Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó Forma, 1928.4. sz., (Szp. Á.), Szocializmus, 1928. 10. sz., Molnár József, Literatura, 1928. 11. sz., Bor Pál, Magyar Iparművészet, 1929. 3-4. sz. ír. Gulyás IX. 428., MZsLex 289., Csapiár Ferenc: Forgó Pál 1897-194?. Magyar Építőművészet, 1971.2.SZ. 52-53., Tészabó Júlia: A Tér és Forma. Kritika, 1981.11. sz., Nyolc újabb magyar tehetség kapott díjat „Az Est" ösztöndíj-pályázatán. Az Est, 1928. márc. 25. 6., Hivatalos Közlöny, 1915.16. sz. 252. Füredi József (Zalaegerszeg, 1903. ápr. 11.- Flossenburg, 1945. jan. 13.) munkásmozgalmi aktivista. — Sz: Füredi Béla (1876-?) kereskedő, Klein Antónia (1880-?). — Nőtlen. — Isk: 1913/21: a zalaegerszegi áll. főgimnázium növendéke, 1921: érettségizett. 1921/22?: rövid ideig jogi tanulmányokat folytatott, majd Bécsben kitanulta a géplakatos szakmát. — Mh: 1922/26?: Bécsben, fizikai munkás (lakatos), 1926/28: Bp.-en magántisztviselő (raktáros), 1928/30. Berlinben élt, 1930/31: Bp.-en magántisztviselő, 1931/32: Berlinben a MASCH (Marxistische Arbeiterschule) oktatója, 1932/?: Bp.-en magántisztviselő. — 1926: bekapcsolódott a m. munkásmozgalomba, aktív részese lett a szocdem párt körül legálisan szerveződő munkás kulturális életnek (Természetbarátok Turista Egyesülete, Munkás Testedző Egyesület). 1926/27: az illegális KMP tagja lett, és a Vörös Segély egyik vezetője („főfunkcionáriusa”). A VS számára ő „rendelte” meg (1930) József Attila Lebukott c. versét. Nyelvtudása révén segítette a költő elméleti tájékozódását, együtt tanulmányozták pl. Hegel Logikáját, német nyelvű marxista irodalmat közvetített hozzá stb. 1932/33: együtt tevékenykedtek a Bartha Miklós Társaság baloldali frakciójában. 1933/37: rendőri felügyelet alatt állt. — A nácik elhurcolták és megölték. ír. Lengyel András: A Lebukott és „megrendelője". Tekintet, 2013. 2. sz. Gaál Gábor, Gál (Budapest, 1891. márc. 8. - Kolozsvár, 1954. aug. 13.) tanár, író, kritikus, szerkesztő. — Sz: Gál Anna (1865-1952) cselédlány, Szécsenyi Nagy Gábor lovászmester. — F: 1940-től Zánszky Margit (1905-1973). — Gy: Gál Anna (1943 v. 1944-2017). -1891 v. 92/1902: mint „kosztba adott gyerek" vidéken, nagyrészt Jászfelsőszentgyörgyön élt. — Isk: 1902/03: a gimn. első évét ismeretlen helyen végezte, 1903/11: a bp.-i VII. kér. István úti állami főgimn. tanulója, 1906: évismétlésre utasították, 1911. jún. 12. leérettségizett. 1911/14: a bp.-i tudományegyetem latin-magyar szakos hallgatója, a III. évfolyam befejezése után, 1914/17: katona, az orosz, majd az olasz fronton harcolt, megsebesült, 1917 nyarától 1918 őszéig, „pihentetésül”, már, mint honvédfőhadnagyot Bp.-re vezényelték, kiképzőtiszti beosztásban, ezzel párhuzamosan befejezte egy.-i tanulmányait is. 1918/19: utolsó vizsgáit letéve tanári oklevelet kapott. — Mh: 1919: kinevezték tanárnak Losoncra, de állását már nem foglalhatta el, a bp.-i tankerületi főigazgatóság, majd 1919: febr: a közoktatásügyi minisztérium munkatársa. 1919. márc. 21. után a közoktatásügyi népbiztosságon a tanterv-előkészítő biz. referense, majd a szocializált színházak dramaturgja. Az északi hadjáratban az V. Vörös Hadosztály politikai biztosának, Lukács Györgynek katonai tanácsadója, utóbb a Ludovikán a vörösparancsnok-képző tanfolyam hadügyi megbízottja. 1919/21: belső emigráns Bp.-en, korrepetálásból élt, 1921/23: emigrációban, Bécsben élt, Hatvány Lajos szőkébb körében mozgott, 1923/1924: Berlinben, Korda Sándor filmvállalatának dramaturgja, 1924/25: újra Bécsben, Hatvány Lajos magántitkára, 1925 őszén visszatért Mo-ra, szept. 6-tól 16-ig Szegeden, utána Bp.-en tartózkodott, okt. 28-án letartóztatták, nov. 4-én (ideiglenesen) szabadlábra helyezték. Perét nem várta be, 1926 nyarán Bécsbe, 1926 őszén Kolozsvárra távozott. 1926/27: kolozsvári lapok cikkdíjas külső munkatársa, 1928. jan.: a Korunk (impresszumban is föltűntetett) főmunkatársa, majd 1928 nyarától 1930 végéig társszerkesztője (Dienes Lászlóval), 1931/40: szerkesztője. (1938-tól jogi akadályok miatt formálisan „csak” főmunkatárs, de a tényleges szerkesztést változatlanul ő végezte.) 1940. szept. és 1942. aug. közt belső emigrációban, alkalmi munkákból (óraadás, könyvszerkesztés, fordítás) élt. 1942. aug.: behívták katonának, alakulatával Margittán, majd Désen állomásozott, 1944: a leszereltetésére irányuló akció sikertelen maradt, a visszavonuló hadsereg kötelékében 204
