Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

REITER Attila - AZBEJ HAVANCSÁK Izabella - SIPOS Péter - TÓTH Mária - VIKTORIK Orsolya: Maroslele-Panáról származó neolitikus kerámia töredékek petrográfiai, XRF és XRD vizsgálata

314 KREITER ET AL. • MAROSLELE-PANÁRÓL SZÁRMAZÓ NEOLITIKUS KERÁMIA TÖREDÉKEK VIZSGÁLATA A 3. összetétel csoportban egy AVK tálat (10. minta) és két fazekat (11. és 16. minta) homokkal, valamint szerves anyaggal soványítottak. A homokos soványítás ebben a csoportban kissé durvább, mint az előző Vinca kerámiáknál (2. csoport). A 4. összetétel csoportban, a szervesanyag soványításon kívül szintén homokos soványítás figyelhető meg, de a csoportban lévő két AVK fazekat (9. és 18. minta) az előző csoportokhoz képest eltérő összetételű homokkal soványították. Az 5. összetétel csoportban egy AVK tálat (19. minta) és egy fazekat (20. minta) „tiszta", nyersanyagból készítettek, amely alig tartalmaz polarizációs mikroszkóppal megfigyelhető ásvány vagy kőzettörmelékeket, ugyanakkor viszont a nyersanyagot szervesanyaggal soványították. A lelőhelyről vizsgált Vinca és AVK kerámiák petrográfiai összehasonlítása alapján elmondható, hogy az importnak vélt Vinca kerámiák ásványos összetétele, az ásványos összetevők szemcsemérete és kerekítettsége nagy hasonlatosságot mutat az AVK kerámiák egy részével. Hasonló összetétellel, de kissé változatosabb és nagyobb szemcsemérettel jellemezhető három további Vinca tál (2. csoport: 3., 5-6. minta). A Vinca és AVK kerámiák nyersanyagát figyelembe véve, a petrográfiai, XRF és XRD vizsgálat alapján a Vinca kerámiákat helyi termékeknek tekinthetjük. A Vinca típusú kerámiák elkülönítése az AVK kerámiáktól a formai jellegeik mellett a technológiai jellegeiknek is köszönhető, hiszen az első összetételcsoportban megfigyelt Vinca és AVK kerámiák hasonló nyersanyagból készültek, de a Vinca kerámiákat nem soványították szervesanyaggal, ennél fogva a kerámiák szövete tömöttebb, amely az AVK-tól részben eltérő, „Vinca" jelleget kölcsönöz a kerámiáknak, ennél fogva eltérnek a többi vizsgált AVK kerámiától. A Vinca kultúra kerámiatechnológiai vizsgálatait tekintve kevés adat áll rendelkezésre, de ezek is azt mutatják, hogy a Vinca kultúrában a szervesanyag soványítás ritkán fordul elő. Említést érdemel Selevac Vinca lelőhelyének feldolgozása, ahol a vizsgálatok azt mutatták, hogy a település minden egyes fázisában a homokos soványítás dominált (71-93%), a következő leggyakoribb kategória pedig a soványítás nélküli kerámiák csoportja (6-21%) volt (KAISER 1990, 259). A szervesanyag soványítás a legritkábban fordult elő (0,2-1,8%) és akkor is csak a település korai fázisában (KAISER 1990, 259). Selevacon szervesanyag soványítást, ha előfordult, akkor korsó formájú edények készítéséhez használtak (

KAISER 1990, 265). A gyulafehérvári Lumea Nouá településen előkerült Vinca kerámiák vizsgálata pedig azt mutatja, hogy a korai Vinca kerámiákban nincs szervesanyag soványítás (FABBRI ET AL. 2009, 23). A maroslelei Vinca kerámiákban szintén nem figyeltünk meg szervesanyag soványítást, ami alátámasztja, hogy a Vinca kerámiákra valóban nem jellemző ez a soványítás, ami a Marosleién készült Vinca típusú kerámiák készítői számára is ismeretes volt. Ebből kifolyólag Maroslelén szintén helyi, de az AVK-tól eltérő technológiájú kerámiakészítési hagyományt is megkülönböztethetünk. Ez régészetileg azért fontos, mert a kerámia készítésének módja, a felhasznált alapanyagok kiválasztása a kulturális tradíció részei egy-egy közösségben. Vagyis a fazekasok a sok rendelkezésre álló technológiai lehetőség közül (mind a nyersanyag, mind a készítési mód tekintetében) azokat választják, amelyeket a kerámiakészítés tanulása során elsajátítottak és a technológiai hagyományuk része. A kerámiakészítés módja a kulturális hagyomány egyik legkonzervatívabb ágát képviseli, amely nehezen változik (GOSSELAIN 2000, 192-193). A hagyományhoz való ragaszkodás kulturális antropológiai példákban is gyakran megfigyelhető, például a fazekas egy adott edénytípust azonos módon készít, tehát azonos típuson belül nem váltogatja a nyersanyagokat, valamint a soványító anyag mennyiségét (PLOG 1980, 86-87; TOBERT 1984, 226-227). A fentieket figyelembe véve a Vinca kerámiák helyi, az AVK hagyományoktól eltérő módon való készítése azt mutatja, hogy ezeket olyan fazekas/fazekasok készítették, akiknek eltérő volt a kerámiakészítési hagyománya. Ez a jelenség az AVK és Vinca közösségek közötti szorosabb társadalmi kapcsolatokra utalhat. Kulturális antropológiai kutatásokból ismert, hogy Afrikában kulturális, kereskedelmi vagy házassági kapcsolatok révén személyek vagy családok költöznek egyik közösségből a másikba. A házassági, vagy kulturális kapcsolatok útján, ha egy fazekas átköltözik egy másik közösségbe, akkor az új közösségben is folytathatja a kerámiakészítést (CULWICK 1935, 166; MACEACHERN 1992,219). A vizsgált AVK kerámiák jellegzetes soványító anyag a szervesanyag, amely lehet trágya, illetve egyéb növényi részek. A szervesanyaggal való soványítás a leggyakoribb technológiai eljárás a magyarországi kora és középső neolitikumban, használata a késő neolitikumban csökken, majd az eddigi vizsgálataink alapján eltűnik. Ezt a folyamatot lengyelországi neolitikus kerámiavizsgálatok is alátámasztani látszanak (RAUBA-BUKOWSKA 2009, 247). Ezt a felvetést több, általunk vizsgált magyarországi lelőhely adatai is alátámasztják, melyekről összesen, a maroslelei kerámiák vizsgálatát is számolva több mint hétszáz kerámia-vékonycsiszolat készült: Gellénháza-Városrét (Starcevo, DVK), Szakmár-Kisülés (Körös), Bátaszék-Mérnöki telep (Starcevo), Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb (DVK), Fajsz-Garadomb (Sopot), Balatonszárszó-Kis erdei dülő (DVK, Sopot), Becsehely-Bükkaljai dűlő (DVK, Malo Korenovo, Sopot), Méhtelek-Nádas (Körös), Ibrány-