Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)

GYULAI Ferenc: László Gyula 1971. évifelgyői ásatásából származó archaeobotanikai leletek

456 GYULAI Ferenc szemtermés (caryopsis nuda) és 2 db töredék. A szenük szemtermések oválisak, viszonylag laposak. Csírapajzsuk kevésbé meredek lefutású, csúcsuk ovális. A csúcsi pamat egy esetben megmaradt. A hasi vonal egyenes, a mély barázda az égés következtében szétnyílt. Felületük hosszanti irányban finoman ráncos. A fent leírt morfológiai bélyegek a töredékekre is jellemzők. 5. minta: Felgyő, 1/1971 árokrendszerből, 1971. 06. 28. László Gyula gyűjtése. Maradványok: 9 db apró faszén töredék, 1 db fatöredék, 1 db apró csont, 2 db árpa (Hordeum vulgare) szenült szemtermés töredék, 4 db gabona (Cerealia) szenült szemtermés töredék. A 2 db árpa szenült, töredékes szemtermésen a háti tokiász megmaradt, de az ott lévő főerek lekoptak. A ventrális barázda görbületét megállapítani nem tudtuk. Ennek hiányában eldönteni nem lehet, hogy azok a két- vagy többsoros árpához tartoznak-e. A 4 db gabonaszem annyira töredékes, hogy felületükön semmiféle határozói bélyeget nem tudtunk felismerni. Ezek a szenült fragmentumok bármely gabonafélétől (búza, árpa, rozs, köles) származhatnak. ÉRTÉKELÉS Annak ellenére, hogy a felgyői ásatásból származó magvak száma igen alacsony, mégis fontosak, mert a honfoglalás és kora Árpád-korból nagyon kevés archaeobotanikai leletünk van. Ennek az az oka, hogy ebből az időből elsősorban temetők ismertek, ahol növényleletek csak ritkán szoktak előfordulni. Pedig éppen ez a korszak történelmünk legtöbbet vitatott, sokszor a szélsőséges véleményektől sem mentesen időszaka. Sajnos még mindig gyérek az ismereteink a magyarság életmódjára, de különösen a növénytermesztési ismereteire vonatkozóan. A lelőhelyünkön előkerült növénymaradványok bizonyosan helyi termesztésből származnak. A gabona szalmaszár töredék a learatott gabona helyi feldolgozására utal. Termesztették itt az árpát (Hordeum vulgare), a vetési vagy közönséges búzát (7/7ticum aestivum subsp. vulgare), a törpe búzát (7/7ticum aestivum subsp. compactum), továbbá rozst (Secale cereale). Viszont nem fordult elő a nomád népek jellegzetes gabonája: a köles (Panicum miliaceum). Ha sorra vesszük az itt kimutatott gabonafélék agronómiai tulajdonságait, akkor egyértelművé válik, hogy a Felgyőn élt magyarok semmiképpen nem folytattak vándorló életmódot, hanem letelepült földművelők voltak. Az általuk termesztett gabonafélék magas szintű növénytermesztési ismeretekről, szántóföldi ekés földművelésről árulkodnak. Az árpa hőmérséklettel szembeni igénytelenségénél, viszonylag rövid tenyészidejénél és rendkívüli alkalmazkodó képességénél fogva a legelterjedtebb gabonaféle. Viszonylag igénytelen volta miatt száraz viszonyok közepette, tápanyagban szegény talajokon, de még az enyhén sós talajokon is kiterjedten termesztik, és egyike a legfontosabb élelem és takarmánynövényünknek. A toklászos árpákból hántolás és őrlés útján, a csupasz árpákból pedig hántolás nélkül, őrléssel nyerhető emberi fogyasztásra alkalmas dara (FÜZES 1972). Az árpalisztet általában adalékként adják a búzaliszthez („árpakenyér"). Hántolás nélkül fontos takarmány, főleg háziállatok hizlalására használják, de kisállatok is szívesen fogyasztják. A búza termesztése fejlett feldolgozási- és fogyasztási kultúrát feltételez. A búzaliszt ugyanis az emberi szervezet igényeinek megfelelő arányban tartalmaz fehérjét és szénhidrátot. A belőle készült kása, lepény, kenyér, sült- és főtt tészta könnyen emészthető. A búzaőrlés mellékterméke a korpa, mely értékes takarmány. Szalmája alomanyag. A pelyva és a törek pedig takarmányba keverve ugyancsak felhasználható. Termesztése a gabonafélék közül a legmagasabb szintű földművelési ismereteket igényli. Ekés földmüvelés nélkül nem termeszthető. A Kárpát-medence szélsőséges időjárási viszonyai — hideg és csapadékos tél, meleg és száraz nyár — mindig is jó minőségű búzát eredményeztek (LELLEY-RAJHÁTHY 1955). A felgyői leletanyagban csak a legfejlettebb (hexaploid) csupasz búzák fordulnak elő: a vetési vagy közönséges búza és a törpe búza. Ezek szemtermései a pelyvalevelek által csak gyengén bezártak. A cséplés eredménye a „csupasz" szemtermés. A törpe búza a vetési búza alfaja. Kalásza biztonsággal, szemtermése általában jól elkülöníthető a vetési búzáétól. Néha bélyegei azonban olyan intervallumba tartoznak, hogy megkülönböztetésük komoly nehézségekkel jár. Beltartalmi értéke néha kedvezőbb a törzsalakénál, de alacsonyabb terméshozama miatt kiszorult a termesztésből. Uralkodó búzafaj soha sem volt területünkön. A másik fontos kenyérnövényünk, a rozs szemtermése is előkerült lelőhelyünkön. A búzához képest kevésbé érzékeny a téli hidegre és a szárazságra, a savanyú talajon is megél, a homokos talaj gabonája. Tehát olyan feltételek közepette, amelyek már nem felelnek meg a búzának. A kenyérgabona szemtermésének magas a protein tartalma, tésztaképző. A magyarországi növénytermesztés múltjával foglalkozó kutatók szerint a magyarság nomád életformája miatt a honfoglalás és az Árpád-korban a