Vatya-kultúra területéről előkerült, ún. gombafejű tűket a füzesabonyi kultúra területén előforduló, klasszikus kettős kúpos fejű tűktől (BÓNA 1975, 290-291). A Vatya-kultúra tűinek felső, csonkakúpos része hosszabb, míg az alsó része nyomottabb, innen ered gomba formája. A szlovákiai tűket feldolgozó kötetben M. Novotnánál a kettős kúpos fejű példányok Gajary típusa a felgyői példányok megfelelője (NOVOTNÁ 1980, 43). M. Novotná típusfelosztása szintén megkülönbözteti az Otomani-Füzesabony-kultúrkör kettőskónikus tűit. A szerző szerint a díszítetlen példányok az A2 elejére keletezhetők, a fiatalabb példányoknál a fej és a nyakrész körbefutó vonalakkal díszített. M. Novotná véleménye szerint e típusból vezethető le a kultúra területén a sarló szárú tűk kialakulása, vagyis használatuk véget ér a magyar középső bronzkor végén (NOVOTNÁ 1980, 46-47). A kettős kúpos fejű bronztü a Vatya-kultúra leletei között teljesen általánosan elterjedt típus, ismert pl. Új hártyán-Vatya (BÓNA 1975, Taf. 34. 8-11, Taf. 35. 5, Taf. 36. 1-8); Cegléd-Öreghegy (BÓNA 1975, Taf. 47. 1-4, 6-7); Izsák (BÓNA 1975, Taf. 47. 8-9, 13-18, Taf. 48. 1-2, 3-5); Dunakeszi (BÓNA 1975, Taf. 55. 18) lelőhelyekről. / 78 További párhuzamok felsorolásával! 179 Bóna István a tük tipokronológiai osztályozásánál egyes típusokat déli eredetűnek tart. A gömbfejü tűk — Bóna által a fej díszítése alapján felállított — variánsainak kronológiai értékét több kutató nem fogadja el, vö NOVOTNÁ 1980. 45; KOVÁCS 1989. 61.
