Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó társadalmi feltételei, I. köt), Mai enciklopédia, szerk. Csetényi József, Erdődy Elek és Gáspár Zoltán (1941: [Szócikkek.]). — M. Társadalomkritika és progresszió. Vál. cikkek. Vál., bev. Lengyel András. Bp. 2016. (Ism. Murányi Gábor, Népszabadság, 2016. jún. 18.) ír. Lengyel András: Egy radikális demokratikus szocialista. Szirtes Andor. - Uő: Ellenkultúra, peremhelyzetben. Szeged, 2016. 295-341., Trencsényi Imre: Egy „korszerűtlen" szocialista időszerű írásai az 1930-as évekből. Szirtes Andor (1907-1943). Tekintet, 2012. 4. sz., Köves Rózsa; Szirtes Andor emlékezete. MN, 1982. márc. 10.7., Uő: A Szép Szó és Szirtes Andor. Kritika, 1985. 10. sz., M. Pásztor József: Szirtes Andor. Társadalomtudományunk elfeledett alakja. MH, 1982. márc. 7. 5., Lengyel András: A Mai enciklopédia „asztalfiók-beli példánya". MKsz, 1998. 2. sz., Uő: Az úgynevezett„oppó" történetéhez. Egy eltemetődött gondolkodástörténeti alternatíva kibontása. Múltunk, 2013. 4. sz., Major Máté: Férfikor Budapesten. Bp. 1978., Köves András: Anyám és két apám. Bp. 2013. ATett (1915-1916) az első m. avantgárd folyóirat, kétheti irodalmi és kulturális szemle. Első száma 1915. nov. 1-jén jelent meg, 16 számot ért meg. Ezer példányban adták ki (tényleges olvasóinak száma ennél jóval kevesebb lehetett). Szerk.-je, legerősebb egyéniségű szerzője a vasmunkásból önmagát sokoldalú irodalmárrá formáló Kassák Lajos volt. Munkatársai többnyire „névtelen”, irodalmi múlt nélküli vagy éppen kezdő költők, kritikusok, az értekező próza valamely ágának művelői közül kerültek ki. Az ismertebbé lettek közül György Mátyás, Komját Aladár, Lengyel József, Rozványi Vilmos, Mácza János, Vajda Imre, Raith Tivadar és Kassák húga, Újvári Erzsi említhető. Az irodalmi margó egyik szerveződő, a háborúra, a közélet visszásságaira reflektáló, „lázadó” csoportja adott itt hangot magáról. A legerősebb szólam a háborúellenesség volt, de jól érzékelhető a mainstream kultúra ideologémáinak megkérdőjelezése, kifordítása, tagadása is. A hagyományos hazafias és vallásos költészet, a vallásos festészet toposzainakkifordítása,afrontborzalmainakbemutatása, a patrióta hőskultusz leleplezése, a háború és kultúra (irodalom) viszonyánakújraértelmezése, az „ellenséges" országok művészeire és íróira is figyelő nemzetközi tájékozódás igénye, valamint, egyáltalán nem utolsósorban az antiindividualizmus kritikája és az individualizmus legitimálása a tematika jellegzetes elemei. A nyelv nyers, olykor kimondottan pongyola, inkább csak a keresés nyelve. A program elmosódott, amorf, egy-egy szólam („a tettek korát éljük”) mellett a homályos megfogalmazású keresés érzékelhető. Pár évvel később (1918) Kassák már utólag racionalizálta a lap magatartását, amikor úgy vélte, a háborús züllés ellenében egyedül „ez a művészcsoport evezett az általános megalkuvás áradata ellen". Az 1916. augusztusi szám „internacionális szám" volt, sok külföldi szerzővel. (A számban 3 orosz, 2 francia, 1-1 belga, délszláv, brit és olasz, valamint 1 háborúellenes német szerző is szerepelt.) A lapot, e számra is hivatkozva, „a hadviselés érdekeit veszélyeztető” tartalma miatt 1916. okt. 2-án betiltották. ír. Friedrich Ildikó: A Tett indulásának, működésének, betiltásának dokumentumai. MKsz, 1970. 1-2. sz., (...) Kassák Lajos: A magyar avantgárd három folyóirata. Helikon, 1964. 2-3. sz., Jelzés a világba. Háború, avantgárd, Kassák. Szerk. Dobó Gábor, Szeredi Merse Pál. Bp. 2016., Uj Harcos (1933) féllegális munkásmozgalmi folyóirat, alcíme szerint: „szocialista munkásszemle”. Ún. „röpiratként", évi tíz számot tervezve jelent meg. Kiadója és szerkesztője Oravetz István volt, de az 1. sz. beköszönő Nyilatkozat-át „szerkesztő-bizottság" jegyzi. (E kettősség annak jele, hogy bár Oravetz szervezett munkásként afféle „szabad” szocialista volt, de egy meg nem nevezett, informális szerkesztőbizottság gyámkodott fölötte.) A lapnak négy száma jelent meg, 1933 januárjában, márciusában, májusában és júniusában, 2-2 nyomtatott ív terjedelemben. A nyomdai munkát a Neuwirth és Wilheim, majd a 2. sz.-tól a Wilheim nyomda végezte. A lap ún. „egységfrontos” szellemben szerkesztődött, a lap aljára nyomtatotttézisek erre utalnak: „Jelszavunk. Marxisták és marxisták között nem lehetnek áthidalhatatlan ellentétek.” „Az ,Uj Harcos’ fontosnak tarja, hogy a proletár egységfront kérdése a szocialista munkásság ítélőszéke elé kerüljön és alapos megvitatás tárgyát képezze” 256
