Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Lajkó Orsolya - Löffler Zsuzsanna: Árpád-kori templom Szegeden?
Lajkó Orsolya - Löffler Zsuzsanna Árpád-kori templom Szegeden? részlete (4. kép, 1. tábla 1. kép], A öntött fal külső köpenyét laposra faragott kváderkövekből építették, a fal belső magját apró kődarabok és kevés téglatörmelék, valamint habarcs keverékével töltötték ki. Az alapozás habarcsba ágyazott kőből és kevés téglatörmelékből állt. Az épületbelsőben ezúttal is jelentkeztek (5. kép) a 2014. évben megfigyelt szórvány csontrétegek, négy jól elkülöníthető rétegben, melyekből az első kettőt tetőcseréptöredékekkel választották el. A feltörő (-299 cm) talajvíz miatt azonban csak hármat tudtunk végül kibontani. A talajvíz nemcsak a templombelső teljes, de a külső feltöltési rétegek feltárását is akadályozta. Ezen körülmények ellenére a nyugati fal külső oldalán egy rövid szakaszon jól követhető volt az épület vékony habarcsréteggel fedett alapozási árkának vonala - amit kibontani már a talajvíz miatt nem tudtunk -, és a hozzá kapcsolódó feltételezett építési szint egy keskeny, bolygatatlan sávja. A szelvényünk szinte teljes területét a Szeged belvárosában megszokott, jelentős mértékű 18-20. századi bolygatás jellemezte. A fenti megfigyeléseken túl a templomhoz kapcsolódó, in situ szintet, réteget nem állt módunkban megfogni. A szelvény nyugati végében, a nyugati falszakasz külső oldalán, a mai felszíntől -219-223 cm-es mélységben, sírok foltjai jelentkeztek (SNR 40-50/OBNR 38-47; SNR 55-57/OBNR 48-50 és SNR 59-61/OBNR 51-53). A sírok egy többrétegű, többszörösen bolygatott, templom körüli temető képét mutatták (6. kép). A megfigyelt rétegtani viszonyok alapján, mivel a legmélyebben fekvő sírok mélysége egy esetben sem haladta meg a feltárt templom alapozási szintjét - az alapfal teteje -272-278 cm-en jelentkezett - feltételezhető, hogy azok nem az épülethez tartoztak, fiatalabbak annál, földbe ásásuk ideje valamikor az épület felhagyását követően történhetett. A sírok tájolása DNy-ÉK-i volt, a fektetésük iránya megegyezett a Szent Demeter templom 2014. évben feltárt, Zsigmond kori templomperiódusához kapcsolható temetkezésekével, valamint mélységi adataik is megközelítően azonosak (lajkó 2015,176-181). Mindez alapján valószínűsíthető, hogy eredetileg ezen templom körüli temetőhöz tartozhattak, melléklet, egyéb korhatározó lelet egy sírból sem került elő. A megtalált épület ismertetése - alaprajz, kivitelezés, keltezés, használat Az épület egyhajós, tájolása a középkorban általánosan megszokott kelet-nyugati irányt követte, a félköríves szentély a keleti oldalon helyezkedett el, tengelye a keleti iránytól 20 fokkal tért el észak felé. Az erősen bolygatott félköríves záródású szentély belső sugarának hossza megközelítően 2,5 m volt. A hajó téglalap alakú, K-Ny-i irányban hosszúkás, külső hossza 11 méter, szélessége 6,5 méter (2. tábla). A szentély és a hajó kapcsolatára vonatkozóan - a bolygatottság mértéke miatt - nem állt módunkban megfigyelést tenni, mivel a szentély és az északi fal találkozási pontját egy élő közművezeték (csatorna) vágta, melynek nyomvonalában nem tudtunk kutatni, míg a déli falrész a 2014. évi kivitelezési és bontási munkák során gyakorlatilag alapig elpusztult. Ugyanígy nem rendelkezünk adattal a hajóba nyíló bejárat helyére vonatkozóan. A feltárás eredményeként úgy tűnik, hogy a megtalált nyugati falszakaszon nem nyitottak bejáratot, nyomát nem találtuk, nagy valószínűséggel a sorozatos bolygatások okán elpusztult déli oldalon lehetett, figyelembe véve számos korabeli párhuzamot. Míg az épület nyugati és északi fala, valamint a keletre néző szentély legalább az alapozás egy kősorának erejéig megfogható volt, a déli falból csak néhány, eredeti helyzetéből kimozgatott, másodlagos helyzetű kőtöredék maradt (2. tábla). A nagyarányú pusztulás részben a már említett, épületet átvágó csatornának, részben a különböző 20. századi építési munkálatoknak köszönhető. Tovább rontottak az épületmaradvány állapotán a 2014. évi építkezések is, melynek során a déli falba egy betoncölöpöt vertek (2. kép), valamint alapja megmaradt részét a munkagépek kimozdították, még mielőtt a munkálatokat le tudtuk volna állítani. 108
