Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Purgel Nóra: "Áldás, békesség!" Szegváron. Adatok a református közösség történetéhez
„Áldás; békesség!" Szegváron. Adatok a református közösség történetéhez Purgel Nóra A szentesi Koszta József Múzeumban 2010-2011- ben került sor Kanász Nagy József helyi református lelkész hagyatékának leltározására. Az összetett, szép számú anyag a történeti gyűjtemény része lett, s ekkor került kezembe néhány levél, melyet szegváriak írtak a lelkészüknek. Később, személyes látogatás alkalmával a szegvári református templomban is megláttam a Kanász Nagy József emlékére állított táblát. Érdeklődő kérdéseimre szívesen válaszolt a Szegváron is szolgálatotteljesítő Nagy Zoltán lelkész, aki 2001 óta lelkipásztora a szegvári gyülekezetnek.1 A szegvári református hívek közül - vasárnapi rendszerességgel csupán 5-8 fő jár - többen nem helyi születésűek, beköltöztek vagy házasság útján kerültek a községbe, így visszaemlékezésükkel csak részben tudták segíteni a múlt feltárását. A személyes érdeklődésem abból is fakad, hogy nagyon közel lakom a templomhoz, emellett nagyapám, Purgel László (1926-2005) első hivatalos munkahelye a templomépítés volt, ahol segédmunkásként dolgozott. Katus László tollából a 2000-ben megjelent Szegvár nagyközségről szóló monográfia lapjain olvasható a helyi katolikus templom (Katus 2000) története, ami a közösség életébe is széles betekintést ad. Munkáját az anyakönyveken kívül a hívek, egykori szegvári papok, a plébániai irattár, a többé-kevésbé rendszeresen vezetett Historia Domus és a kánoni vizitációs dokumentumok segítették. A lakosok többsége mais katolikusnak vallja magát a községben, ahogyan az elmúlt évszázadok alatt, azonban meg kell jegyezni, hogy a rendszeres vallásgyakorlás egyre ritkább, a templomlátogatás inkább a nagyobb ünnepekre (karácsony, húsvét, pünkösd, úrnapja, búcsú) korlátozódik. 1 A szegvári gyülekezet a szomszédos Mindszenttel társegyházközséget alkot. A helyi református vallási néprajzi kutatást nemcsak a vallásgyakorlás visszaszorulása, hanem a kevés számú és középkorú (így csak a század 1950-es éveire emlékezhetnek vissza) adatközlő, valamint a nem helyben kezelt anyakönyvek, a ritka vallásgyakorlási alkalmak, a kisszámú levéltári és egyéb (fotó)dokumentáció is nehezíti. A református közösség statisztikai megközelítése Magyarország történeti területére vonatkozóan 1870 óta rendelkezünk vallási adatokkal. A korábbi időkről Fényes Elek 1851-ben közölt adatai is irányadóak, aki Szegvárra vonatkozóan 4508 fő katolikus, tíz fő református és 25 fő izraelita lakost említ (Fényes 1851, 78). 1870-ben az első magyar népszámlálás 13,7 millió lakost írt össze (Horvát-Szlavónország nélkül), akiknek 46%-a római katolikus vallású volt. Az 1910-es népszámlálás alapján a római katolikusok az ország 18,3 millió fős népességének már 49%-át adták. Kiinger András szerint, míg a római katolikusok nagyrészt magyarok, kisebb részben németek, horvátok és szlovákok voltak, addig a reformátusok csaknem teljes egészében a magyarok közül kerültek ki. 1870-ben a népesség 15%-át,míg 1910-ben 14%-át tették ki (Klinger 1997, 295; 302). A másik jelentős protestáns vallás az evangélikus volt, hívei a lakosság 8, illetve 7%-át adták a vizsgált korszakban. A helytörténeti kutatásokat megnehezíti, hogy a jelenlegi országterületre vonatkozóan 1949-ig rendelkezünk pontos népszámlálási vallási adatokkal. A trianoni területvesztés a vallási sokszínűséget egységesítette: 1930 és 1949 között a római katolikusok aránya 65-68 341
