Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
Kőeszközök Maroslele-Panáról
292 K.ACZANO WSKA ET AL. • LITHIC IMPLEMENTS FROM MAROSLELE-PANA 292 KŐESZKÖZÖK MAROSLELE-PANÁRÓL KACZANOWSKA, Malgorzata - KOZLOWSKI, Janusz K. - DROBNIEWICZ, Barbara WASILEWSKI, Michal Cikkünkben a Maroslele-Panán, az M43-as út építését megelőző feltárások során előkerült kőeszközök elemzésének eredményeit mutatjuk be (KACZANOWSKA-KOZLOWSKI-WASILEWSKI 2010). Kőeszközök csupán 11 neolitikus és egy rézkori objektumból kerültek elő. Összesen 1127 pattintott és 51 csiszolt kőeszközt vizsgáltunk meg. Érdemes megjegyezni, hogy a pattintott kőeszközök magasabb száma nem változtatta meg a leletegyüttes fő technológiai kategóriáinak arányát, hanem a pattintékok számának jelentős növekedését tükrözi (13,3%-ról 73,03%-ra), amint azt az 1. táblázat mutatja. Hasonlóképp, az iszapolás során előkerült leletanyagban képviselt nyersanyagok aránya sem különbözik az ásatás során előkerült pattintott kőeszközök között megfigyelt aránytól (2. ábra). A középső neolit objektumok és településegységek leletei Az 43/44. (58 db), 85/91. (989 db), 103/119 (26 db) és a 121/146. (50 db) objektumból származik a legtöbb pattintott kőeszköz. Ezek az objektumok hosszúkás gödrök vagy agyagnyerő helyek voltak a felszín feletti lakóépületek között. A leletek minden valószínűség szerint másodlagos stratigráfiai helyzetben voltak a gödrök betöltésében. Olyan kőeszköz-mühelyek vagy más, retusált kőeszközökkel megmunkált nyersanyagok műhelyeinek zónájából kerültek elő, amelyek a házak körül helyezkedtek el. A többi objektum, amelyben kőeszköz került elő, agyagnyerő gödör volt (63/65., 107/125., 114/132., 119/137. objektum), ezek azonban nem álltak kapcsolatban egyértelműen meghatározható felszín feletti építményekkel. A pattintott kőeszközök horizontális szóródása azt mutatja, hogy a kőeszközök megmunkálása a háztartáscsoportok szintjén történt, és a nyersanyagok megmunkálási zónája átfedést mutat azzal a zónával, ahol az eszközöket használták és javították. A félkész termékeket és eszközöket vagy az itt lakók vitték át a közeli agyagkitermelő gödrökhöz, vagy deponálás utáni folyamatok során kerültek oda. Nyersanyagok Maroslele-Panán a legfontosabb nyersanyag a radolarit (68,4%). Színe változó a vöröstől a sárgán át a szürkészöldig, egyenletes törésfelülettel. A kőzet általában sima, fényes, bár durvább törésfelületü típusok is előfordulnak. Jelenleg nehéz megállapítani, hogy ezek a radiolaritok ugyanabból a forrásból származnak-e, vagy más területekről. A legközelebbi radiolarit lelőhelyek a Mecsekben találhatók, kb. 150 km-re a lelőhelytől. Feltehetőleg kisebb mennyiségű dunántúli radiolaritot is felhasználtak. A vonatkozó irodalomban említenek radiolarit lelőhelyeket Nyugat-Szerbiában is (PETKOVIC ET AL. 1960). Bobos és Avram (BOBOS-AVRAM 1989) felső-jura és alsó-kréta kori radiolaritokról számoltak be a Maros-völgyből, amelyek a Hegyes-Drócsából (Drocea) és az Erdélyi Érchegységből (Muntii Metaliferi) származnak. Ebben az esetben a lelőhelytől mért távolság több mint 200 km lenne. A második leggyakoribb