B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése
A liliomos típusú övveretek Az öntött bronz, áttört liliomos övveretek és szíj végek a késő avari fémművesség igen gyakori és igen népszerű elemei. Igen változatos stílusban, kivitelben jelentek meg az öveken a liliomos veretek, de mindegyik egy azonos alapmotívumra vezethető vissza: a liliomra, melyet hívnak Anjou-liliomnak, háromlevelű palmettának vagy heraldikus liliomnak is (SZALONTAI 1995; SZŐKE 2001, 108). Az 1995-ben megjelent anyaggyűjtésünkben öszszesen 138 leletegyüttest soroltunk fel. Azóta folytattuk az anyaggyűjtést, és a 2001-ben lezárt adatbázisunkban összesen 256 sírt, leletet vagy leletegyüttest tartunk nyilván. Jelen dolgozatunkban nem ismertetjük a lelőhelyek katalógusát, csupán néhány általánosságban levonható következtetést kívánunk közzétenni. Ezt elsősorban az indokolja, hogy az adatbázis kibővülésével érdemben nem változtak a liliomos véretekkel kapcsolatos korábbi megállapítások (SZALONTAI 1995). A liliomos veretek az előfordulás gyakorisága szerint az alábbi temetőkben jelentek meg legtöbbször: 3 liliomos sír egy temetőn belül: Ártánd-Kapitánydülő, Cunovó/Csúny, Dunaszekcső-Téglagyár, Holiare/Alsógellér, Kisköre-Halastó, Kiskőrös-Városalatt, Komarno-Lodenice/Révkomárom-Hajógyár, Pitvaros-Víztározó, Prsa/Perse, Sal'a-Duslo/Vágsellye II, Szarvas-75. lelőhely, Szentes-Nagyhegy, TiszafuredMajoroshalom, Zelovce/Zsély; 4 liliomos sír egy temetőn belül: Celarevo/Dunacséb, Hranicná pri Hornáde/Kenyhec, SzegedKundomb, Tatárszentgyörgy-Szabadrét, Zwölfaxing; 5 liliomos sír egy temetőn belül: Szebény, Szeged-Makkoserdő, Szentes-Lapistó, Vrbas/Verbász. Jelentősen kiemelkedik a többi temető közül a vörs-papkerti temető, melyben 7, és Nővé Zámky/Érsekújvár késő avar temetője, melyben 12 liliomos sírt találtak. A liliomos véreteket tartalmazó övek elterjedéséről megállapíthatjuk, hogy az övek nagy többsége a Dunától keletre került elő (51,36%), míg a leletek másik felén 28,02%>-ban a Dunától nyugatra lévő területek és 19,07%o-ban pedig a szlovákiai területek osztoznak. A típus leggyakoribb kísérőleleteinek kora a késő avar kor legutolsó fázisára tehető. Ugyanerre a korra utalnak más, viszonylag ritkábban előforduló verettípusok is: a vésett-poncolt díszü, levél alakú csüngős övveret és övforgó; kétlapú szíjvégek; karéjos övforgó stb. 10 Ezek mellett, ha kisebb számban is, de megtalálhatók még a korábbi, klasszikus griffes-indás műveltség verettípusai is. Általában elmondható, hogy azok az övek, amelyeken liliomos övdísz volt, meglehetősen nagy változatosságról tanúskodnak. Egyrészt sok olyan van közöttük, melyek hiányos övről származnak, másrészt pedig a kísérő övdíszek nagy számából következik (45 tárgytípus 11 ), hogy a liliomos véreteken kívül, átlagosan három különböző övdísz volt egy övre szerelve. Ha a liliomos övek összetételének pontos statisztikáját vizsgáljuk meg, azt látjuk, hogy e leletkörben egyre kevésbé volt szempont az, hogy az öv minél több része legyen azonos stílusú. Ez abból látszik, hogy a liliomos öv összetevőinek mindössze 30,4%o-a liliomos veret, és az övveretek másik két harmada nem liliomos veret, hanem indás (22,91%), díszítetlen (17,47%), egyéb (9,53%), vésett-poncolt (8,78%), pikkelymintás (8,44%>), Hohenberg-típusú (1,84%) és karéjos (0,59%>) díszű. Az összetevők megoszlásából jól látszik, hogy a liliomos véreteket tartalmazó övek mely másik leletkörrel vannak szoros, minden bizonnyal időrendi kapcsolatban. A liliomos véretekkel előforduló övveretek gyakorisága alapján két, különböző összetételű övet különböztethetünk meg. A korábbi fázisban elsősorban indadíszes, pajzs alakú csüngős véretekkel, indás/laposindás csattal, pikkelydíszes vagy virágszirom alakú, gyakran áttört mellékszíjveretekkel fordulnak elő a liliomos veretek. Később ezek helyét a vésett-poncolt díszes, hármas csoportosítású, levél alakú csüngős veretek, illetve mellékszíjveretek és lyukvédők, továbbá a díszítetlen pajzs alakú övcsatok és a pikkelydíszes, levél alakú csüngős övveretek veszik át. A karéjos övveretek Karéjos övveretet mindössze egyet találtak a székkutasi temetőben: az 548. sírban egy karéjos övforgó került elő, egy meglehetősen hiányos öv részeként. A karéjos veretek a többi vizsgált verettípushoz hasonlóan a késő avar kori fémművesség legutolsó fázisának termékei (SZALONTAI 1991). Meglehetősen ritka típusról van szó, amely ritkasága ellenére a teljes késő avar szállásterületen jelen van. Az 1991-ben publikált gyűjtés óta e leletkör is jelentős mennyiségű új adattal gyarapodott: az akkori 24 lelőhellyel szemben ma már 49 lelőhelyet tartunk számon a karéjos veretek adatbázisában. 10 A kísérőleletek időrendjéhez Id.: Stadler, P.: Seriation awarischer Gürtelgarnituren I-II. Dissertation. Manuskript. Wien 1984; STADLER 1985; GARAM 1991. 94; SZALONTAI 1991, 468; SZENTPÉTER1 1993; MADARAS 1993. 27! 11 Természetesen a 45 típusnál sokkal több egyedi darabról van szó, de a vizsgálatunkban csak a nagyobb típuscsoportokat vehettük számításba.
