Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
60 PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 60 Egy fázisnak véve a maroslelei megtelepedést — a szekvenciák alapján látható — hogy a település élete a rendelkezésre álló adatok alapján Kr. e. 5320-5250 után kezdődött 1 szigma intervallumban (125. kép 7). Az a legvalószínűbb, hogy a naptári időpont valahol az intervallumon belül van. Ugyanez vonatkozik a település életének végére, terminus ante quem adatként (125. kép 8). A radiocarbon vizsgálat eredményei teljes mértékben megegyeznek a relatív kronológia értékelése során kialakított időrenddel. A Vinca-Tordos időszak (Vinca A-B) teljes élete az 5390^1960 cal BC közötti részt öleli fel (HERTELENDI ET AL. 1998, Table 1). Ez alapján Maroslele-Pana 2008-as anyaga a Vinca A végére mutat. Ez a kör egybeesik TápéLebő A legkorábbi (HORVÁTH 1991; HERTELENDIHORVÁTH 1992), valamint Tiszasziget-Agyagbánya C14 eredményével (TROGMAYER 1980). A legfontosabb azonban, hogy a bánáti kultúra abszolút értékei Parta e korú rétegében a 6290-6240 BP közötti sávba esnek (MANTU 2000; LAZAROVICI ET AL. 2005) és a Vinca A2 időszakra tehető Satchinez 6270 BP közötti eredményt produkált (MANTU 2000, 98). ÚJ IDŐREND A MAROSSZÖGBEN A leletanyag és a radiocarbon eredmények értékelése alapján világosan igazolható, hogy a lelőhely élete a Vinca A1-A3 időszakban, abszolút időben számolva 5300 BC körül zajlott. A fő probléma az, hogy mely kultúrához soroljuk az emlékanyagot, illetve az azt készítő népességet. A párhuzamok áttekintése után az a sajátos kép bontakozik ki előttünk, hogy a leletanyag legközelebbi térbeli kapcsolatai a Marostól délre található Tiszasziget-Agyagbánya és Oszentiván VIII Vinca A korú lelőhelyein találhatók meg. Szélesebb kört átfogva, a Marosleiéhez legjobban hasonlító lelőhely Smederevska Palankától 14 km-re délnyugatra, a Kloke falu területén elhelyezkedő Majdan. A terület a Starcevo-kultúra végén és a korai Vinca-kultúrában volt lakott (KATUNAR 1988, 81). Ezek a Marostól délre eső települések a Vinca kultúra elterjedéséhez kapcsolhatók. Az általánosan elfogadott nézet szerint a Marostól északra eső területeken nincs Vinca kultúra. Ennek ellentmond, hogy több, a korszakkal foglalkozó tanulmányban a korai Vinca kultúra határa a Marostól északra húzódik (CHAPMAN 1981, 188; BÁNFFY 2005, Fig. 1), illetve, hogy a számos helyi variánsra osztott Vinca kultúra északi, Magyarország déli területeit is magában foglaló része a bánáti változathoz tartozik (CHAPMAN 1981, 188; TASIC 1998, 68). Ezek alapján látszik, hogy a kutatásban is bizonytalanság uralkodik az északi határral kapcsolatban, nem egyértelmű a Maros határfolyóként való elfogadása. Ez valahol érthető is, hiszen jól ismert, hogy a Maros és a Száraz-ér menti települések kerámiaanyagában rengeteg a balkáni, Vinca A elem (HORVÁTH 2006a, 314), ami éles határok — mint amilyet a Maros esetében feltételeztek (MAKKAY 1982, 14) — nem belátható. A Maros, mint határfolyó ellen pedig a vízrajzi viszonyok szólnak. A természetföldrajzi fejezetben már tárgyaltuk, így csak ismételni lehet, hogy a holocénban a Tisza erőteljes vándorlással északnyugatra húzódott, amit a marosi medrek a legyezőszerű hordalékkúpon követtek. A Marosnak sem volt stabil folyómedre a szabályozások előtt. így pl. a pleisztocénban négy folyóágban is vándorolt. A folyó a mai Makó után a Száraz-ér vonalát követte. Jelenlegi medre a szabályozások során alakult ki. A holocén folyamán fattyúágai, az Aranka és a Száraz-ér rendszerét is táplálta (LÁNG 1960, 36; ANDÓ 2002, 91-92). Az Ősi, Arad felett kiszakadó Száraz-ér a Maros egykori medrét elfoglaló, kis esésű, síkvidéki folyóvíz, amely a Maros hazai szakaszán az egyetlen jelentősebb mellékvíz volt (MÁRTON 1914, 295; MAROSI-SZILÁRD 1969, 309; KUCSERA 2001, l). Szerepe azonban nagyobb lehetett a jelenleg feltételezettnél, hiszen a geológiai fúrások elemzése alapján az őskor egy részében ez lehetett a Maros főága. 8 0 Hasonló szerepe lehetett a Maros másik fattyúágának, az Arankának is. Fontosságáról mindent elmond, hogy egyesek az AVK és Vinca közötti határnak, érintkezési területnek tekintik (MAKKAY 1982, 15; RACZKY 1992, 149). Az a kép tűnik elénk, hogy a mai Marostól északra és délre két olyan vízfolyás húzódott, amelyek akár azt a szerepet is betölthették, amit a Marosnak tulajdonítanak. Az Arankát illetően már hangsúlyoztuk az AVK-Vinca határt, melyet csak megerősít az a tény, hogy a Bánát északi részén egészen a Resita-Karánsebes vonalig hiányoznak a Vinca A kultúra leletei (SZÉNÁSZKY 1983, 245). De mi a helyzet a Száraz-ér esetében? A Száraz-ér egyik szerepe a kora neolitikum végén tűnik ki. Mielőtt azonban ezt tárgyalnánk, tegyünk egy kis kitérőt a Körös-kultúra településszerkezetének kutatásába. A Tisza, a Körösök, a Maros és a Berettyó vízgyűjtő területe egyfajta határt jelent a kora neolit 80 Sümegi Pál (SzTE Földtani és Őslénytani Tanszék) szíves szóbeli közlése.
