Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
58 PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 58 zont (CSENGERI 2003, 43). A tisza-vidéki középső neolitikum kialakulása korántsem zajlott egységesen. A fő tendencia ebben a korszakban a Vonaldíszes Kultúra nagyarányú térnyerése volt. Az AVK hordozói az Alföld északi pereméről terjeszkedtek dél felé, fokozatosan elfoglalva így a Körös-kultúra közép-tisza-vidéki településeit (MAKKAY 1982,45^6; MAKKAY 1987, Karte l). Ugyanekkor a Bánát, illetve a Vajdaság felől a Vinca-népesség hatolt folyamatosan északra, a Körös-kultúra elterjedési területét innen kisebbítve (RACZKY 1982, 15-16). Ezek a folyamatok egyúttal etnikai változásokkal is párosultak. A Vonaldíszes Kultúra észak-dél irányú fokozatos terjeszkedését a Tisza-menti és tiszántúli területeken a kutatás egyöntetűen bizonyította (RACZKY 1988, 29). Ellentétekre a Körösök medencéjétől délre eső területeken a szakáiháti kultúra kialakulása előtt felbukkanó vonaldíszes elemek megítélésében került sor. Egyes vélemények szerint az AVK pontosan a korai Vinca kultúra kezdetének időpontjában hódította meg az Alföldet egészen a Marosig (MAKKAY 1982, 29). 69 Más nézetek szerint még a Vinca A időszakban ugyan, de az AVK csak a klasszikus fázisában foglalja el a Körös-kultúra déli területeit (HORVÁTH 1989, 21), később ez úgy módosul, hogy az AVK a Körös-kultúra legkésőbbi fázisában már eléri a Marost és ezzel kb. egy időben kisebb Vinca-csoportok átkelnek déli irányból a Maroson (HORVÁTH 2006a, 313). Az AVK klasszikus szakaszának importleletei sűrűn felbukkannak a Marostól délre lévő korai Vincatelepeken. 7 0 Ezek a leletek nem jelenthetnek önálló AVK lelőhelyeket, mivel az egész területen a korai Vinca kultúra él, számos lelőhellyel (MAKKAY 1982, 52). A Maros és az országhatár között 6 Vinca lelőhely (TROGMAYER 1977, 54; TROGMAYER 1980, 301; HORVÁTH 1996, 129; HORVÁTH 2006, 211) ismert, melyből kettőt tártak fel: Ószentiván VIII-at (BANNER-PÁRDUCZ 1948) és Tiszasziget-Agyagbányát (SIMON 1980; TROGMAYER 1980; TROGMAYER 1983, 53). A magyarországi Vinca-lelőhelyek csak a kultúra legkorábbi szakaszából ismertek (MAKKAY 2003,43). A teljes leletanyagot áttekintve — beleértve Trogmayer Ottó 1963-as ásatási anyagát is — az alábbi relatív időrend bontakozik ki Maroslele-Pana tekintetében. A lelőhely életének kezdete egyértelműen Maroslele-Pana 4. gödrével, a késő Körös (korábbi proto-Vinca 1) időszakkal indul (MAKKAY 1990, 113 7 1). Ennél korábbi időszakra — a Körös-kultúra klasszikus fázisára — utaló emlékanyag sem az ásatások, sem a különböző terepbejárások során nem került elő a területről. A lelőhely jelenleg ismert legkésőbbi horizontját pedig az AVK 2 időszak szakáiháti kultúra felé mutató edénye (117. kép 3), a Vinca A3 időszakra keltezhető pliszé-jellegű kannelurás díszítésű bikónikus tálak és a karcolt mezők között tűzdelt mintával díszített fedő (89. kép 8) képviseli. Azaz a maroslelei település életének vége valamikor az AVK 2 fázisának végén történhetett, 72 amely már a szakáiháti időszak kezdetét is jelentette (SZÉNÁSZKY 1979, 76; SZÉNÁSZKY 1988, 15; HERTELENDI-HORVÁTH 1992, 864; HORVÁTH 1994, 105 7 3). A szakáiháti kultúra az AVK és a Vinca-kultúra egymásra gyakorolt hatásának eredményeképpen alakult ki (HORVÁTH 1989, 22) a Bánát északi részén és a Maros völgyében (SZÉNÁSZKY 1983, 246). 7 4 A panai leletanyag alapján belátható, hogy közvetlenül a Marostól északra továbbra sincs bizonyíték arra nézve, hogy az AVK a klasszikus időszakánál hamarabb megjelent volna a területen. A statisztikai elemzés alapján pedig az is kijelenthető, hogy az AVK önálló lelőhelyeivel sem számolhatunk a Marostól északra, hiszen a teljes 2008. évi leletanyagban alig 1 % a karcolt díszű töredékek aránya, míg a díszítettek esetében (6. ábra) pedig éppen hogy csak eléri a 9%-ot. Figyelembe véve az időszak vizsgálata során többek által 7 5 felállított relatív időrendet, az alábbi figyelemreméltó keresztdatálási eredmény jellemzi Ma69 Ebben az esetben az A VK-nak a Marostól északra lévő hajdani Körös-Starcevo területen megtalálható emlékanyaga egyidős kell legyen a korai Vinca kultúrával. Makkay János szerint (MAKKAY 1982, 29) ez a korai emlékanyag Gyoma 107 és Hortobágy-Faluvéghalom lelőhelyekkel lenne azonos. Ezek azonban már a klasszikus A VK-t képviselik. 70 A Vinca telepeken nincs Szatmár II leletanyag, hanem csak a Vinca A2-A3 időszakban jelennek meg az AVK II importok. Ezzel párhuzamosan a Marostól északra lévő késő Körös telepekről sincs egyetlen hiteles Vinca importunk sem Vinca A2-A3 előttről (HORVÁTH 2006. 117). 71 Hon'áth Ferenc: A Dél-alföldi újkőkorkutatás új szempontjai, módszerei és eredményei. A kandidátusi munkásság tézises összefoglalója (kivonat). Szeged 1994, 7. 72 A vonaldíszes időszakok közötti határok vizsgálatát nehezíti, hogy a gyöngyözéses fekete festéssel jelzett korai AVK 1 időszak nem vált el élesen a klasszikus AVK 2 fázistól, közöttük jelentős átfedésnek kellett lennie. 73 Horx'áth Ferenc: A Dél-alföldi újkőkorkutatás új szempontjai, módszerei és eredményei. A kandidátusi munkásság tézises összefoglalója (kivonat). Szeged 1994, 9. 74 A szakáiháti kultúra furugyi típuson keresztül és ezáltal a Tisza-Maros folyók között történő kialakulása (MAKKA Y1982, 59) nem nyert bizonyítást. 75 A sor gyakorlatilag végtelenségig folytatható lenne. Csak néhányat kiemelve: LAZAROVIC1 1977, 40; LAZAROVIC1 1977a. 23; RACZKY 1983; RACZKY 1988; LAZAROVICI-DRA$OVEAN 1991, 15; GOLDMAN 1991. 41; PAVÚK 1996; HORVÁTH-H. SIMON 2003, 35; HORVÁTH 2006, 112; BÁCUET-CRI$AN 2008, 47.
