B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

Ehhez képest a 29 öves férfisír közül 18 volt (62,06%), amelyben a veretes övön kívül egy másik övet, és egy olyan sír volt, amelyben még 2 másik övet is találtak. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt férfiak, akik veretes övet hordtak, az esetek többségében egy másik övet is használtak a ruházatuk összefogására. Ez azt a feltevést erősítheti, mely szerint a veretes övek viselése nem biztos, hogy állandó volt, viszont a mindenkori ruházat kötelező eleme lehetett egy egyszerűbb kivitelű öv. Az avar övek általában bőrből készültek, és ez minden valószínűség szerint Székkutason is így lehetett. Az itt feltárt avar sírok közül nyolcban találtak valamilyen bőrmaradványt (70., 96., 119., 236., 239., 271., 279., 391. sír). E maradványok szinte minden alkalommal az övvereteken maradtak meg. Talán az sem véletlen, hogy a nyolc esetből mindegyik teljes övet tartalmazott, azaz öntött bronzveretekkel volt díszítve az öv. Ha figyelembe vesszük a veretek számát, és azok egyenkénti súlyát, egyértelművé válik, hogy csakis bőrből lehetett ezek hordozója. Ha ugyanis vászonból készült volna, aligha tarthatta volna meg a súlyos övet, az anyaga átfordult volna, ami nemcsak kényelmetlenné tette volna viselését, de erősen korlátozta volna a veretek esztétika élményét is. Ugyanakkor fontos felhívnunk arra is a figyelmet, hogy a székkutasi sírok egy részében a veretek vagy a csat hátoldalán textilmaradvány is előkerült, míg bőrmaradványt nem találtak ezekben a sírokban. A textilmaradványos övveretes sírok közül hétben (114., 284., 383., 394., 483., 485., és a 487. sír) olyan övet találtak, amely egyszerű szerkezetű volt, azaz nem tartalmazott véreteket, csak csatja volt. Ezen esetekben nyugodtan feltehetjük, hogy az öv valóban vastagabb textilből készülhetett, hiszen az egy darab vascsat súlya (a textilöv saját anyagából készített merevítésével) nem húzhatta le, és tehette kényelmetlenné az öv viselését. Ugyancsak találtak textilmaradványt olyan sírokban is, amelyben az előzőekkel ellentétben nem egyszerű öve volt a halottnak, hanem teljes, azaz több öntött bronzveretettel díszített övet viselt (54., 85., 119., 191., 201. sír). Ezen sírok esetében nehéz elképzelni, miként működhetett hatékonyan az öv, éppen ezért inkább azzal magyarázzuk az esetet, hogy nem az övről, hanem a ruházatról származnak a textilek. Azonban több esetben találtak textil lenyomatot a csatok hátoldalán, ebből arra a következtethetünk, hogy az övek egy része talán nem bőrből, hanem textilből készülhetett. Az övek szerkezete, összetétele és összetettsége vonatkozásában a nemek között jelentős különbségeket figyelhetünk meg (2. táblázat). Ha ugyanis megvizsgáljuk azokat az öveket, amelyek teljes vagy közel teljes veretsorral rendelkeznek, azt látjuk, hogy a 37 öv 78,38%o-a férfié volt (29 sír), míg meglepő módon 5 női sírból is teljes öv került elő (13,51%). Három sír nemét nem sikerült pontosítani (8,11%). Ha a teljes övek nemek szerinti vizsgálatát kibővítjük az életkori adatokkal, azt látjuk, hogy a 37, teljes övet viselő férfi között egyértelműen a maturus korcsoport dominál, hiszen a 16 esettel szemben csak 11 aduitus korú férfi viselt teljes övet, míg a legidősebb férfiak között csak 2, a bizonytalan neműek között pedig egyetlen egyén hordott ilyen övet. Érdekes ugyanakkor, hogy a temetőben talált öszszes senium korú egyén mellett megtalálták az egykori övét is. Nincs is még egy korcsoport a temetőben, amelynek minden egyes tagja övet hordott volna, és ez különös jelentőséget ad az övet viselő idős egyének csoportjának. A nők esetében az aduitus korcsoport 2, míg a maturus pedig 3 egyénnel képviselteti magát, míg a bizonytalan nemüeknél l-l egyént találtak az aduitus, maturus korcsoportból, illetve egy egyén korát nem lehetet meghatározni. A vizsgálati adatokból egyértelműen kijelenthető, hogy a székkutasi avar közösségben a teljes veretsorral, illetve sok verettél díszített övek elsősorban a felnőtt férfiakra jellemzőek. Ha azokat az öveket gyűjtjük össze, amelyeken legalább 1 csat és minimum 1 veret volt, de nem teljes, hanem csak néhány verettél ékített övek voltak, megállapíthatjuk, hogy itt a férfiak túlsúlya erősen lecsökkent: az 6 férfisír még túl van az összes adat felén (60%), de ennél csak alig valamivel kevesebb a női sírok száma: 3 (30%). Az adatsort az 1 db nem meghatározható sír teszi teljessé (10%). A korcsoportonkénti adatok itt is a felnőttek dominanciáját mutatják, ami alól csak az az egy sír kivétel, melynek a nemét nem lehetett meghatározni, viszont a csontok alapján az embertani korhatározás a juvenis korcsoportot jelölte meg. Az előző eredményekhez képest jelentősen változik viszont a nemek aránya akkor, ha azokat az öveket gyűjtjük össze, amelyek nem tartalmaznak egyetlen veretet sem, pusztán egyetlen csat jelzi az öv létét. E körben ugyanis a nők aránya meghaladja a férfiak arányát. A 123 sírból 55 volt nőé (44,72%), és a férfiak pedig csak 41 ilyen övet tudhattak a magukénak (33,33%). E körben meglehetősen nagy azoknak a síroknak a száma és aránya, amelyek nemét nem lehetett meghatározni: 27 sír (21,95%o). Ez természetesen jelentős mértékben módosíthatná mostani megállapításainkat. Látható tehát, hogy a legegyszerűbb övek viselése elterjedtebb volt a nők között, mint a férfiaknál. Más tekintetben is megfigyelhetjük a férfidominancia csökkenését. Míg a teljes és a néhány verettél dí-