Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Varga Sándor: 10-11. századi cölöpszerkezetes temetkezések a Kárpát-medencében
Varga Sándor 10-11. századi cölöpszerkezetes temetkezések a Kárpát-medencében leginkább a 11. század második felére datálható. A temetkezési szokás 10. századi meglétére mindössze egy lelőhely utal. A leletanyagot tartalmazó sírok mellett meg kell vizsgálni a nagyszámú melléklet nélküli sír kronológiai helyzetét is, ami persze jóval több bizonytalanságot tartalmaz. Egy-egy temető leletösszetétele, illetve azok temetőn belüli előfordulása alapján az azonban megállapítható, hogy a cölöpszerkezetes temetkezések esetében számolhatunk egy 10. század második felére, végére, 11. század elejére keltezhető horizonttal is. E korábbi időszakot képviselik a Homokmégy-Székesen és Lébény-Kaszás-dombon feltárt temetkezések és talán a közületien Fadd-Jegeshegy I. temető, valamint Kecskemét-Törökfái, Gerőmajor sírjai. A honfoglaló és kora Árpád-kori cölöpszerkezetes sírok időbeli helyzete kapcsán röviden érinteni kell a temetkezési szokás eredetét, kapcsolatát az avar kori cölöpös sírokkal. Sajnálatosan ez utóbbiak teljes felgyűjtésével, részletes elemzésével is adós a kutatás,39 aminek következtében jelenleg nem lehet megállapítani, hogy a Kárpát-medence mely területén és milyen intenzitásban élhette meg — ha egyáltalán megélte — a temetkezési forma a magyarság megtelepedését.40 Amennyiben a jelenlegi kronológiai besorolásokat vesszük alapul úgy egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a két korszak cölöpszerkezetes sírjai között elég jelentős 39 A sírtípus avar kori összegyűjtése mindössze néhány kisebb-nagyobb régió, tájegység vonatkozásában történt meg. Bende Lívia a Körös-Maros-Tisza közén (Bende 2017, 260-261], míg Balogh Csilla a Duna-Tisza közén gyűjtötte és vizsgálta részletesebben a temetkezési szokást [Balogh 2016,44-45,93-97]. Mindkét szerző jelezte a sírforma jelentős mennyiségű előfordulását a vizsgált korszakban a Dunántúlon és a mai Szlovákia területén [Balogh 2016, 45, 611. j.; Bende 2017, 261]. Bár a vizsgálatba bevont területek cölöpös temetkezései kapcsán az a megállapítás született, hogy az ilyen kialakítású sírok különböző időben, különböző helyen bukkantak fel (Balogh 2016, 97], érdekes egybevetni a két korszak sírjainak elterjedési térképét. A sírtípus 10-11. századi lelőhelyeinek Tiszától keletre eső hiánya egybecseng a temetkezési szokás Körös-Maros-Tisza közének avar kori temetőiben megfigyelt elenyésző előfordulásával. A Duna-Tisza közének területén pedig éppen azok a részek érintettek, ahol a korábbi időszakban a temetkezési forma koncentráltabban jelen volt. 40 Erre jelenleg mindössze a Szombathely, Szent Márton templom esetében van adat. időrendi hiátus tátong, aminek következtében nem beszélhetünk a 10-11. századi temetőkben az avar kori népesség hagyományaként megjelenő temetkezési szokásról.41 Mindezek ellenére, véleményem szerint, a temetkezési szokás megjelenését a vizsgált korszak temetőiben egyértelműen idegen elemként értelmezhetjük, miután a klasszikus magyarsághoz kötött temetőkből teljesen hiányzik a sírforma. Sokatmondó, hogy az eddig megismert esetek mindegyike a nagyobb sírszámú, heterogén embertani összetételű temetőkben fordult elő, amelyekben a kutatás, igaz többnyire elméleti úton, de feltételezi a helyben talált népesség jelenlétét is. Összefoglalás Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a honfoglalás és kora Árpád-kori temetők sírjai között előforduló cölöpszerkezetes temetkezést jelenleg mindössze 11 lelőhely 47 sírjából ismerjük. A kis esetszám ellenére, a sírgödör foltjához kapcsolódó cölöphelyek jelentkezési szintje alapján, a sírtípust három nagyobb típusra lehet elkülöníteni, amelyek az eltérő számú és helyzetű cölöphelyek következtében további variációkra bonthatók. A sírforma értelmezése, az egykori temetés pontos meghatározása, a rendelkezésre álló kevés adat következtében ma még nem egyértelmű. Bár a kutatásban többféle magyarázat megfogalmazódott a megfigyelt jelenségekre, a sírgödrön belül kialakított valamilyen faszerkezet egykori meglétét elsősorban az avar kori analógiákra alapozhatjuk. Főként ez utóbbiak miatt és mivel a vizsgált korszakban a Kárpátoktól keletre jelenleg nem ismerünk hasonló kialakítású temetkezést, felmerül, hogy a sírforma a 10-11. századi temetőkben idegen elemként jelent meg, amely gyökere a Kárpát-medencében keresendő. Ezttűnikalátámasztani a Homokmégy-Székesen, 41 Folytonosságról csak akkor beszélhetnénk, ha olyan 9. századi temetőkre lenne adatunk, amelyekbe egészen a 10. század közepéig temetkeztek és természetesen hosszabb ideig alkalmazták magát a sírformát is. 97
