Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
240 BALOGH Csilla nak, ezeknél már csak vagy az egyik, vagy a másik került sírba. E temetkezések közös jellemzője, hogy egyikbe se került veretekkel díszített lószerszám, 7 7 szemben jó néhány hasonló korú, tiszántúli példával, mint pl. Szarvas-Grexa téglagyár 154. és 200. (JUHÁSZ 2004, 30. 37, Abb. 17, Taf. 20. 25), RákÓCZÍfalva-Kastélydomb 26. sír (SELMECZi-MADARAS 1980, 143, 9. t. 2, 4), Székkutas-Kápolnadülő 51. és 239. sír (B. NAGY 2003, 22, 39, 20-24. kép). A Duna-Tisza köze késő avar kori lószerszámos sírjai egy lényeges dologban markánsan eltérnek a dunántúli és a Körös-Tisza-Maros közi hasonló temetkezésektől: itt ugyanis a temetkezések többsége nöi sír. Kivétel a kiskunmajsai sír, melyben a lándzsa és a szablya alapján férfisírt sejthetünk. A fehértói sírok esetében szakszerű meghatározás nem áll rendelkezésünkre. A sírokban kötött helye volt a lószerszámnak, minden esetben a combtőnél vagy a kézfejnél kerültek elő. Bende Lívia megállapította, hogy a Körös-Tisza-Maros közén a lószerszámos temetkezés szokása ideiglenesen felváltotta a lovas temetkezéseket a 7. század harmadik harmadában, de gyakorlása csak a század végéig követhető, amikor is visszatérnek a ló sírba helyezéséhez (BENDE 2000, 254). A Duna-Tisza közén az avar kor második felére tehető sírok rablottsága miatt nem lehet ilyen pontosan körülhatárolni a szokás (ismételt) felbukkanását. A hajósi és a madarasi temetőket (RÁCZ 1999, 371) a 7. század harmadik harmadában nyitották. Ezeken a lelőhelyeken a lószerszámos sírok a temető középső tömbjében helyezkedtek el, s általában a legkorábbi sírok közé tartoznak. Vagyis a Duna-Tisza közén a lószerszámos temetkezések későbbi csoportja akkor jelent meg, amikor a szokás a Körös-Tisza-Maros közén már eltűnőben volt, pontosabban visszatértek az egész ló eltemetéséhez és már nemcsak férfiak, de nők körében is gyakorolták. 7. ALL A TI MELLEKLETEK A TEMETKEZESEKBEN A temetkezések állati mellékleteinek megjelenési formája az állatcsont és a tojás. Az állatcsontok ritkábban áldozati állatként a halott kísérői, általában ételmellékletek, s a tojások is az esetek többségében szintén ételmelléklet szerepben tűntek fel, de egyes esetekben valószínűleg szimbolikus jelentést is hordoztak. 7. 1. Áldozati állatok A felgyői temetőben 25 sírba (11,5%) került áldozati állat, 29 egyed. Az áldozati állatok körébe tartoznak a fog-, illetve csont-attribútumok is, 7 8 melyek 6 sírból kerültek elő. 21 sírban egy, háromban (100., 149. és 157. sír) kettő és egy sírban (128. sír) három féle áldozati állat, vagy azt jelképező attribútum volt. Áldozati szerepben juh, disznó, marha, házityúk, kakas és házilúd fordult elő. Többségük részlegesen, egyes esetekben hiányosan kerültek a sírba, kevesebb az anatómiai rendben fekvő, teljes csontváz. Két esetben csak a koponya, egyben csak az állkapocs került a halott mellé. Áldozati állat 16 férfi, 9 nő, két gyermek és egy fiatal felnőtt, illetve két meghatározatlan nemű halott sírjában volt. Ezeket leggyakrabban a lábak mellett találták, általában a lábszáraknál, három esetben a felkarnál és kettőben a koponyánál kaptak helyet. Az áldozatként sírba helyezett állatokat, vagy azok részeit rendszerint elválasztották a halottól, vagyis általában a koporsón kívül, vagy a padkákon, a padkákon keresztbe fektetett koporsófedélen, az összetett sírformák esetében az aknában kaptak helyet (LŐRINCZY 1994, 319). A felgyői sírok egy részében is így volt, a szárnyasokat azonban a koporsóban helyezték el. 20 sírba áldozati állatként házityúk, kettőbe (5. és 100. sír) kakas és egy sírba (188. sír) házilúd került: köztük 11 férfi, 9 nö és egy juvenis korú nő volt, és egy felnőtt egyén nemét nem lehetett meghatározni. 7 9 18 sírba egy (4., 5., 59., 95., 114., 124., 141., 159., 161., 170., 181., 199., 200., 202., 205., 228., 234. sír), négy férfisírba (100., 128., 149. és 157. sír) két szárnyas került: három esetben két tyúk, a 100. sírba egy tyúk és egy kakas. A sírból előkerült szárnyas csontvázak egyes esetben nem voltak teljesek: 10 sírból (4., 95., 124., 128., 149., 161., 170., 181., 202., 205. sír) részleges vázak kerültek elő, amelyeknél — a tafonómiai veszteségeken kívül — a csontváz egyes részei (pl. gerincoszlop, végtagcson77 Természetesen a lószerszámok hiányosságára magyarázat lehet az, hogy majdnem mindegyik sír rabolt volt. 78 Az önállóan sírba helyezett térdkalács, alsó lábszár, sarokcsontok és csigacsontok ugyanis húst alig, vagy egyáltalán nem tartalmaznak, ezért valószínűleg nem ételadományok voltak. A csigacsontok kultikus használatáról FOGAS 1987! 79 Elsőként Bökönyi Sándor fogalmazta meg a sopronkőhidai temető állatcsont anyagában fellelt 36 egész szárnyas kapcsán, hogy azok babonás okból kerültek a sírba (BÖKÖNYI 1973, 119). A szárnyasok hitvilági szerepéről K. KOVÁCS 1944. 21-25, a kultuszokban betöltött szerepéről MADARAS 1989, 173-175; TÖRÖK 1973. 36-37!
