Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
232 BALOGH Csilla elmúlt évtizedek hazai kutatásának eredményeként elfogadottá vált nézetnek, mi szerint az egész avar korban általános gyakorlatnak tekintjük a koporsóba való temetést, és sokkal többször temették el a halottakat koporsóban, mint arra a ténylegesen megfigyelt nyomok Utalnak (BÓNA 1979, 15-15; TOMKA 1979, 77, 81-82; WICKER 1990,49). A koporsó formájára nézve a talajelszíneződésekből van információnk. A sírleírásokban és a rajzi dokumentációban általában ácsolt ládakoporsóra utaló adatok vannak, csak a 160. és a 204. sírokban jegyeztek fel rönkkoporsót. Az avar kori ládakoporsókat általában ácsolt ládának tartják, melyek hasított deszkából készültek (K. CSILLÉRY 1951). A felgyői temetőben egyetlen koporsós temetkezésnél sem figyelték meg a koporsó lábának nyomát, valószínűnek tartom, hogy ezen esetek többségében láb nélküli ládába temettek. A téglalap alakú koporsók mellett 8 sírban a láb felé szűkülő, trapéz alakú (11., 16., 149., 157., 170., 195., 230. és 231. sír), s háromban a láb felé kiszélesedő oldalú, trapéz alakú (151., 156. és 174. sír) formát dokumentáltak. A trapéz alakú koporsófonna nem mondható általánosnak, a Duna-Tisza közéről a felgyői temetőn kívül csak a szokolaci és a hajós-cifrahegyi temetőből 5 7 ismerek hasonlókat. Az elszíneződések által jelzett koporsóknál általában az oldalak és a végek nyoma éppen összeért, s ez alapján valószínű, hogy a deszkák össze voltak csapolva (vö. TOMKA 1979, 19. ábra). Ugyanakkor mind a téglalap (136., 141., 159., 196. sír), mind a trapéz alakú (157. sír) elszíneződések között akadt olyan, melyeknél vagy a hosszanti széldeszkák értek túl a kereszt-deszkákon (157., 159. sír), vagy pedig a széldeszkák fecskefark szerűen keresztezték egymást (136., 196. sír). Ezekben az esetekben nem tartom teljesen kizárhatónak, hogy halotti kerevetről van inkább szó. A Duna-Tisza közéről több temetőben (Hetényegyháza-Mária út. Kunszállás, Kunadacs) megfigyeltek a csontváz alatt fanyomokat, amelyek alapján H. Tóth Elvira lécekből összeácsolt, lábakon álló, halotti kerevetet rekonstruált (H. TÓTH 1981, 188, 24. kép). Ezt a Duna-Tisza köze középső részén etnikumjelzőnek tekintette (H. TÓTH 1995,155). 5 8 Csak két sírban került elő koporsókapocs: mindkettőben egy-egy kisméretű, ácskapocs alakú. A 201. sírban ládakoporsót figyeltek meg, s a kis vaskapocs a bal lábszár mellett került elő. A 204. sírban rönkkoporsó volt, s a kapocs a jobb kéztőnél hevert. A hasonló kisebb méretű kapcsok leggyakrabban egyesével fordulnak elő, és egyaránt alkalmasak voltak a fenék és a fedél deszkáinak összeerősítésére, vagy a koporsók tetejének rögzítésére. 5 9 Az Ünnös-tanyai temetőben egyaránt temettek férfiakat, nőket és gyerekeket is koporsóban: főként azonban a férfisírokra volt jellemző, a 83. és a 215. sírok kivételével valamennyi veretes öves férfit koporsóban temették el. Koporsó volt a két, cölöpös sírban is. 27 sírban (12,5%) szerves anyagba való becsavarásra gondoltak az ásatok elsősorban a csontok elhelyezkedése alapján. Gyakrabban figyelték meg ezt a szokást felnőttek, különösen pedig a nök sírjaiban. 5.2. A halottak helyzete A halottak többsége hanyatt, nyújtott helyzetben feküdt, a karok és a lábak nyújtva, a törzzsel párhuzamosan helyezkedtek el. Kb. 17 esetben lehetett kisebb-nagyobb eltérést megfigyelni, amelyek egy része esetleg a csontok koporsóban történő elmozdulásának következménye. A leggyakoribb esetekben, amikor valamelyik vagy mindkét alkar a medencére volt hajlítva, mesterséges beállítást feltételezhetünk. A 132. és talán a 160. sírban is a halott egyik alkarját derékszögben, a hasra hajlították. A lábak eltérő helyzete sokkal ritkább. Az egyik térde volt enyhén oldalra felhúzva a 15., 39., 177. és a 216. sírokban nyugvó halottaknak, s a 43., 165. és 175. sírban fekvőknek térdeit feltámasztották. A 43. sír esetében a föld súlya alatt oldalra dőltek a lábak, a csontváz un. „b0kapozici0"-ban nyugodott. A 175. sír esetében a túl rövid sírgödör miatt kellett a halott lábait behajlítani. 5.3. Rendellenes temetkezések A temetőben mindössze két zsugorított helyzetben eltemetett halottat találtak: a 195. sírban hanyatt fekvő aduitus korú férfi nyugodott, akinek karjait a medencére hajlították, bokáit valószínűleg összekötözték és térdeit felhúzták, melyek oldalra dőltek. A 211. sírban szintén férfi váz volt, akit összekötözve a sírgödörbe dobtak. Rendellenes helyzetben feküdt a 61. sírban nyugvó férfi és nő váza is. A jobb oldalon elhelyezkedő 57 A Kőhegyi Mihály általfeltúrt 169 sírós avar temető anyaga közöletlen, feldolgozása folyamatban. A temetőről ADAM2002.157! 58 A halotti kerevet feltételezésének gondolata kevésbé vált elfogadottá, annak ellenére, hogy hasonló szerkezetű kereveteket ismerünk Keletről, pl. Sivasovka kurgán 2. sírjában (H. TÓTH-HORVÁTH1992, Abb. 36. 1), a kudyrgei 15. sírban (KENK1982, Abb. 22, la), illetve a kokeli 7. és 32. sírokban (VAJNSTEIN-DJAKONOVA 1966. 185-291). Az un. „szentmihály-lova " törőkség körében napjainkban is használt megfelelőjéről (tabut) BARTHA 1998, 67-75! 59 Garam Eva a tiszafüredi temető koporsóinak esetében az egy-két kicsi kapocs szerepét a leggyengébb deszkák összefogásában feltételezte (GARAM 1995, 166).
