B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben

sírban előforduló csiholó (előbbi főként férfi-, de két esetben női, illetve egyszer gyereksírban is, utóbbi mindig férfiaknál), vaslánc vagy láncszem négy sírban volt (10., 56., 204., 464.), közöttük nő és férfi egyaránt akad. A szemek egyszerű vaskarikák, nincs közöttük a kora avar kori női sírokra oly jellemző, S alakú, bronzból készült forma. Sérvkötőként leírt, a medencén előkerülő vaspánt két sírban is volt, mindkettő aduitus korú nő (320., 526. sír). A női sírok tipikus ékszerei a fülbevalók és a gyöngyök. A 80 fülbevalós halott között a nők mellett gyerek, fiatal, illetve három férfi is akad (297., 495., 551. sír, az első tipikusan női mellékletekkel). A 71 gyöngyös sír zöme nő és gyerek (39, illetve 22), akik főként a nyakban hordták a gyöngysorokat, illetve a néhány szem gyöngyöt is. A gyöngysorokba más díszítményeket, pl. üvegedény peremtöredékét (163. sír), illetve amulettként ólomcsüngőket (VIDA 2002, 183) is fűztek (392., 437. sír). A hat, gyönggyel eltemetett férfi között négynek inkább csak nőkre jellemző tárgyai voltak (297., 473., 495., 503. sír), de a 239. lószerszámos, övgarnitúrás férfisírban, illetve a 271., ugyancsak övgarnitúrás sírban 1, illetve 2 szem gyöngy volt a maturus korú férfiak bal kezénél. Előkelő lovas férfisírban gyöngy nemcsak a kora avar kor, de a késő avar kor idején is előfordul (BENDE 1998, 198, 199, 11. kép 16), Bóna István ázsiai hagyománynak tartja, szerinte a temetéskor kerülhettek a halottra (BÓNA 1979, 27), de végső soron bármi más, akár babonás okból is viselhették, tarthatták tarsolyolyukban az itt eltemetett férfiak. A késő avar kori női viselet jellegzetes tartozéka, a rekeszes mellboglár csak két sírban, a 325. és 538. sírban kerül elő, utóbbiban már csak fél pár, egy fejesgyűrüvel együtt. Vas karperec hat női sírban volt,

10 úgy tűnik, tendenciózusan egy db, ajobb alkaron (8., 171., 348., 494. sír; a 205. sírban helyét nem jegyezték föl). Párban csak az 510. sírban fordult elő. Az egyetlen bronz karperec szórványként került elő. A 8. sír arany- és ezüstlemezből együtt préselt mellkeresztje (B. NAGY 1993, 155, 3. kép 1; VIDA 2002, 189) a temetőben előforduló legszebb, egyedi, keresztény jellegű ékszer, a gyöngyök között egy préselt övveret is járult hozzá, amellyel viselője tovább igyekezett hangsúlyozni az ékszer nyakék jellegét. A gyöngyök közé fűzött, szélesedő szárú bizánci keresztek formai párhuzamai főként a Bizánci Birodalom peremterületeiről ismertek, és általánosak a Meroving-kori alamann és bajuvár temetőkben, illetve az italo-bizánci emlékanyagban. A tárgy egyes motívumai alapján a keresztet Garam Éva — László Gyulához hasonlóan — avar gyártmánynak tartja, és a kísérőleletek alapján a 7. század elejére keltezi (GARAM 2001, 61-62). A temető belső kronológiája alapján a sírt valamivel fiatalabbnak kell tartanunk, megásására a század közepénél hamarabb nem kerülhetett sor. A fenti sír mellett néhány további női sírban, jellemzően női viseleti tárgyak mellett egy-egy szíjvég is előkerült. A 25. sírban egy öntött szíjvég volt másodlagos helyzetben, a 90. sírban pedig a bal combnyaknál. A 392. sírban egy indás lyukvédő veret került elő, tulajdonosa valószínűleg a nyakában viselte, az ólomcsüngővel együtt. A 398. fülkesírban egy fogazott szalagfonatos bronzlemez szíjvég volt az aduitus korú nő lábszáránál. Tekintve, hogy ez a germán jellegű viseleti tárgy éppen a lábszár mellett volt, feltételesen harisnyakötő (VIDA 1996) részeként is értelmezhetjük, nem feledkezve meg arról a fontos tényről, hogy csupán egyetlen darab, csatok, veretek nélkül került elő. Garam Éva a tiszafüredi temetőben előkerülő germán eredetű tárgyakat tartalmazó sírokat túlnyomó többségében a temető legidősebb fázisából származtatja (hordozóikat késői gepida leszármazottaknak tartja), ezt az első fázist a 7. század közepére datálja (GARAM 1995, 378, 380). Tehát a 7. század közepén az Alföldön még megfogható a gepida maradványlakosság. Ha az etnikai azonosítás a székkutasi esetben túlzó is lenne, tekintve, hogy a germán jellegű motívum már avar változatban jelenik meg, de időrendileg a sír jól beilleszthető a temető kronológiájába, és feltehetően a legkorábban megásott fülkesírok közé tartozik. 6. A TÁRGYI MELLEKLETEK SZEREPE A TEMETKEZESI RÍTUSBAN 6.1. Eszközök A leggyakrabban előforduló munkaeszköz a nőkhöz kötődik. Orsógomb 76 sírban volt, amelyek többségében nő nyugodott, de két férfisírban is ismertté vált (473.,

11 489. sír). A 232. női sírban mindjárt két darab is volt. Orsókarika csupán két sírban került elő (8., 514. sír). Tűtartó 15, míg vastű 14 sírban volt, együtt kilenc esetben fordultak elő, a kettőből legalább az egyik 20 10 A 239. férfisirból az ásató által említett vas karperec az egy csomóban fekvő övveretek között inkább szokatlanul nagyméretű vaskarika lehet, mivel a női karperecekkel ellentétben zárt kialakítású. IIA nemmeghatározás problematikus lehet, mivel gyöngysor is előkerült a sírban.