Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén

52 P ALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 52 Díszítetlen Díszített Festés Ujj benyonik ódás Körömbenyonikodá s Körömcsipcs Rátett barbotin Schlickwurf • Karcolt dísz Bcsimitott dísz • Plasztikus disz • Bütyök Hgyéb 6. ábra: A 2008. évi ásatás díszített kerámiaanyagának megoszlása díszítéstípusok alapján Table 6: The percentage of decorated fragments in the 2008 assemblage 5. ábra: A 2008. évi ásatás díszített és díszítetlen kerámiatöredékeinek megoszlása Table 5: The percentages of decorated and undecorated fragments in the 2008 assemblage Miniatűr edények: A kisméretű edények anyagu­kat, soványításukat, az égetés technikáját és falvas­tagságukat tekintve nem feltétlenül sorolhatók a fi­nom kerámia csoportjához. Különleges az a csésze formájú, kisméretű edény, melynek két átellenes ol­dalán egy-egy függőleges átfúrású fül látható (62. kép 3). Valószínűleg függesztő edény lehetett. A másik kisméretű edény egy félgömbös csésze (62. kép 5). A harmadik, mindösszesen három cm magas kis edény hasa megvastagodik, pereme alatt átfúrt. Akár gyerekjáték is lehetett (62. kép 4). Díszítés A leletanyagban viszonylag magas, mintegy 14% a díszített töredékek száma (5. ábra). A lelőhely elhe­lyezkedésénél és időrendjénél fogva a díszítések igen sokrétűek és rendkívül nagy segítséget nyújta­nak a relatív kronológia kidolgozásához (6. ábra). Festés: A feltárás alatt viszonylag kevésnek tűnt a festett töredékek száma. Elsősorban az oltárokon lát­szódott a vörös festés nyoma. A kerámiaanyag feldol­gozása során azonban több olyan töredékkel is talál­koztunk, amelyeken vékony, könnyen lepattogó bevonatra lettünk figyelmesek. Ezek általában sötét­barna, barna, drapp és szürkés színűek voltak, de ese­tenként sárga, valamint fehér szín is előfordult. A tö­redékek kémiai elemzése azt támasztja alá, hogy ezek a bevonatok festékbevonatok és fő tömegükben okker típusú festékből állnak (SÁNDORNÉ 2011). Egyes töre­dékekben az okker mellett kvarc és mész is nagy mennyiségben előfordul, mint adalékanyag. A festés legjobban azon a három csőtalp töredéken maradt meg, amelyet fentebb már említettem. Ezek közül ki­emelkedik az a sávosan festett töredék (110. kép 10), amelynek kronológiai szerepe döntő fontosságú. Ujj- és körömbenyomkodás: A kerámia ujj- és körömbenyomkodással való ékítése a kora neoliti­kum jellemzője, jól ismert ebből az időszakból (KUTZIÁN 1944, Tab. 6, 10, XXIII. t. 3, XXIV. t. 4, XLI. t. 9). Mindkét díszítési forma megjelenése a lelőhelyen egyértelműen Körös-reminesszenciaként értelmezhe­tő. A díszített kerámia közül minden ötödiken tűnik fel (6. ábra). Legtöbbször az edény felületére merő­legesen kerültek fel az ujjbenyomástól származó mo­tívumok (44. kép 4; 48. kép 5; 51. kép 1, 4; 59. kép 1-3; 71. kép 9; 73. kép 7; 74. kép 4-5; 84. kép 3-7; 95. kép 2; 107. kép 3; 109. kép 12; 123. kép 1). Gya­kori a fazekak peremének is ilyen módon történő ta­golása (70. kép 3-4; 74. kép 7; 105. kép 12; 106. kép 10). Különleges az a töredék, ahol az edény belső ol­dalát díszítették ujj benyomással (73. kép 2), míg kronológiailag a sürü ujjbenyomkodással díszített tö­redéknek (117. kép 2) van jelentősége. Körömbecsípés: A Körös-kultúra egyik legjel­lemzőbb díszítőmotívuma a körömbecsípés, mely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom