Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Purgel Nóra: "Áldás, békesség!" Szegváron. Adatok a református közösség történetéhez
Purgel Nóra Áldás, békesség!" Szegváron - Adatok a református közösség történetéhez A régi időkben a szeretetvendégséget, az agapét nagy ünnepekkor rendezték meg, de előfordult, hogy egyszerű vasárnapi istentiszteleten is. A templom bejáratánál abrosszal leterített asztal volt, amelyre süteményeket hoztak a hívek, mellé két sor padot tettek. Szörpöt fogyasztottak a süteményhez. Álltak és ültek is a hívek, attól függött, mennyien vettek részt. Az imaházban a folyosón zajlott a szeretetvendégség. Bartha Zsigmond presbiter leánya, Varga Árpádné felidézte az itt megrendezett téli teadélutánokat, ahol sok finomságot lehetett fogyasztani. A szocializmus időszaka többek véleménye szerint kettétörte a vallásos életet. Elmaradtak a templomból a hívek, és az 1950-es évektől megnyilvánuló egyházellenesség miatt hittanórát nem tarthattak. A politikai nézetek hatással voltak a szegvári református közösségre is: csökkent a keresztelések száma, ugyanúgy, mint az egyházi házasságkötéseké. Vasárnaponként volt istentisztelet, de akkor már nagyon kevesen jártak. Aki erősen vallásos volt az eljárt, de a többség nem. A fénykorban közel 100 fő vett részt a szertartásokon a becslések szerint, míg az 1950-es évektől már csak 20-30 fő. Esetleg esküvőn, keresztelőn, nagyobb ünnepen volt tele a templom, és télen, a gazdasági munkák végeztével. A többség véleménye szerint, amióta kihalt az előző generáció, azóta nem járnak templomba a szegváriak. Régen a szülők példáját követve lettek vallásosak, és jártak templomba az emberek. Napjainkban a minden vasárnap istentiszteletre járó, hat-nyolc asszony között vannak katolikusok is, akik a helyi katolikus templomba is eljárnak szentmisére. A hívek közül nem mindenki szegvári születésű, van, aki családlátogatás alkalmával jön el a templomba, vagy időnként a gyermekét is elhozza, hogy megismertesse vele a közösséget, a vallás alapjait elültesse benne. Erdélyi származású katolikus asszony, szegvári születésű református asszony és Szegvárra házasodott református asszony is található a maroknyi gyülekezetben. Vásári Magdolna, erdélyi születésű katolikus asszony, aki a szegvári katolikus templomba is ellátogat, de a közösség szelleme itt fogta meg a lelkét. így van ezzel Purgel Lászlóné is, aki életkora és a templom közelsége miatt jár inkább a reformátusokhoz. Kovács Ferencné, szegvári születésű asszony már gyermekkorában is járt istentiszteletre, segítette nagymamája gondnoki munkáját. A hónap első vasárnapján megegyezés szerint nincs szertartás. Mikor bemennek a templomba, a padban állva egy kis fohászt elmondanak, ki milyen szavakkal, majd meghallgatják a prédikációt. Ezután beszélgetnek egy kicsit és szeretetvendégséget is gyakran tartanak: többen kiemelték, hogy jó a közösség, szívesen kínálják egymást az asszonyok a saját készítésű süteményeikkel, így időt szánnak beszélgetésre, a közösen töltött hangulatos percekre is. Egyik adatközlőm szülővárosában, Hajdúnánáson az egyház rendezte ünnepek előtt a szeretetvendégséget a téli hónapokban, hiszen ilyenkor a gazdasági munkák befejeztével az asszonyok jobban ráértek sütni. Néhány éve Nagy Zoltán tiszteletes rendezett a kertben összejövetelt. A persely pénzt az istentisztelet után számolják meg: beírják a nyilvántartásba, aláírják a jegyzéket igazolásképpen egymásnak, hogy mennyi adomány gyűlt össze. Elszámolási könyv van, melybe Nagy Zoltán beírja az összeget, egyikük hitelesíti, majd a lelkész elviszi az iratot. A vallásosság megélése a mindennapokban egyéni. Néhányuk otthonában a falon van szentkép, festmény - pl. a Sínai-hegyen imádkozó Jézus -, és ez jelzi vallásos világszemléletüket, annak ellenére, hogy a hitük tagadja a képi ábrázolást és a szentek kultuszát. Valószínűleg a falusi szokások és a katolikus közeg környezetkultúrája alapján kerültek birtokukba ezek a képek. Egyikük, ha nem tud aludni, akkor imádkozik: nem minden este, de ha szükségét érzi az élet viszontagságaiban, akkor igen. A Bibliaolvasó Kalauzt többen is olvassák, melyben minden napra egy igerész van kiosztva. Kovács Ferencné minden este olvassa a Kalauzt és imádkozik is. A templomba lelkűk megnyugtatására, annak kitárása érdekében járnak, de gyakorta az élet megpróbáltatásaihoz kérnek segítséget, vagy éppen azt köszönik meg. Egyikük a jelenlegi lelkész, Nagy Zoltán közösségformáló szerepét is kiemelte, aki családjával a szegvári tagokat régebben vendégül is látta családi házában. 349
