Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán: Egy különleges késő bronzkori objektutípus: a halotti máglya és környezete Tar-Sztúpa alatti rész lelőhelyről (Nógrád megye)
Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán Egy különleges késő bronzkori objektumtípus gondolati háttere alapján az eljárás során a fizikai test elenyészik, a lélek felszabadul földi korlátái alól és ezt az eljárást erősíti meg a hamvak egy részének urnába helyezése. A hamvasztás által talán „új testet" kívántak létrehozni az elhunytnak, melyhez az eddigiek alapján nem feltétlen van szükség az egykori egészére.102 Az új test hazáját vagy bőrét az urna jelképezi, ennek a gondolatnak a régészeti lenyomatai a bronzkori Európában többfelé megjelenő arcos-, lábas- és ház alakú urnák.103 Visszakanyarodva a máglyán maradó hamvak problémájához, további lehetőségként felmerül, hogy az objektum egyfajta közösségi temetkezőhelyként szolgált, amely esetben a hamvakat szándékosan nem szedték össze innen, hanem mintegy közös „sírként” funkcionálhatott. Erre utalhat esetleg, hogy a 6. objektum (SNR 21) urnában talált hamvakat talán szándékosan is helyezhették az edénybe. Az edény urnákhoz képest szokatlanul kis méretének oka is talán a szimbolikus felhasználásban keresendő. Késő vaskori hamvasztásos temetkezések elemzése során megfigyelték, hogy a sírgödrökben lévő urnákat csak nagyon kevés földdel, vagy egyáltalán nem is fedték be és a laza textúrájú homokot egyébként is hamar elhordta a temetkezésekről a szél általi erózió. A közösség előtti hamvasztás fontos eleme a halál feldolgozásának, ilyenkor a fizikai test mindenki számára láthatóan elpusztul, fizikai és átvitt értelmében is átváltozik, ez az első lépés, hogy a halott átlépjen az „ős” státuszba, illetve a hamvasztás során „költözik” a túlvilágra, vagyis szó szerint a szél segítségével „utazik” oda.104 Mindezt pedig a mi esetünkre interpretálva akár az is elképzelhető, hogy valamilyen hasonló indokból hagyták a máglya tetején szétszórva a hamvakat. 102 Laboratóriumi körülmények között szétbontott angliai késő bronzkori urnáknál kimutatható volt, hogy az elhamvasztott testrészek - még ha hiányosan is - szigorú anatómiai rendben következtek egymás után az urnában lentről felfelé, legalul a lábak, legfelül a koponya töredékei (Gramsch 2007, 8). 103 Sorensen - Rebay 2006, 169; Hoilund Nielsen 2009, 103; Rebay 2010, 68-69; Rebay-Salisbury 2015, 32; O’Donnell 2016,161. 104 Rebay-Salisbury 2010, 66. Összegzés és további lehetőségek A 2017. évi beruházás során váratlanul előkerült lelőhelyen lehetőségünk nyílt egy igen ritka jelenség, a halotti máglya feltárására. Még a többszöri bolygatás (útépítés, körmös kanalas humuszolás, illegális kitermelés) ellenére is sok információt sikerült megmenteni az objektumtípus használatát és jellegzetességeit illetően. A hatalmas kiterjedésű máglya a temető szerves részét képezte és a temetőárokkal, illetve közvetve még a telepkerítő árokkal is kapcsolatban állt. A publikált anyagban egyedülálló a máglya és a temetőárok közös metszetében megfigyelt jelenség, ahol egy vastagon alábukó fekete réteg jelzi, hogy a máglya végtermékét az árokba húzták le. A korban közelálló kevés párhuzam közül egyik sem pontos, minden máglyának egy kicsit más a szerkezete, illetve lényegesen kisebbek is, tehát bizonyos tekintetben új típus került elő a lelőhelyen. Ellenben a kísérleti hamvasztások adatai közül sok összecsengett az itt megfigyeltekkel, sőt jól adaptálható magyarázatot is kínáltak bizonyos részletekre - például az egyes kerámiákon megjelenő vastag fekete lerakódásra. A kerámiaanyag szépen reprezentálja a jellegzetes késő bronzkori típusokat, néhány gazdagon díszített (pl. belsődíszes csészék) és különleges darab (pl. edényláb, agyagkarikák) is előfordul közöttük. A fémtárgyak kis száma az urnatemetőben a korábbi bolygatásoknak, a máglyánál pedig a tűz rongáló hatásának tulajdonítható. A leletek közül érdemes még kiemelni a temetőárokban talált, valószínűleg rituális célú állatszobrocskát. A tanulmány utolsó fejezeteiben a máglyán hagyott hamvak, illetve az alsó rétegben feltárt embercsontok problémájára kerestük a megoldást. A vizsgálat során hamar kiderült, hogy a profán magyarázatok helyett a megfigyelt jelenségekben a bronzkori hitvilág és túlvilágkép tükröződik meglepően gazdagon. Az ép csontok értelmezése kapcsán az emberáldozatok, illetve az ősök tiszteletének különböző formái merültek fel. A hamvaknál megvizsgáltuk a részleges hamvasztás formáit és módszereit, valamint eredményét, illetve a halál után megváltozott társadalmi állapot miatt kialakuló igényt az új 54
