Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Irodalomtörténet - Apró Ferenc: A Pongrácz-család Móra-gyűjteménye
írónk Pongrácz Albertné születésnapjára (jún. 1.) is készített tréfás versikét, ún. bökverset. Ez általában csipkelődő hangú, személyes élű, sokszor valamit tollhegyre tűző, rövid, nem művészi igényű versike. (Juhász Gyula is írt ilyeneket, a legismertebb a Moholy-Nagy Lászlóról szóló kétsorosa.) írónk ezt verselte Pongrácznénak 1930-ban (Móra 2017, 30): Ürmöst rendel Bandi egyre, Gondolunk a Gellért hegyre S éltetjük azt, aki édes És ma éppen harminc éves. Azt, hogy Bandi, azaz Vészits Endre, Móra veje italt rendel egyre, úgy kell érteni, hogy június egyre, azaz elsejére! A Gellért-hegyre történő utalás ma már föl nem deríthető, föltehetőleg humoros előzményre utal. Pongráczné ekkor 40 éves volt, de a gáláns Móra harmincat írt!! Hogyne szerették volna! A régi barát, Balla Jenő (1869-1935) újságíró, a mindenki ismerte Byll, külföldön Móra állandó útimarsallja is belekerült a Velencéből Pongrácznénak küldött másik bökversbe (MÓRA 2017, 18): Harmadnapja már, hogy az eső eseget, Engemet pedig már a fene eszeget, Inkább egye Ballát, hisz ő az öregebb, Különben semmi baj. Többet legközelebb. írónknak 1932. július 20-án Balatonföldvárról küldött tréfás versikéjében már a saját születésnapjáról esik szó: Zrínyi 1-be tegnap délbe Beléptem az ötvennégybe... Kicsit rozzant már a kvártély, Elég kárt tett benne nyár, tél, De azért az ablakában Magam szedte vadvirág van S lesz is benne, míg maholnap Az Isten ki nem lakokat. (Móra 2017, 36) A „Zrínyi 1" az ilyen nevű emeletes szálló földszinti sarokszobájának az ajtószáma, Móra Apró Ferenc_______________________________________ a szoba két ablakát a képeslapon függőleges vonallal megjelölte. Hogy mi ad a léleknek lakást? A test, a rozzant kvártély - mi pompás rím rá a nyár, tél... A maholnapi „kilakoltatás" nem is volt oly messze, mindössze másfél kis évnyire... (Mit is húzott Boldizsár Kálmán /1898-1953/ a Hungáriában Klebelsbergnek, nem sokkal annak váratlan halála előtt? Az én sírom nincsen messze...) Két piciny adat a Móra halála utáni időkből. Máig megvannak a szegedi múzeumban az író sírjáról összegyűjtött gyászszalagok. A Pongrácz család koszorúján ez állott: A síron túl is maradunk a régi szerető / barátaid, Ferkókánk /Annuska, Berci, Mókuska, és a /gázgyár oroszlánjai (Katkóné - Apró 2004,459). Nemigen lehet kétséges, hogy a Mókuska kedveskedő elnevezést is Móra adta Pongrácz Pankának. Diósszilágyi Sámuel az Emlékezés Móra Ferencre c. fölolvasását Makón kiadta füzetkében. A szegedi szabadkőműves testvérnek, Pongrácz Albertnek dedikált példány a könyvtáramba került (Diósszilágyi 1938, belső címlap): Pongrácz Berciéknek igaz barátsággal 938. IV/20 Samu Hogy csöndes, el-elfojtott mosoly nélkül ne zárjam soraimat, szűk száz év távolából közreadom Móra azon bökversét, melyet a Firenzéből küldött, Pongrácznénak címzett képeslapra írt (1925). A mosolyt a versike finoman szellemes, erotikus képe csalja az ajkakra (Móra 2017,16): Hol azArno vize bánatosan csörög, Minden sarkon vannak itt régi mérnökök, Bronzból, márványból van azoknak mindenük, -Kérdezd csak meg Bercit, cserélne-e velük? Az olvasó előtt árnyak lebegtek, közöttük igen-igen kedvesek is, de egykori földön jártukban ők is hús-vér emberek voltak.. ________________A Pongrácz család Móra-gyűjteménye 298
