Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)

P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település

A felgyői bronzkori temető és település 93 általános tálfazék fonna az első táltípussal egyezik meg, ez a típus felépítésében a fazekakkal mutat rokonságot, de széles szája, gömbös teste és arányai miatt itt tárgyaljuk. Tálak A tálak között több olyan típus is szerepel, melyek kedvelt és a bronzkor folyamán általánosan használt formák, így párhuzamainak részletes ismertetésétől egyes esetekben eltekintünk. 1. típus: A tálfazékkal megegyező felépítésű, kihajló peremű táltípusra az ívelt nyak, éles váll, csonkakúpos test jellemző, s a típust a test aránya különbözteti meg az előbb tárgyalt tálfazéktól. A nyak és a csonkakúpos test rövidebb (45. kép 5), így a tál peremátmérője nagyobb, mint a magassága. Általában két, ritkábban négy füle a peremet és a vállat köti össze (18. kép 1; 38. kép 2; 39. kép 6). Ritkán díszített a váll zónájában (14. kép 4; 23. kép 3; 46. kép 7), illetve osztómintával a testen (36. kép 1). A vállon ülő bütyök, a váll alatti bekarcolt minta és a talp felett körbefutó bekarcolás az itt bemutatott leletegyüttes fiatalabb csoportjába sorolja a típus szórványként előkerült darabját (44. kép 1). Ritka a magas nyakrészű forma; ez az edény aránytalanságához vezet (10. kép 7). A 65. sírból a típus fül nélküli, éles vállvonalú variánsa is előkerült, a vállon elhelyezett bütyökdíszekkel (39. kép 3). 2. típus: Az erősen kihajló peremű, ívelt nyakú, éles vállú, alacsony gömbszelet testű tál megnevezése a szakirodalomban svédsisak alakú tál (6. kép 1; 8. kép 4; 45. kép 2; 48. kép 2). Vállvonala és alja díszített, legtöbbször a tálat négy zónára osztva (12. kép 3; 16. kép 1; 24. kép 1; 27. kép 1). A váll leggyakoribb dísze a hegyes bütyök, félkör alakban bekarcolt vonalakkal vagy kannelurákkal körbevéve (3. kép 1; 9. kép 5; 18. kép 3; 48. kép 4; 51. kép 8). A bütykök között gyakran függőleges osztóminta található (6. kép 1). A tál feneke általában koncentrikus körmintával hangsúlyozott (36. kép 4). Egy füle a peremet és a vállat köti össze vagy a perem alól indul, és a vállra támaszkodik. A táltípus legkorábbi megjelenése a hatvani kultúrához köthető (KALICZ 1968. 151), a középső bronzkorban az egész Kárpát-medencében megtalálható, a forma díszítésbeli csúcsát a Koszideri időszakban éri el. Az alföldi teli-kultúráknál a svédsisak alapformához eltérő motívumkincs kapcsolódik, mint az a következő példákból jól látható. A Vatya-kultúra jellegzetes díszítőmotívumával ellátott variánsát kelebiai típusú tálnak is nevezzük a Kelebián feltárt temetőből ismert, nagyszámú előfordulás alapján (BÓNA 1975. Taf. 65. 5, 8, 11; Taf. 66. 5, 8, 11). Ismert a Vatya-kultúra késői temetőiből (pl. Csanytelek (LÖRINCZY-TROÜMAYER 1995, 11. kép 5; 12. kép 1,3; 18. kép 3; 19. kép 1)) és településekről (Alpár-Várdomb (BÓNA-NOVÁKI 1982, Taf. XLIV); Bäks (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 108)), fiatal hatvani leletanyagból (pl. Bag-Peresdűlő (TÁRNOKI 1988, Pl. 8. 3)), illetve a gyulavarsándi-füzesabonyi kultúrkörből (pl.: Túrkeve-Terehalom (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992, Kat. Nr. 201-203); Hemádkak (SCHALK 1992, Taf. 21. 6); Bakonszeg-Kádárdomb (SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 4. 3); Berettyóújfalu-Szilhalom (SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 25. 3)). Az edénytípus a hamvasztásos rítusú sírok esetében általában a fedőtál szerepét tölti be, a csontvázas síroknál a halott mellé helyezett kísérőedény. Felgyön kizárólag hamvasztásos sírokban fordult elő. 3. típus: A korszak leletanyagában nem tartozik az általános tálfonnák közé a bikónikus tál tölcséres peremmel. A hasvonal díszítése és az abból lecsüngő motívum a svédsisak alakú tálakkal köti össze ezt az edényttípust, amelyet Felgyőn a Szegedi út mellett feltárt 3. gödörből előkerült töredék képvisel (54. kép 3). 4. típus: A gömbszelet testű tálak csoportja meglehetősen nagy változatosságot mutat a peremkialakítás, a test öblössége, mélysége és az edény mérete tekintetében is. Amennyiben kihajló perem és íves nyak csatlakozik a gömbszelet alakú testhez, akkor az elsőnek tárgyalt táltípus gömbszelet alakú formai variációjáról beszélhetünk (2. kép 4; 47. kép 8). Feltehetően egy ilyen tál alsó része került elő a 15. urnasírból is (6. kép 3), s hasonló formát lehet elképzelni a 16. urnasír táltöredékénél (7. kép 4), itt azonban a díszítés eltérő. E táltípusnak általában egy füles példányai ismertek, az újhartyáni temetőből került elő egy hasonló darab (BÓNA 1975, Taf. 29. 9); egy öblösebb, rövid kihajló peremmel kialakított variánsa a kelebiai temetőből ismert (BÓNA 1975, Taf. 68. 12). A gömbszelet testhez kevésbé vagy jobban behúzott peremkiképzés is társulhat (26. kép 5). Ez a forma a füzesabonyi kultúra egyik jellemző edényformája. Ebben az esetben az íves váll viselheti a díszítést (26. kép 4), esetleg a peremen ülhetnek bütykök (45. kép 1). Az egyszerűen kialakított gömbszelet testet egyenesre levágott, T-metszetü perem zárja az 52. urnasír tálja esetében (30. kép 1). Viszonylag ritka forma és a kultúra kései szakaszára jellemző. Hasonló tál a környező Vatya-temetőböl, Csongrádról ismert (G. SZÉNÁSZKY 1977, 26. kép 2), távolabbról a kelebiai temetőből ismerjük (BÓNA 1975, Taf. 66. 6). Ivóedénvek Bögrék. 1. típus: Az alaptípus egy kihajló peremű, hengeres (2. kép 1; 18. kép 2) vagy ívelt nyakú, nyomott gömbös hasú (45. kép 7) típus. A nyak csatlakozhat éles töréssel (30. kép 4; 43. kép 2) vagy ívelt megoldással a testhez (10. kép 2; 13. kép 3; 25.