Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Pintér Zsófia: Városrészi fesztiválok - egy közhasznú egyesület értékmentő munkája Szentesen
Pintér Zsófia Városrészi fesztiválok - egy közhasznú egyesület értékmentő munkája Szentesen A kutatás módszerei A szentesi kitalált ünnepek módszeres kutatását 2011-ben kezdtem meg. Nem volt számomra ismeretlen ez a téma, hiszen évről évre résztvevője voltam az eseményeknek. Az adatgyűjtésem alapja a résztvevő megfigyelés, az interjúzás és a sajtó használata volt. Nyílt megfigyelések által terepnaplót készítettem, és az interjús interakciókat adatokká alakítottam, melyeket audiofelvételeim és jegyzeteim támasztanak alá. A dokumentálás részeként fotókat készítettem a városrészről; munkám során felhasználtam az interneten elérhető szentesi újságok (Szentesi Élet, Városi Visszhang) cikkeit is. Fontosnak tartottam képet adni a helyszínről: az ünnepet rendező városról, a térszervező és -szerkesztő elemekről valamint a találkozási pontokról. Vizsgáltam a Lepényváró Fesztivál időszerkezetét is; hogyan épül fel a rendezvény, mikor tartják, mennyi ideig tart, a szervezésre mennyi időt fordítanak. A társadalmi szerepekkel is foglalkoztam, interjúkat készítettem a szervezőkkel, a résztvevőkkel és a városrészek lakóival. A szervezők egyfajta kulcs-adatközlők voltak a kutatás során. Figyelmet fordítottam a résztvevők életkorára, csoportalkotásaira, illetve motivációira is. A szimbólumok vizsgálata szintén fontos volt, hiszen ezen elemek alkalmazásával szeretnék elérni a szervezők, hogy a város történeti múltja ne merüljön feledésbe. Itt jelenik meg tulajdonképpen a kiemelt helyi kultúra autentikusságának kérdése, illetve az, hogy a szervezők által kitalált, megalkotott, beemelt elem(ek) milyen értelmezéseket kapnak a helyiek, az „idegenek"/ a kívülállók és a kutató szemében. A kutatás helyszíne: Szentes-Lapistó Szentes és környéke földrajzi adottságait tekintve alkalmas volt a megtelepedésre. Már a 11. századból van adat, hogy a Kurca partján halászfalu terült el a vidéken. A nagy kiterjedésű pusztának a határai az örökváltság (1837) után váltak véglegessé. A majd 70 000 kát. holdnyi Szentes határa 32 határrészt számlált a 20. században (Zsíros 1990,16). A Szentest Nagymágoccsal összekötő úton található Lapistó (13 km-re fekszik Szentestől), nevét az egykor itt található tóról (Lapistó-Fertő) kapta. Feljegyzések szerint a tó árvíz idején a Tiszából is kapott vízutánpótlást, de a 20. századi csatornaépítések és lecsapolások mára felszámolták. Az egykori állattartás, legeltetés emlékét dűlőnév is őrzi: a Lepényváró dűlő. Ez a dűlő Nagynyomás-Lapistó határán volt (kb. a mai Csárda dűlő). Az állatokat őrző pásztorok messze elláttak innen a város felé, és várták feleségeiket az ebéddel - „ami gyakran lepény volt" (Zsíros 1990, 31). Ez a dűlő a pásztorélet emlékét őrzi, azonban a neve feledésbe merült. Egy 1854-ben készített térképen egy gulyakút is bizonyítja, hogy a pásztorok álláshelye itt lehetett. A Nagynyomás viszonylag kis határrész (Zsíros 1990, 32). Lapistó, Fertő vízjárta terület volt. „Semjíkes, sok vót a vizicsirke, kacsa, sikló, gémsára, túzok.” (Zsíros 1990,32) A csatornázás előtt az itt folyó Kórógy 100-200 öl széles lehetett. Lapistó nevében feltételezhetően a lapos, lapis szó az előtag, jelentése a népnyelvben: 'sík földterület’, 'kiszáradt tófenék’. Lapistón települt a középkori Szentmihályfalva, amelynek okleveles adatai azonban hiányosak. A helyi legendák szerint a Szentmihály-halmon állt hajdan a falu temploma, másik monda szerint erős kastély épült volna a halom tetején. A jobbágy telkek rendezése során Szentmihályhalom az akkori római-katolikus tanító részére kijelölt területre esett, s ő átnevezte Kántorhalomnak, így az egykori, rövidéletű falu neve is elfelejtődött. A régi írásokon kívül egy belvízleeresztő csatorna, a Szentmihályágicsatorna őrzi nevét. A népi emlékezet szerint a falu a mai Fertő szélében volt. A fertő eredeti jelentése 'fetrengő, fürdőhely’ volt, elsősorban állatok (disznó, bivaly) számára. Ebből fejlődött a 'mocsaras hely’, ’ingovány’, 'láp' jelentés. Ma is legelők, nádasok, halastavak tarkítják a felszínét. 375
