B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

6-ot találtak, míg a teljes övet viselők száma 29 fő (3., 31., 38., 51., 54., 70., 91., 96., 122., 138., 191., 236., 237., 239., 244., 271., 279., 329., 362., 382., 383., 388., 391., 396., 416., 477., 491., 539., 548. sír). Közülük Ny-K tájolású volt 6 sír: 54., 96., 122., 236., 362. 548. sír, a többi pedig egységesen északnyugat felé volt tájolva. A férfiöveket — a nőkéhez hasonlóan — alapvetően két nagyobb csoportra oszthatjuk. Az elsőbe a lemezes garnitúrák kerültek, míg a másodikba az öntött bronzveretekkel díszített övek. A két csoport között megkülönböztetünk egy 3., átmeneti csoportot is, melyben mindkét csoport elemei egyaránt megtalálhatók. Lemezes férfiövek. Lemezes szerkezetű övveretekkel díszített övet 14 sírban találtak (51., 122., 138., 237., 239., 244., 271., 383., 391., 396., 477., 482., 536., 539. sír). Az 51. sír több tekintetben is eltér a többi öves férfisírtól (B. NAGY 2003, 20. kép). Az egyik eltérő jellegzetessége az, hogy a halott feje mellé egy kézzel formált, egyfülü korsót helyeztek. A másik jellegzetessége a sírnak az, hogy a temetés során a halottra fektették a lószerszámzatát is. A férfi öve eredeti helyzetében került elő. Az öv vizsgálatakor feltűnik, hogy hiányzik az övcsat. Az övön ezüstlemezből préselt pajzs- és kettőspajzs alakú, ólombetétes veretek voltak, melyeket felszerelő pántokkal rögzítettek. A veretek széle rojtmintás, a felső mezőben két függőleges fonatmintasor, az alsó mező közepén egy függőleges félgömbsor van. A veretek préselt technikája és a kettőspajzs alakja kora avar kori hagyományokat idéz. Meglehetősen hiányosan került elő a 122. számú, Ny-K tájolású sírból a halott öve (B. NAGY 2003, 51. kép 6-10). A férfinak két öve volt, az egyik egy díszítetlen öv volt, amelyet vascsat fogott össze. A másik volt a díszöv, melyet ovális vascsat zárt. A bőrön olyan vas veretek voltak, amelyek eredeti formája valószínűleg téglalap alakú lehetett. Ezen kívül még egy dupla bronzlemezből álló, kissé hegyesedő végű, díszítetlen nagyszíjvég volt az övön. Ennek az oldalpántos, lemezből kivágott nagyszíjvégtípusnak a használata a 7. század végén kezdődött és a közép avar korszakra utal (GARAM 1995, 202), így minden bizonnyal a székkutasi temető egyik legkorábbi tagját láthatjuk a halottban. Ezt a feltevést erősíti a sír Ny-K tájolása is. Anyagában és szerkezetében is meglehetősen egyszerű öve volt a 138. sírban nyugvó férfinak (B. NAGY 2003, 55. kép 8, 10-16). A bronzlemezes szíj szorítóval ellátott trapéz alakú övcsattal összefogott övre négy fekvő és 2 kisebb álló, téglalap alakú veret, illetve egy övbújtató volt felszerelve. A bronzlemezből kivágott véreteket nagy, félgömbös fejű díszszegekkel rögzítették a bőrre. Ennek a férfinak is két öve volt, ugyanis a díszöv mellett egy vascsattal összefogott, egyszerű övet is találtak a derekán. Noha ezen az övön csak lemezes véreteket találtak, mégis az öv sokkal inkább a későbbi időszak felé rendelkezik kapcsolatokkal, mint a korábbi, préselt technikával jellemezhető csoporttal. A trapéz alakú bronzcsat, melynek lemezes szíjszorítója van, időrendi kapcsolatait a 125. számú női sírnál már taglaltuk. A nagyfejű félgömbös szegecsek használata a veretek felerősítésére, szintén ehhez a körhöz közelíti leletünket. A 70. sír övén hasonló szegecseket használtak, és mellettük megtaláljuk az öntött bronz, griffes-indás nagyszíjvéget és az indás kisszíjvéget is. Hasonlóan szegecselt véreteket találunk a 191., 236. sírban is, ahol szintén indás és griffes veretek díszítették még az övet. Az övet és ezzel együtt a sírt is a közép avar és a késő avar kor közti átmenetre keltezzük. A 237. sír halottja mellett préselt bronzlemezből készített véretekkel díszített övet találtak (B. NAGY 2003, 83. kép). Az övet vascsat fogta össze, a szíjon vasbújtató, préselt rozettaveretek (5 db) és keskeny bronzlemezek voltak, az öv végét vékony bronzlemezből és bordázott-gyöngyözött bronzdrótból kialakított nagyszíjvég, a mellékszíjakat pedig lemezes kisszíjvégek ékítették. A bemutatott díszövön kívül talált két másik vascsat arra utal, hogy valószínűleg még két másik öve is lehetett a tulajdonosának. A szíjvégek felső részének bordával való megerősítése már a kora avar kori ötvösségben is jelen van, de nem tűnt el a közép avar korban sem (GRÓF 1991, 321-322). A préselt rozetta ugyancsak a közép avar kor felé mutat. A 239. számú sírba eltemetett férfi koporsójára a temetéskor ráhelyezték a bronzveretekkel díszített lószerszámzatát, és a halott feje közelébe egy edényt is odaraktak (B. NAGY 2003, 84 86. kép). Ezüstveretes öve egy csomóban a bal medencén és a bal alkaron feküdt. Az övet ovális, szépen profilait bronzcsat fogta össze, a bőrre pedig 4 db, ezüstlemez borítású (vaslemezre szegecselt ezüstlemez), négyzetes formájú övdíszt erősítettek, amelyeket négy-négy szegeccsel erősítettek fel az övre. Nagy valószínűséggel ezeket a véreteket díszíthette a sírban talált bronzvagy ezüstdrót foglalatban üvegberakás. Az öv végén egy hosszú, vasból készül nagyszíjvég és egy darab vas kisszíjvég lógott. A nagyméretű nagyszíjvég hossza 10 cm! A sír keltezésében segítségül hívhatjuk a lószerszámvereteket és a lószerszámokat is. A kerek talpú, hurkos fülű kengyel használata elsősorban az avar kor korai szakaszára jellemző, ahogyan a csikózabla is erre az időre utalhat.