B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben

ható, csak minden 15-16. sírba került edény, ez a sírok alig több mint 6%-át jelenti. Az edénytípusok, a kíséröleletek és a megfigyelhető egyéb temetkezési szokások — illetve hiányuk - alapján azt mondhatjuk, hogy a kerámiamelléklet-adás jellemző volt a temető egész használati idejére, de jellemzőbb a temető használatának első felére (lószerszámos sírok, préselt, illetve lemez övgarnitúrák), a késői időszakból lényegesen kevesebb jól azonosítható példát ismerünk. A sírok elhelyezkedése viszonylag kiegyenlítettnek mondható a temető egész területén (6. térkép). Favödörre utaló nyom alig akad a temetőben: négy sírban került elő a lábaknál vagy a koponyánál egy-egy vasabroncs vagy annak töredéke, három férfi (145., 369., 396. sír — utóbbi kettő veretes övvel eltemetett) és egy gyermek sírjában (166. sír), amelyeket vödör tartozékának határozhatunk meg. A klasszikus háromabroncsos, füllel ellátott vödörre itt nem akad példa. Faedény peremverete négy sírból került elő, közöttük egy gyerek (110. sír) és három idősebb férfi van (126., 350., 372. sír). Arra nézve, hogy mit tehettek az edényekbe, semmilyen adattal vagy vizsgálati eredménnyel nem rendelkezünk. 6.4. Lószerszám A temetőben négy lószerszámos temetkezés került elő. Valamennyi sír férfisír, kettő akna- (51., 239. sír), kettő pedig fülkesír (466., 541. sír) volt. A meghatározható esetekben a férfiak a maturus korcsoportba tartoztak. A sírok tájolása a legáltalánosabb a temetőben: NyÉNy-KDK. A sírok nem csupán lovat, de egyéb áldozatiállat-maradványt sem tartalmaztak, de a fulkesírokba temetett halottak mellé juhkeresztcsontot adtak ételmellékletül. A két aknasírba temetett férfinak préselt, illetve lemez övgarnitúrája volt, a két fíilkesírban két-két vascsat volt a melléklet. Az 541. sírban találjuk a temetőben előkerült egyetlen szablyát. Négyből háromnak — amint láttuk — volt kerámiamelléklete (kivétel az 541. sír). A lószerszámokat az aknasírokban a koporsóra, de legalább is a csontváz fölé helyezték, a felsőtestre, illetve a medence tájékára. A fülkesírokban a koponya mögött, a fülke szájában, illetve beljebb, a halott jobb karja mellett találjuk a lószerszám tartozékait. A lószerszámot két esetben, a két aknasírban félgömbös, illetve téglalap alakú véretekkel díszítve találjuk, hurkos fülű kengyelekkel (a 466. sírban fél pár) és csikózabiával, az 51. sír kivételével vas nyeregtartozékok is előkerültek, az 541. sírban három is. Talán a lóáldozat jelképes helyettesítéseként és ilyen értelemben a lószerszámos temetkezéssel rokon szokásként értelmezhetjük a 134., egyébként női sírban előkerült lófogat. Az összes avar kori lószerszámos sír között egy olyat találunk, ahol lófog is előkerült (Pitvaros 125. sír — BENDE 2000, 254). E temetkezési szokás előfordulása egyértelműen a Körös-Tisza-Maros közi területre koncentrálódik (22 sírral) és a sírok leletanyaga alapján a 7. század közepe táján vagy ezt követően tűnik fel, és különösen gyakran kapcsolódik össze a fülkesírokba való temetés szokásával. Fontos megemlíteni, hogy nem csupán maga a ló, de egyéb áldozati állatok sem kerülnek eltemetésre ezekben a sírokban, illetve már csak kis számban jellemzőek a vélhetően e sírokkal jellemezhető időszakban, ez az állatállomány csökkenésére figyelmeztet. A lószerszámos sírok egyébként jelentős mellékletei az így eltemetettek megkülönböztetett társadalmi helyzetére utalnak. A négy székkutasi sír egyéb mellékletei, illetve magának a véretekkel díszített lószerszámnak az alapján, amely a lószerszámos sírok között korainak mondható, az e sírokba temetett férfiakban láthatjuk a temető használatát indító közösség meghatározó tagjait, vezetőit, akiknek (vagy családtagjaiknak) temetkezéseivel négy, egymástól viszonylag távol eső ponton indulhatott meg a temető betelepítése annak ÉK-DNy-i középső tengelyében (7. térkép).

12 7. ALLATCSONT A székkutasi temető 197 sírjában volt valamilyen állatcsont. Ezek mind a fajbesorolás, mind a funkció szerinti közelebbi meghatározása sokszor problematikus, mivel az állatcsont anyag szisztematikus vizsgálatára nem került sor.

13 Általában azonban a rendkívül jó minőségű és kifejező rajzok lehetővé teszik az állatcsontok legalább faj szerinti meghatározását, illetve az egyes testrészek azonosítását. Az azonosítást — a legáltalánosabban előforduló és leggyakoribb esetekben — segítheti az archaeozoológiai szempontból megvizsgált 12 A szokás legutóbbi elemzése további irodalommal: BENDE 2000, 253-254. 13 A temető archaeozoológiai leletanyaga a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba került, meghatározására azonban mindeddig nem került sor.