Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Oravecz Hargita: Szekeres László emlékére. Földbeásott agyatárolók a Kőrös-kultúra Ludas-Budzsák-i településen
Oravecz Hargita Földbeásott agyagtárolók a Körös kultúra Ludas-Budzsák-i településén szájú) gödör volt, amelynek az aljáról összesen 5 liternyi tőnké és alakor maradvány került elő. Rendeltetését nem a gödör formájával, hanem a belőle származó gabonák koncentrált előfordulásával és elegyes vetésmódjával, valamint a háztartási hulladék majdnem teljes hiányával lehetett hitelt érdemlően bizonyítani (Ikvai 1966, 343-347, Torma 1971,27-34, Hartyányi 1982, 145-148, Nováki 1983, 95). Számos kétely a belső tárolók azonosítása során is felmerül. A kutatás egészen különböző (kerek, szögletes, háromszög alakú, alacsony falú, lábon álló, földre helyezett) konstrukciókat vél idetartozónak, a környezetükben talált elszenesedett gabonamaradványok alapján. Ám, azt hogy ezek belőlük származnak, vagy csak a közelükben szóródtak szét, az esetek többségében nem tudja megállapítani. Ráadásul, a többségük nyitott, sekély oldalú, tárolásra nem is igen használható konstrukció. Csupán egyetlen padlóra épített változatuk jöhet szóba, ez egy néprajzi gabonásokra emlékeztető, szögletes formájú és magas falú agyag ládaforma, amelyet valóban lehetett tárolásra használni (Horváth 1987,34-35,6. kép, Raczky et al 2009,9. kép 3) Egyedül, a hombároknak nevezett masszív és öblös agyagedények tároló funkciója nem vonható kétségbe, betöltésükben gyakran található valamilyen növényi maradvány (Goldman 1978, 13-60, G. Szénászky 1990,151-160, Medovic- Horvát 2012, 215-220). Ezenkívül a tárolás kutatását datálási problémák is nehezítik, ami elsősorban a háztartások kapacitásának felmérése során okoz gondot. A külső tárolókból, azaz a szemétgödrökből előkerült kerámia, csupán a használatot követő időszakot jelzi. Másrészt, nem mindig találunk benne finomabb keltezésre alkalmas típusokat és díszítéseket. Nemigen alkalmas relatív időrend felállítására, vagy viszonyításra. Ezért, a háztartásokhoz tartozó és velük egykorú tárolókat nem, vagy csak bizonytalan módon tudjuk megállapítani.3 * 3 Rossz esetben mindet egyidősnek vesszük. A problémát először Béres Mária vetette fel az Árpád-kori vermek kapcsán: Béres 1987, 25-26. A nehézségek ellenére, jó néhány anyagközlés, elemzés született a témában, amelyek a kutatás változó intenzitású érdeklődését mutatják. Az első neolitikus tárolóeszközöket („eleségtartó edények”, agyagládák”) Banner János a Hódmezővásárhely környékéről publikálta (Banner 1930,49-243, Banner 1931,253-257, 348, Banner 1935, 97-125). Hosszú idő után Torma István a pári gabonás vermet mutatta be, Novák Gyula pedig a benne lévő növényi maradványokat azonosította (Torma 1971, 27-34; Nováki 1981-1983,57-94, Nováki 1983, 95). Makkay János Szarvason egy későneolitikus paticsfalú építmény („gabonás”) előkerüléséről adott híradást (Makkay 1977, 22-23). Fala mellett kilenc nagyméretű, 6-700 liter űrtartalmú hombár sorakozott. Kandidátusi dolgozatában az ilyen nagyméretű hombárokat a Tiszai települések gazdasági potenciáljának, és hierarchikus struktúrájának a bizonyítására használta fel. Dolgozatának ez a része a késő neolitikus tárolók első, gazdaságtörténet szempontú elemzésének tekinthető (Makkay 1982, 129-131). A késő neolitikus teli ásatásokat összefoglaló katalógus kiemelt figyelmet fordított az épületeken belül előforduló tárolóeszközökre, amelyek részletes bemutatása korántsem történt meg (Horváth 1987,40, Korek 1987,53, Kalicz-Raczky 1987, 115). Időközben az archaeobitanikai kutatások számos korai (neolitikus) mag és termésleletet, gabonaféléket, hüvelyeseket, gyümölcsöket stb. azonosítottak (Hartyányi-Nováki-Patay 1967-68,5-85, Hartyányi etal 1980,124-145, Nováki 1983,57-94, Bogaart etal 2007,421-445, Gyulai 2011,451-466). A neolitikus és rézkori földművelés régészeti és növénytani bizonyítékait Füzes Miklós kandidátusi dolgozata tárgyalta, és ennek kapcsán a termény őrzésére szolgáló eszközöket is összefoglalta. Emellett, kísérletet tett az átlagos vetőmagszükséglet és a fogyasztható szemtermés mennyiség megbecsülésére is (Füzes 1990,139-238). Újabban a háztartás- és településrégészeti kutatások foglalkoznak a tárolással, amelyek egyre nagyobb figyelmet szentelnek a hétköznapi, a szimbolikus célú raktározásának és az ebből származó társadalmi viszonyok feltárásának. Ilyen téren egyelőre a nemzetközi kutatás jár az élen (Hendon 2000,42-53, Kuijt 12
