Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Régészet - Olgyay János - Szebenyi Tamás: Római ólommázas kerámia Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken
Olgyay János - Szebenyi Tamás Római ólommázas kerámia Üllő 5-9. és Ecser 7. lelőhelyeken alapján sem kezelték kitüntetett figyelemmel a mázas edényeket. A Sóskuti-Wilhelm szerzőpáros megállapítása alapján a lelettípus inkább települések anyagára jellemző, sírokban ritkábban fordul elő (Sóskuti-Wilhelm 2014,74). A szarmata Barbaricum lelőhelyeinek összesítése után állításukkal egyet kell értenünk, hiszen a vizsgálható esetekben szintén nagyobb arányban jelennek meg az ólommázas töredékek településeken.32 Edénytípusok tekintetében is tapasztalhatók nagyobb tendenciák. Dörzstálak egyetlen eset (Bordány, volt Kistemplom-tanya) kivételével nem kerültek temetkezésbe, ami egybevág a római szokásokkal (Ottományi 2011, 265-266). Az üllői anyagban található vízszintes peremű tál (Kát. 19) pontos párhuzamai azonban Óföldeák-Ürmös (M43/9.) lelőhely kivételével csak temetkezésekben fordulnak elő (Olgyay 2017, 285-286, 5. tábla 2, 6. tábla 3).33 A szintén nagy mennyiségben jelen lévő korsók töredékei egyaránt gyakoriak telepeken és temetőkben is. A rendelkezésre álló ólommázas edények felgyűjtése által számos következtetést levonhatunk. A kutatási hiányosságok34 ellenére a leletanyag gyarapodása a mázas kerámia általános használatára enged következtetni, ami a kereskedelmi kapcsolatok a korábbinál feltételezettnél mérsékeltebb visszaesését vetítik elénk a késő szarmata időszakban. Különösen érdekesek lehetnek a bemutatott dörzstálak, amelyeket használatból eredő kopásnyomaik és javításaik alapján a IV. század folyamán már funkciójuknak megfelelően használhattak a szarmata háztartásokban is. A római szokások átvételét jelezheti, hogy a dörzstálak csak kivételes esetben kerülnek temetkezésekbe. A jó provinciális párhuzamokkal rendelkező edények rendkívüli lehetőségeket adnak a késő szarmata leletanyag korhatározására. A témában a legnagyobb előrelépést jelenleg a darabszám növelése jelenthetné a kutatási hiányosságokkal szenvedő területeken. Jelen tanulmányunkban ennek megfelelően csak munkahipotéziseket fogalmazhattunk meg. Irodalom Batizi et al 2006 Batizi Zoltán - Dinnyés István - Kővári Klára - Kulcsár Valéria - Nagy Andrea - Patay Róbert - Rácz Tibor - Simon László - Tari Edit: Üllő 5. - Üllő 9. lelőhely. In: Simon László (szerk.): Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. 32 A téma kutatástörténetét többen is részletesen tárgyalták, legújabban lásd Olgyay 2017,1. táblázat. Ez utóbbi gyűjtésen alapuló lelőhelytérképet jelen taulmányban lásd 1. térkép. A térkép léptéke miatt az egyazon település vonzáskörzetében dokumentált lelőhelyeket egy ponttal ábrázoltuk. A munka folyamán követett alapelv szerint a térképen is csak a minden valószínűség szerint szarmataként meghatározható lelőhelyekről előkerült darabok kerültek ábrázolásra! 33 Madaras-Halmok (Kőhegyi-Vörös 2011,88,58. tábla 13}; Szabadka-Verusics (Szekeres-Szekeres 1996, 9-10, VII. tábla 8, IX. tábla 12). Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001-2006. Szentendre, 2006. Bánki 1992 Bánki Zsuzsanna: Beiträge zum pannonischen spätrömischen glasierten Siedlungsmaterial. In: Cserményi Vajk - Bánki Zsuzsanna - Kovács Péter (Hrsg.): Glasierte Keramik in Pannonien. Székesfehérvár, 1992, 36-44. 34 A leletanyag szélesebb körű statisztikai vizsgálatát számos tényező akadályozhatja meg. Ezekközül a legsúlyosabb tényezőnek a területi kutatási hiányosságok bizonyulnak jelenleg. A tanulmány írásakor regisztrált 35 lelőhely közül 22 Csongrád megye területén található (62%)! Nincs okunk feltételezni, hogy a most bemutatott lelőhelyekhez hasonlóan például Pest megye területén nem hasonlóan elterjedek az ólommázas edények. 36
