Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)

KÖRÖSI Andrea: Felgyő, Ürmös-tanya avar temető állatcsontmellékletei

404 KÖRÖSI Andrea zombor E. 17. sírból csak mezei nyúl metapodiumok kerültek elő, Csengele-Feketehalom 57. sírból pedig egy házi lúd átfúrt ulnája (BÁLINT 1975, 52-53) származik. Felgyőn ebben a funkcióban főként háziszárnyasok és néhány mezei nyúl csont került elő, ennek ellenére a hozzájuk kötődő elképzelések minden bizonnyal hasonlóak a többi esethez. Az amulettegyüttesek a lábszárcsont külső, illetve az alkar/kézfej belső oldaláról, tehát a comb és az alkar közül kerültek elö. Ez igaz az astragalus és a juhfog amulettekre is, melyek szintén a combok felső végénél feküdtek. Kivételt a 159. sír képvisel, ebben nincs adat az amulett előkerülési helyéről. Néhány amulett főiddel együtt került elcsomagolásra. Ebből adódóan jól megfigyelhető volt a csontok szoros illeszkedése egymáshoz. Ez csak azzal magyarázható, hogy a csontok összefogott állapotban kerültek a sírba, valószínűleg összefűzve zacskóban, tarsolyban. A csontok sírpozíciója megerősíti ezt a feltételezést. Az összes amulettcsont a bal kézfej belső oldaláról került elő, ami utalhatna csuklóra való kötözésre is, bár ezt kevésbé tartom valószínűnek, mert ebben az esetben néhány szárnycsontnak a kézfej külső oldalán kellene előkerülnie. A metatarsusok kopásnyomai hosszú használatra utalnak, viszont a mindennapi életben ez a viselet problémás lehetett, és a csontokon törésnek, sérülésnyomoknak is kellene lennie. Véleményem szerint ezeket az amuletteket felfűzték és a derekukon lógatva hordták. A 119. sír mezei nyúl metatarsusain jól láthatók a felfűzés és a kopás nyomai, de az amulettegyüttes többi darabján nincsenek használati nyomok. Nem kizárt, hogy a házilúd és a mezei nyúl amulettek nem egy együttes részei. A 109. gyermek sírból szarvasmarha térdkalácsa, a 158. férfi sírból szarvasmarha sarokcsontja került elő, melyek inkább attribútumok, mint amulettek lehettek. MEGMUNKÁLT CSONTOK ÉS CSONTESZKÖZÖK A temetőből előkerült megmunkált csontokat eszközként és díszítőelemként használták. 21 sírból összesen 37 megmunkált csont került elő, ebből a 7., 59. és 84. sírok anyaga (5 db) sajnos elveszett. Szórványleletként egy csontszopóka és egy csonttü ismert. 15 sírban egy, 6 sírban kéttő, egy sírban három, egy sírban négy és egy sírban 5 megmunkált csont volt. Az elveszett anyagok közül az 59. sírban három megmunkált csont volt, két csiszolt csontlap és egy tűtartó. A 7. sírban egy tűtartó, a 84. sírban egy tarsolyzáró volt (10. táblázat). A megmunkált csontok 46 %-a (17 db) csontlemez, 27 %-a (10 db) tűtartó, 13,5 %-a (5db) csontszopóka, 5,4 %-a (2 db) bogozó, 2,7 %-a (l-l db) kettőssíp, csontfésű és csonttű. A csontlemezek főként tarsolyzárók voltak, 11 sírban fordultak elő, melyek az 59. sír kivételével mind férfisírok. A bogozok gímszarvasagancsból készültek és a 83. és a 157. férfisírokból kerültek elő. Két-két csont szopóka a 108. sírból, és a 119. sírból való, egy pedig szórványként került elő. A megmunkált csontokat, eszközöket tartalmazó sírok között 8 női sír (15., 23., 39., 59., 143., 163., 177., 230. sír) van, melyekből 10 csonttárgy származik. Az 59. sír kivételével, a női sírokban csak egy megmunkált csont feküdt. A 39. női sírba egy csontfésűt, a többibe tűtartót helyeztek. Az 59. sírban a tűtartó mellett két csiszolt csontlemez is volt. A csonttárgyak többsége férfisírból került elő: 11 férfisírból 22 db. 6 sírban (84., 121., 165., 184., 215., 227. sír) csak egy, a 83. és 225. sírban kettő, a 157. sírban három, a 197. sírban négy és a 108. sírban 5 db csontból készült melléklet volt. A 7. és a 119. sírban nyugvó csontvázak neme nem állapítható meg. Az előbbi melléklete egy csont tűtartó, az utóbbié két csont szopóka volt. A kettőssíp a 157. férfisírból került elő. A sírleírás és sírrajz alapján a koponya jobb oldalán helyezkedett el. A kettőssíp feldolgozását Csajághy György 1998-ban elvégezte (CSAJÁGHY 1998). Csajághy szerint más avar sírokban is hasonló helyzetben, általában a csontváz jobb oldalán találhatók a sípok, amit azzal magyaráz, hogy a síp tulajdonképpen egy duda része, s a sírbeli helyzete a használati módot tükrözi (CSAJÁGHY 1998, 28). A síp daru sípcsontjából (tibiotarsus) készült Jánossy Dénes és Vörös István meghatározása szerint (CSAJÁGHY 1998, 37).