Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Löffler Zsuzsanna - Borsódi Martin: Szarmata temetőrészlet Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen
Löffler Zsuzsanna - Borsodi Martin Szarmata temetőrészlet Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen hasonlóságot mutat a Makó-Vöröskereszt II. lelőhelyen talált darabbal. A sírt az ásató régész a 4. század végére - 5. század elejére datálta.5 Az üvegek ritkán, de már az 1. századtól kezdve megjelentek az Alföldön, telepeken és temetőkben egyaránt, utóbbiaknál majd csak a 4. század utolsó harmadától találkozunk velük nagyobb számban (Kőhegyi - Vörös 2011,340). Sírokban való feltűnésük nem tartozik a gyakori jelenségek közé: jelenleg körülbelül 50 szarmata temetkezésből ismert üvegedény (D. Németh 2016, 423, 2. lj). A makói poharat félformába való fúvóssal készítették. Kissé megvastagodó, lekerekített pereme ívesen kihajló, gyengén benyomott talpa felé enyhén szűkülő, alja vékony szálrátét talpgyűrűvel ellátott. Oldalának felső részén alakították ki fehér rátett üvegszálból az ívelt, háromszögszerű mintázatot. Ez utóbbi forró díszítési technikával jött létre, azaz az üveg készítésével egy időben, annak még forró állapotában. A szarmata sírokból előkerült magas, ívelt formájú üvegpoharakat vizsgálva kitűnik, hogy ezek között nem található díszítetlen példány,6 mindegyik valamilyen szálrátétes díszítést kapott. Ez éles ellentétben áll a pannoniai helyzettel, ahol mindössze két esetben került elő díszített, hasonló formájú pohár. A makói pohár formáját tekintve is hasonló ellentét áll fenn: Pannóniában nincs pontos párhuzama, míg a Barbaricumban előfordulnak ilyen poharak. Erre a különbségre egyelőre nem adható megnyugtató magyarázat. Lehetőségként felmerül, hogy esetünkben talán egy speciálisan a szarmaták ízlése szerint készült pohártípussal lehet számolni, de elképzelhető egy Pannónián kívüli műhely is. Reményeink szerint a közeljövőben lehetőségünk nyílik a kérdés további részletesebb vizsgálatára. 5 Sóskúti Kornél szíves szóbeli közlése. 6 Barkóczi László említésttettegy Aquincuminál szemközti közöletlen szarmata temetőben talált darabról. (Barkóczi 1988, 78). Ám ahogyan a temetőről, úgy a pohár esetleges díszítését illetően sincs adat. Fibulák Ezüstfibula A 27. sírból előkerült egy ezüstből készült, kéttagú, aláhajlított lábú fibula három töredéke. A rugó alsó húrozású, 8 és 9 csavarulatos, a rugótekercset tartó pálca végei apró gombban végződnek. Kengyele egyszerű huzal, kör átmetszetű, közel derékszögben hajlik. A tűtartó végét kilencszer a kengyelre tekerték, ám egy része így is hiányzik. Ezüsttűjének egy része a lábhoz van korrodálódva. Mind az egy-, mind a kéttagú aláhajlított lábú fibulák - melyek bronzból vagy vasból, ritkább esetben ezüstből készültek - a 3. század végén jelennek meg, és használatban vannak a késő szarmata korig (Kőhegyi - Vörös 2011, 280). A kéttagú aláhajlított lábú fibulák nem ritkábbak az egytagú társaiknál, többségük szintén bronzból vagy vasból készül, de előfordulnak ezüstpéldányok is, leginkább vastűvel ellátva (Istvánovits 1993,116-117). Számos magyarországi lelőhelyről ismerünk kéttagú, aláhajlított lábú fibulákat: pl. Kiskőrös-Csukástó, Rácz kút 10. sír (PÁRDUCZ 1941, XXVII. tábla 5); Csongrád-Határút 5. sír (PÁRDUCZ 1944, XXIX. tábla 14/a); Tiszavalk 6., 11. sír (Garam - Vaday 1990, 182, Abb. 10.1; 188, Abb. 15.1); Tiszadob- Sziget 19. sír (Istvánovits 1993,100, Abb. 9.4.); Madaras-Halmok 604. sír (Kőhegyi - Vörös 2011, 119. tábla 5) stb., ám ezek egyike sem pontos párhuzama a makói fibulának. A szarmata barbaricumtól keletre fekvő területeken azonban számos analógia lelhető fel. A. K. Ambroz - aki a Szovjetunió európai részének déli területein vizsgálta a fibulákat a Kr. e. 2. - Kr. u. 4. századig - besorolása alapján a 16/2-1-1 (16. csoport, 2. alcsoport, I. széria, 1. variáns) csoportba sorolható a fibula. A típus a 2. végére - 3. századra keltezhető (Ambroz 1966, 62, tab. 24.1). Je. L. Gorohovszkij - a Csernyahov-kultúra Ukrajna területére eső részeinek kronológiáját vizsgálva - az Al-es csoportba sorolta a darabot, amelyet a műveltség korai periódusára, a 230-270-ig tartó időszakra keltezett (Gorohovszkij 1980, 42). Az alaptípus elterjedési területe döntően a Csernyahov-kultúrát és a Krímet foglalja magába, ahol már későbbi, 3. század végi - 4. század eleji 72
