Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Régészet - Haraszti László - Bede Ádám: Avar kori sírok Mindszent-Szegvári út, Szőlő-part lelőhelyen
Avar kori sírok Mindszent-Szegvári út, Szőlő-part lelőhelyen Haraszti László - Bede Ádám A lelőhely leírása A régészeti lelőhely (Mindszent 62. lelőhely; Mindszent-Szegvári út, Szőlő-part; azonosító: 17105) közvetlenül Mindszent belterületétől északra található. Határai délről a belterület, nyugat felől a Tisza árterületének (Kurca-rét, Tóalja) magaspartja, északról a Mindszent 63. lelőhely, keleti irányból pedig a Szegvári út. A megközelítőleg ÉÉK-DDNy-i irányú, enyhén ívelt alakú lelőhely kb. 1500 m hosszúságot és 200-450 m szélességet mutat. A magaspart mentén végighúzódó pleisztocén kori, infúziós lösz alapkőzetű maradványfelszín keleti irányban élesen, 5,5 m szintkülönbséggel emelkedik az alacsonyabb térszínen elterülő holocén kori, alluviális eredetű Tisza-árterület fölé (Andó 1996, 13-20). Ez a geomorfológiai helyzet (a víz közelsége, jó minőségű csernozjom talajborítás, stratégiai elhelyezkedés, kedvező menekülési útvonal stb.) nagymértékben segítette az emberi közösségek megtelepedését az egyes régészeti korszakokban, a középkori Mindszent előzményét is ide helyezi a néphagyomány (Keller 1900, 8). A régészeti munkálatok - elsősorban terepbejárások - eddig középső újkőkori (szakálháti kultúra), vaskori, római kori (szarmata), népvándorlás kori (kora avar) és Árpád-kori emlékeket dokumentáltak (Szalontai 1992; Vörös 1996,55). A Mindszent 62. lelőhely szoros geomorfológiai és településtörténeti összefüggést mutata 63. lelőhellyel (Körös-kultúra, bronzkor, szarmata) (Szalontai 1992; Anders-Paluch 2011), valamint az itt álló őskori mesterséges halommal (Halász-halom, 124. lelőhely). A lelőhely területét már a 18. században is szőlőművelésre használták (első katonai felmérés, 1784), neveit is erről kapta a határrész (Belsőszőlők, Külső-szőlők, Teleki-szőlők, Szőlő-part) (Sz. Bozóki 1996, 35, 40-41). A kisparcellás szőlő- és gyümölcskultúra egészen az 1950-es évekig megmaradt, majd a nagyüzemi táblás művelés vette át a helyét, és ma is elsősorban így hasznosítják a területet. A lelőhely déli végén a város terjeszkedése figyelhető meg (infrastrukturális fejlesztések, telkek kiosztása, beépítés). A feltárás körülményei A Móra Ferenc Múzeum 2013. május 6-7-én a Mindszent 62. lelőhelyen, családi ház építéséhez kapcsolódó földmunka során régészeti próbafeltárást végzett. Munkatársak: Bede Ádám, Haraszti László, Szarka József régészek, Füvesi István, Murinyi Attila régésztechnikusok. 2013. május 6-án a munkálatok folyamán a nyilvántartott régészeti lelőhely keleti szélénél (Mindszent, külterület 0108/227 hrsz.) egy 0,4 m szélességű, 0,8 m mélységű, összesen 30 m2 felületű alapozási árkot ástak ki. A bontási munka során az alapozási árok alján két különböző ponton embercsontok (koponyatöredékek) kerültek elő, azonban az árok egyéb kiásott részein régészeti érintettséget nem tapasztaltunk. 2013. május 7-én a helyszínt ismét felkerestük és feltártuk az árok alján felfedezett, valamint az árok falán túlnyúló emberi vázakat. Az 1. sír viszonylagos épséget mutatott, a 2. sír mellkasi és medencetájékát azonban a humuszolást végző gép megbolygatta. A sírok betöltéséből kis mennyiségben, másodlagos pozícióban középső újkőkori (a szakálháti kultúrához tartozó) és 45
