Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
234 BALOGH Csilla ritkának számít a Duna-Tisza köze avar kori sírleleteiben, s germán (gepida) kapcsolatokat sejtet. Lemez hüvelyek. A 10. és a 159. sírokban nyugvó fiatal leánygyermekek mellől kónikus hüvelyek kerültek elő. Mindkét esetben csak a hüvely két vége volt bronzlemezzel megerősítve, ezek maradtak meg, s valószínűleg maga a hüvely valamiféle szerves anyagból készült. A Kárpát-medence avar kori lemezhüvelyeinek többsége hengeres, csak kevés kónikus példány van, mint pl. a közeli gátéri temető 203. sírjából (KADA 1906, 212) előkerült darab. A kónikus forma az 5. századi germán környezetből származó hüvelyekre jellemző, pl. Hódmezővásárhely-Sóshalom (NAGY 2005, 89, Taf. 20); Szekszárd-Palánk 217. sír (KISS 1996, 55, 8. kép); Bácsordas (BIERBAUER 1975, Taf. 3. 4). Ezek a hüvelyek valószínűleg ecsethüvelyek voltak. 6 3 A hüvelyek általában a bal medence tájékán kerülnek elő (TOBIAS 2007, 335), azonban a két felgyői sírban a jobb oldalon voltak. A 10. sírban a hüvelyen kívül a leánygyermek koponyájánál egy ismeretlen rendeltetésű, kettős bronzcső is volt. Elképzelhetőnek tartom, hogy a hüvellyel kapcsolatba hozható, a piperekészlet része lehetett. Kapa. Nem ismerem párhuzamát a 108. sírból származó kis kapának, melyet vékony vaslemezből készítettek. A fej és a köpű egy lemezből van kinyírva, a fej legyező alakú, a köpűt az oldalak egymásra hajtásával alakították ki. A köpű és a fej derékszöget alkot. Ez a kis szerszám formájában és méretében is igen hasonló a szalukhoz, de azok köpűje mindig nyitott és a fej és a köpű egy tengelyben van, vagy legfeljebb néhány fokos szöget zár be (vö. KOVÁCS 1983). A kapa ritka lelet az avar kori anyagban, igazából csak az Adorján-Adorjáni út 6. sírból (GERE 1998, VIII. tábla 2) és Devinska Nová Ves 79. lovassírjából (EISNER 1952, Obr. 13. 4) ismerem, de ezek egymástól és a felgyői darabtól is markánsan eltérnek. Csont kettőssíp. A 157. férfisírban a koponya jobb oldalától kb. 10 cm-re, de a koporsón belül volt elhelyezve a darucsontból készített hangszer. A különleges tárgytípus párhuzamai a Tisza mentén (Alattyán 285. és 477., Jánoshida-Tótkérpuszta 49., Szegvár-Szőlőkalajai 109. sír, Kunmadaras) és a Dunántúlon a Balatontól északra (Balatonfűzfő, Tatabánya-Alsógalla 288., Rácalmás-Rózsamajor) találhatók (KOZÁK 1997, 196-197; CSAJÁGHY 1998, 28-29). Területileg mindkét csoporttól elkülönül a Bijelo Brdo 64. sír sípja (MRKOBRAD 1980, Tab. XCIII. 8; KOZÁK, 1997). A felgyői mellett a jánoshidai és az egyik alattyáni is a jobb oldalon került elő, ami valószínűleg a használó jobbkezességével hozható összefüggésbe. Már Kovrig Ilona felfigyelt arra, hogy az alattyáni sípos sírokban a csontvázak jobb mellkasánál, illetve vállánál, vagyis „szokatlan" helyzetben volt egy-egy vascsat (KOVRIG 1963, 175). Felvetődött annak lehetősége, hogy ezeknél nem sípokról, hanem ún. fújtatós dudákról van inkább szó. Ez olyan dudafajta, amelyet egy szíjjal, pontosabban az azon lévő csattal erősítettek fel a jobb felkarhoz. Az azért némi bizonytalanságot okoz, hogy a fújtatós rendszerű dudák Keleten egyelőre nem ismertek, s ezért felvetődik kelet-európai, vagy Kárpát-medencei kialakulásuk (CSAJÁGHY 1998, 61). Felgyőn a jobb felkarcsont külső oldalánál, egyáltalában nem megszokott helyen egy vaskarika volt. Talán ezt is az alattyáni csatok analógiájára értelmezhetjük. 6.2. Fegyverek A temető feltárt 216 sírja közül mindössze 9-ben volt fegyver. Ezek a sírok a feltárt temetőrészlet déli felében, elszórtan helyezkedtek el (4. térkép). Kard. Az egyetlen kard a 83. sírból származik. A sír kora avar korra való keltezéséhez nem fér kétség: a férfi kislemezgömbös fülbevalója, az ovális és gömbsorkeretes, pajzs alakú veretek, valamint a fogazott szalagfonatos díszítésű kisszíjvégek biztos alapot adnak a temetkezés 7. század második negyedére való keltezéséhez. Az egyélű vaskard fatokban került a sírba, a férfi bal válla mellé fektették. A leoldott kard váll mellé fektetése legalább annyira általános a Kárpát-medence kora avar kori temetkezéseiben, mint a viseleti helyzetben való elhelyezés. Mindkét szokás ázsiai eredete mellett érvelt Bóna István számos keleti és Kárpát-medencei példával alátámasztva (BÓNA 1957, 28). Széles körben való elterjedésükre a Kárpát-medencéből az avar kori előfordulás mellett gepida és langobárd példa is rendelkezésre áll. A rövid (hossza 67,8 cm) és feltűnően széles (4,97 cm) pengéjű kard arányait tekintve a rövid, kétélű germán kardokhoz hasonlít. Avar környezetből legjobb analógiája a Szekszárd-Bogyiszlói úti temető 350. sírjában került elő (ROSNER 1999, 48-49. Taf. 24). Ez a két kard a kora avar kori egyélű kardok között a legrövidebb (vö. SIMON 1991,270). Hosszúkés. Három sírban (172., 225. és 233. sír), melyek a feltárt temetőrészlet dél-délkeleti szélén helyezkedtek el, hosszúkés volt. A 225. sírban korong veretes öves férfi feküdt, a másik két sírban nyugvók derekát csak egyszerű vascsattal záródó öv fogta körbe. íj és nyíl. Szintén három sírban (197., 215. és 225. sír) volt íj, melyek — a merevítő csontlemezek helyzete alapján — felajzott állapotban, a koporsóra 63 A Kárpát-medence ecsethüvelyeit áttekintette és a lelőhelylistát összeállította B. Tobias (TOBIAS 2007, 333-337).
