Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település
A felgyői bronzkori temető és település 91 edénye, a fazék. Legjellemzőbb típusa a kihajló peremű, ívelt nyakú, nyújtott tojástestű forma (25. kép 5; 28. kép; 43. kép 1), melyhez enyhe töréssel, illetve profilált kialakítással csatlakozhat az ívelt nyak (25. kép 3; 27. kép 3; 28. kép 2). Kevéssé díszített edénytípus: a nyakon rátett, ferde ujjbenyomkodással tagolt borda (16. kép 2; 20. kép 2-3), illetve a peremen ülő bütykök jellemzőek (8. kép 5; 25. kép 1). A simított felületkiképzés (14. kép 1) mellett ritkábban megjelenik a hálóminta is a fazekak oldalán (9. kép 6; 15. kép 2). A temető fazekai alig díszítettek, a perem alatt megjelenő ferde bütyökdísz, a peremből kihúzott lapos bütyök a Koszideri időszakra jellemző motívum, nagyobb számmal a telepek anyagában jelentkezik, egyes formái továbbélnek az R BC időszakban is (GUBA 2005, 29). Az alpári bronzkori leletanyag Vatya 3 - Vatya-Koszider kerámiamüvességének elkülönítésekor a fazekak pereme alatt megjelenő ferde, tagolt bütyök és a peremből kihúzott bütyökdísz jelentette a fiatalabb kronológiai periódus egyik vezérleletét (BÓNA-NOVÁK.I 1982, 69-70). A telepanyagból ismert fazekak egy része a kihajló peremű, nyújtott testű alaptípushoz tartozik (53. kép 4; 55. kép 6). Itt is került elö nyakon ülő, tagolt bütyökkel díszített példány (47. kép 1). A profilált vállú változat egy, a vállon rovátkolással tagolt, enyhe bordával hangsúlyozott darabja ismert a telepanyagból (53. kép 1). A temetőanyagból nem került elő, de a telepanyagban találhatunk példát a kevésbé gyakori, peremből induló szalagfüles fazékra. A fúl a nyújtott test felső harmadáig ível (50. kép 7; 55. kép 2). A környező Vatya-telepekről ismerjük Csongrád-Vidre szigetről (G. SZÉNÁSZKY 1977, 25. kép l) és Baksról (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 60. kép. 1). A fazekak oldalán megjelenő, függőleges fésüköteg díszítés (49. kép 6) elsősorban a kora bronzkorra jellemző, főleg a nagyrévi és ritkábban a hatvani kultúránál találkozunk vele, de előfordul a középső bronzkor időszakában is, pl. Cegléd-Öreghegyen (BÓNA 1975, Taf. 40. 8). Mivel az edény formája nem ismert, ezért nem dönthető el, hogy az itt közölt darab a nagyrévi vagy a Vatya-kultúra időszakába sorolható. Csonkakúpos aljú fazéktöredékek kerültek elő a 27.; 49. és 60. sírokból (13. kép 4; 27. kép 6; 36. kép 3), illetve a településanyagból is (51. kép 3). A sírokban talált fazekak esetében nagy valószínűséggel két funkció állapítható meg: egyrészt a hamvak tárolására szolgáló urna funkcióban, másrészt az urnát borító fedőként. Hamvakat tartalmaztak a 34.; 38-39. sír; 17 3 42-44. és a 47. sír fazekai és ez igen valószínű az 56. sír (32. kép 4), továbbá a csak urnasír megjegyzéssel beleltározott, kísérőlelet nélküli fazék (43. kép 1) esetében. Ezekben a sírokban sem a leírás, sem a beleltározott leletanyag alapján nem volt urna, vagyis tölcséres nyakú, kettős kónikus tárolóedény. A fazék-típusú edények sírokban való megjelenése inkább a Vatya-kultúra kései szakaszára jellemző, de már a Vatya-kultúra korai anyagában is számolhatunk a nagyrévi kultúra hatásaként jelenlévő, íveltebb nyakú, profilált aljú, fazékformájú edényekkel, pl. Kulcs (BÓNA 1975, Taf. 12. 1). A kultúra kései fázisában a nyújtottabb tojásdad test, kevésbé kihajló perem válik jellemzővé, az edénytípus pedig nagyobb szerepet kap a temetők leletanyagában. Hasonló fazék alakú edényekbe temették hallottaikat Százhalombatta-Alsószőlők lelőhelyen (POROSZLAI 1990, 3. kép 1; 4. kép 11), Kelebián (BÓNA 1975, Taf. 72. 9-11). Ez utóbbi temetőben a 122. sír esetében a hamvakat egy fazék alakú edény tartalmazta, míg a fedőtál szerepét szintén egy kisebb, szájával felfelé a nagyobb edény szájába állított fazék látta el (ZALOTAY 1957, 54). A 16., 27. és 49. sír esetében a sírleírás alapján, illetve a sírból előkerült urna funkciójú tárolóedény miatt a fazéktöredékeket urnafedőként rekonstruálhatjuk. Ez utóbbi esetben a csonkakúpos fenéktöredéket fedőtálként írja le a napló is. Hasonló jelenséget figyelt meg Poroszlai Ildikó a SzázhalombattaAlsószőlők (POROSZLAI 1990, 208), valamint Zalotay Elemér a kelebiai (ZALOTAY 1957, 13) temető több sírjának feltárása kapcsán. Kelebián egy esetben két „elhasznált urnafeneket" is helyeztek a sírba: egy kisebbet az urna szájába szájjal felfelé fordítva, egy nagyobbat szájjal lefelé az urna tetejére fordítottak (ZALOTAY 1957, 17). A lelőkörülmények és a leletek nem teszik egyértelművé a 18., 20., 30., 144. és 145. sír fazekai esetében a funkció biztos meghatározását. A 144. és 145. csontvázas sírok mellékleteként beleltározott fazéktöredékek megítélése még kevésbé egyértelmű, melyet a szóban forgó kerámiák kronológiai besorolása is megnehezít. A fazéktöredékek analógiáit a Makó-kultúra leletanyagában találjuk meg, 17 4 mely alapján úgy tűnik, a sírokba másodlagosan kerültek. 17 5 173 A 3S. és 39. sírok esetéhen László Gyula a vatyaifazékba történő temetkezést szláv urnasírként interpretálta. A naplóban mindkét sírnál megjegyzi, hogy Pókaszepetk-típusú temetkezésről van szó (RégFiiz Ser. I. 16 (1963) 57). A lelőhely értékelése alkalmával a két szláv sir jelenlétét összekötő kapocsként értelmezte a késő avar sírleletek és a hon foglaló település között. A két sir urnaként használt fazekát a leltározás alkalmával — helyesen — már a bronzkori leletanyaghoz sorolták. 174 Értékelésüket Id. a kora bronzkori leletek leírásánál! 175 A fazéktöredékek értékelését bizonytalanná teszi az a tény is, hogy a Makó-kultúra telepjelenségei és a 144-145. sírok előkeriilési helye közötti távolság mintegy 250 méter. Elképzelhető, hogy a kevésbé intenzív kora bronzkori település objektumai na-