nyersanyag az obszidián (21%) a maroslelei településtől 220-260 km-re északra fekvő lelőhelyről. Az obszidiánt feltehetőleg félkész előformaként szállították ide. A többi nyersanyag viszonylag ritka volt. Különösen fontos egy kisebb eszközcsoport megjelenése, amely szürkés-zöldes színű, fehér foltos „balkáni kovából" készült. A „balkáni kova" forrása a Moesiai-tábla. Három lelőhelyet különböztetnek meg: az Iszkar-völgyet, az AlsóOszam-völgyet és Razgrad (vagy talán Sumen) környékét (GUROVA 2008; GUROVA-NACHEV 2008; BIAGI-STARNINI 2010). Az ebből a kovából készült tárgyak (leggyakrabban hosszú pengék) ismertek más alföldi Körös lelőhelyekről is. Az idevágó irodalom hangsúlyozza, hogy a „balkáni kova" esetében teljesen kidolgozott tárgyak (főleg pengék) cseréltek gazdát, amelyek feltehetőleg specializált műhelyekben készültek (KACZANOWSKA-KOZLOWSKI-MAKKAY 1981; STARNINI-SZAKMÁNY 1998; MATEICIUCIOVA 2007; KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 2008; KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 2009). A „balkáni kovából" készült tárgyak jelenléte egyrészt jelzi, hogy a (korai neolitikumtól kezdve) hagyományos kapcsolatok a lelőhelytől délkeletre lévő területekkel fokozatosan veszítenek fontosságukból. Ugyanakkor ezek a leletek utalnak az előállításuk megszervezésének megváltozására is: a geológiai lelőhelyekhez közeli specializált műhelyek eltűnnek, és a kőeszközök készítése átkerül a régészeti lelőhelyekre, a házak közelébe. A leletek összetétele A maroslelei leletanyag struktúra — a magkövek, szilánkok és pengék alacsony aránya és az eszközök nagyobb száma —jellemző a nyersanyagforrásoktól viszonylag távolabb fekvő lelőhelyekre. A legtöbb előfonna — és feltehetőleg néhány eszköz is — a lelőhelyen kívül készült és már kész formában került a településre. A néhány, a lelőhelyen feldolgozott magkő már a megmunkálás viszonylag előrehaladott fázisában került a településre, és addig használták őket, amig mikrolitikus méretűre nem csökkentek. A maroslelei leletegyüttes egy különlegessége a magas eszközindex (30). A 85/91. gödörnek, amelyből a lelőhelyen a legtöbb kőlelet származik, még magasabb az eszközindexe: az eszközök 79.5%-a ebben az objektumban került elő. Az objektum betöltéséből is egy sor finom (10 mm-nél kisebb) pattinték került elő (642 db). A CSISZOLT KŐESZKÖZÖK NYERSANYAGAI A csiszolt kőeszközök nyersanyagai igen hasonlóak a más magyarországi lelőhelyeken leírtakhoz (SZAKMÁNY ET AL. 2009). A 48 tárgy nagyobb része homokkőből készült (26 db = 54,2 %). A homokkő mellett előfordulnak még magmás-metaform kőzetek (5 db = 10,4%), karbonátos kőzetek (5 db = 10,4%), szaruszirt (4 db = 8,2%), kvarckavics, habkő és agyagpala (2-2 db = 4,2-4,2%), tufa és egy azonosítatlan klasztikus kőzet (l-l db = 2,1-2,1%). A nyersanyagok eredete Maroslele környékén egyetlen, a lelőhelyen talált kőzet geológiai forrása sem ismert. A lelőhely környéke eléggé sík, alluviális üledék borítja. Néhány kavicsot lehetett ugyan gyűjteni a folyóteraszokon, azonban a nyersanyagok lelőhelyeit az Alföldet körbevevő hegységekben kell keresnünk (SZAKMÁNYBÍRÓ 1998).