Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Lajkó Orsolya - Löffler Zsuzsanna: Árpád-kori templom Szegeden?
Lajkó Orsolya - Löffler Zsuzsanna Árpád-kori templom Szegeden? A feltárt templom félköríves szentélyzáródású, egyhajós formája önmagában nem alkalmas az Árpád-koron belüli pontosabb datálásra. Kozák Károly 1966. évi összegzésében a legkorábbi, 11. század első felére keltezhető templomaink, székesegyházaink első építési periódusának vizsgálata során (Pannonhalma, Pécsvárad, Zalavár, Kalocsa, Székesfehérvár, Gyulafehérvár) arra következtetésre jutott, hogy a félköríves szentélyzáródású, egyhajós, torony nélküli alaprajzi forma all. század elejétől képviselt (kozák 1966,47-63), de a forma általános az Árpád-kor folyamán a plébániatemplomoknál is, az egyenes és patkós szentélyzáródású forma mellett. Csongrád megye Árpád-kori templomait tekintve is látható, hogy a félköríves záródású, egyhajós templomok nagy szórásban, a 11. századtól a 12-13. századig épültek. A hazánkban jellemzően a 13. században megjelenő poligonális szentélyzáródás a 14. század elejére szorítja ki a korábbi, román kori építészetre jellemző szentélyzáródások alkalmazását (Horváth 1978,35). Templomunk felmenő falainak külső köpenye lapos kváderkövekből állt, öntött belseje habarcsba ágyazott kő- és téglatörmelékkel kitöltött. Hasonló falszerkezettel, lapos kváderkövek használatával találkozhatunk többek között a 1942-43-ban zirci Vásártéren feltárt Árpádkori templom esetében is. A zirci templom alapozása döngölt agyaggal kevert kőből készült, felmenő falai két oldalról durván faragott, eltérő nagyságú, lapos kváderekből álltak, melyek közé meszes habarccsal kevert kőtörmeléket öntöttek. A templom a 11. századra keltezett (Koppány 1972, 139-147). Kváderköves-öntött falas technikát láthatunk az Árpád-kori Kána falu 12. század közepére keltezett temploma esetében is (terei 2010, 82-84), valamint a 2011. évben, Pomáz-Nagykovácsi-pusztán feltárt, a 12. század második felére datált templom falai is hasonló, öntött technikával készültek. A pomázi templom esetében az alapfal csak a felmenő fal öntött magja alatt húzódott, míg a felmenő falköpeny kváderei közvetlenül a talajra támaszkodtak (laszlovszky [et al] 2014, 4-6)5. 5 Elképzelhető, hogy az általunk feltárt templom esetében is hasonló technikát alkalmaztak. A talajvíz ellenére a nyugati fal külső oldalán is A szegedi templom keltezésének pontosításában némi támpontot nyújthat a pomázi templom közlőinek az Árpád-kori kváderköves templomokra vonatkozó kutatása, melynek eredményként 59 darab Árpád-kori kváderköves templom adatait gyűjtötték össze.6 Statisztikai szempontból úgy tűnik, hogy a kváderköves falazási technikával épült templomok az Árpádkor első felére-közepére jellemzők, legtöbbjük a 12. században épült, míg a tatárjárás után csak kivételesen tűnik fel ez az építési mód. A falusi kvádertemplomok helyét ábrázoló térképen jól látható, hogy Magyarország déli régiójából mindeddig nem ismertünk ilyen típusú templomot (laszlovszky [et al] 2014, 6-8). Az előkerült falmaradványokból több pontról vett habarcsminták vizsgálata sem vitt közelebb az előkerült épület korához, hisz a „hidraulikus tényező” jelenlegi standardnak tekinthető adatmennyisége alapján abszolút korhatározásra csupán néhány évszázad esetében alkalmas, így a 2017. évben feltárt falrészletből vett habarcsminták esetében ezen mérési módszer segítségével mindössze annyi igazolható, hogy a minták alapján a fal nagy valószínűség szerint a 13. századnál később nem épülhetett, ugyanakkor referenciaadatok hiányában a korábbi (11 -12. századi) eredet sem zárható ki, a mérések eredményeiből a módszer segítségével levont következtetés mindössze a lehetséges legfiatalabb kornak tekinthető.7 Ugyanígy nem vitt közelebb a keltezés kérdéshez a templombelsőben talált, több rétegben behelyezett nagy mennyiségű embercsont sem, mivel azok eredetileg nem a feltárt épülethez tartozhattak. A templombelsőben négy jól megpróbáltuk kibontani az alapfalat egy rövid szakaszon, itt tapasztaltuk, hogy az alapfal 10- 12 cm-t „beugrik” a felmenő falhoz képest, tehát a külső kváderkő a talajra támaszkodik. Mivel a bontást nem tudtuk a fal teljes hosszában elvégezni, ezt a megfigyelést nem tudjuk az egész templomra nézve tényként kezelni. 6 Ezúton is köszönjük Vargha Mária szíves adatközlését, tájékoztatását a megjelenteken túl is. 7 A habarcsminták vizsgálatát Rózsa Péter (egyetemi docens, Debreceni Egyetem TTK Ásvány és Földtani Tanszék) végezte, munkáját ezúton is köszönjük. 111
