Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 55 lábtöredéke a romániai Circeaból ismert (HANSEN 2007, Taf. 13, 3, 5), mely azonban nem üreges, hanem tömör és férfi szobor részeként értelmezték. Inkább a Körös-kultúra nőalakú edényeinek lábkiképzéséhez hasonló az az aleksandrovaci lábtöredék, amely Vinca-területről ismert (TOMIC 1988, 106). Mindazonáltal az anthropomorph edény legjobb párhuzama a Vinca kultúra elterjedési területéről, igaz annak későbbi időszakából, Orlavat-ról (Vojvodina, Szerbia) ismert (GIMBUTAS 1989, 48, 83). 6 4 Ott is a két oszlopszerű láb nem szoborban, hanem nőalakú edényben folytatódik. A Körös-kultúra kis nőalakú edényei valamilyen női lényt (istenséget, szellemet, hívőket stb.) ábrázolnak. Az őskori anthropomorph figurák interpretációjában persze nincsenek egységes álláspontok. A legtöbb értelmezés a társadalmi rítusok, varázslás és vallás termékének tartja őket. így a figurák papokat, papnőket, félisteneket, isteneket és istennőket mutatnak, és rituális funkciójuk van. Sokan ezt a megközelítést sem filozófiailag, sem régészetileg nem tartják alátámasztottnak (pl. BAILEY 1994, 321). Ami a Körös-sajátságok esetleges továbbélését illeti, ezek a típusok jószerével hiányoznak az AVK-ból, és ez is a Körös-elemek közvetlen hatásai ellen szól. Az AVK egy új típust alakított ki: az emberarcos edényt, melyek főleg nagyméretű hombárok (MAKKAY 2005, 90). Ezek között a különleges arcos edények között két csoportot különböztetnek meg (KALICZ-K.OÓS 2000a, 18-19; RACZKY-ANDERS 2003, 171). Azt viszont nem tudjuk, hogy a vonaldíszes kerámiákból a szakáiháti és a korai tiszai kultúrába genetikusan átöröklődő ilyen arcos edények eredete végső soron a legkorábbi neolitikumot képviselő Köröskultúra kis anthropomorph edényeiben keresendő-e? Az AVK idején fölöttébb ritka volt még a csak részben nőalakú edény is, melyre ismert példa Kenézlő-Fazekaszugból származik (KALICZ-MAKKAY 1977, Taf. 107, 7). A maroslelei nő alakú edény méretei alapján mindenképpen a kultuszszobrok, edények csoportjába tartozik. Eltérően azonban a Körös-kultúra anthropomorph edényeitől és szobraitól, sőt igazából a vonaldíszes kultúráktól is, mintegy közbenső lépcsőt képvisel a késői neolitikum irányába, ahol már a trónuson ülő nőt ábrázoló edények töltöttek be fontos szerepet a mindennapok kultuszában. A fentebb ismertetett szobron kívül a lelőhelyről még egy másik lábfejtöredék is előkerült (47. kép 1), ahol a talp esetleg egy üreges részben folytatódik (47. kép 2). Oltárok: Az oltároknak vagy mécseseknek két, egymástól elkülönülő típusa van. Az egyik típus a kora neolitikumra jellemző négyszögletű, négylábú, inkább mécsesnek mondható darabokat foglalja magába, amelyek a Körös-kultúrából ismertek (63. kép 7; 114. kép 3; 117. kép 3). A másik típusba pedig azok a háromszögletű, sarkain állatfejjel díszített oltárok tartoznak (54. kép 1; 64. kép 2-10; 101. kép 8; 114. kép 4; 117. kép 4-5), amelyek megjelenése déli eredethez köthető. Ezeket a háromszögletű oltárokat karcolással és időnként vörös festéssel díszítették. Időrendileg hozzánk legközelebb a gorneai darab esik (LAZAROVICI 1971, Fig. 4. 1-6), amely egy szélesebb körben lejátszódó változást mutat (NIKOLOV 1974,5). Egyedi tárgyak: A feldolgozott anyagban lévő kisplasztikák között több egyedi, különleges tárgy is található. Az egyik ilyen egy lapos, mindkét oldalán karcolt mintával díszített, L-alakú, sarkán kissé lekerekített agyag „amulett" (63. kép 6). A tárgy nem egyedi ugyan a Kárpát-medence középső neolitikumában, de viszonylag ritka darabnak számít. Hasonló agyagtábla töredéket Tiszaszőlős-Aszópartról közöltek (KOVÁCS 2007, 14. kép 3). Ott a tárgy felső lapját és az egyetlen épen maradt, keskenyebb oldalát bevésett vonalak díszítik. A Tiszavalk-Négyesről (NAGY 1998, 22. t. 2) ismert agyagtáblának a széleit lekerekítették. Mezőkövesd-Mocsolyásról egy ovális agyaglap került elő, melynek felső lapját meander minta díszíti (KALICZ-KOÓS 2000, 9. kép). A fenti tárgyak funkciója egyelőre ismeretlen, de használatuk megfejtésében segíthet az az Öcsöd-Kiritó 3. gödréből közölt háromszög alakú, átfúrt lapocska (RACZKY 1988, 2. kép ÍA-C), amely bár formailag eltér ugyan a maroslelei és a hozzá hasonló példányoktól, de szerepük hasonló lehetett. Az öcsödi példány, szélén átfúrva amulettként csünghetett. A panai példány díszítése sajátos jelentéstartalmat hordozhat. A kis tábla két oldalán eltérő karcolt minta látható. Az „előlapját" geometrikusán megtörő vonallal, míg a „hátlapját" hullámvonallal díszítették. Az anyagunkban lévő másik egyedi tárgy egy viszonylag ritka típust képvisel (64. kép l). 6 5 A hegedű alakú idol legjobb párhuzamai korai Vinca-lelőhelyekről ismertek (VASIC 1936, Taf. LX, Taf. LXXXVI, SL. 326; GARASANIN 1968, SL. 26; DUMITRESCU 1974, SL. 225, 227; KARMANSKI 1977, Taf. XVIII, L^LA, b). 6 6 64 Mindenképpen érdekes, hogy sem a lelőhely, sem a tárgy nem szerepel a Vojvodina történetével, régészetével foglalkozó régebbi és újabb irodalomban: TASIC-BEL1C 1971: MEDOVIC 1984: BRUKNER 1988: SREJOVIC 1988:MEDOVIC 2006. Csak két kiadványban lelhető fel (GIOVANNI 1999: NAUMOV 2006, Tab. I, 6). 65 Anyaga természetes gipsz. A lelőhelyhez térben legközelebb a Bánát és az Erdélyi-középhegység területén fordul elő. Sümegi Pál (Szegedi Tudományegyetem, Földtani és Őslénytani Tanszék) szíves szóbeli közlése. 66 Krcevina, Mostonga IV, Odzaci, Vinca.
