Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Terepbejárások, leletmentések és feltárások 2017-2018
Terepbejárások, leletmentések és feltárások 2017-2018 jelenléte jelezte az egykori beásások meglétét. A feltárással érintett 1883 m2-i területen 39 jelenséget különítettünk el, amely 26 régészeti objektumhoz tartozott. Korszakukat tekintve a jelenségek döntő többsége az Árpád-korra keltezhető. A telepjelenségek többségét különböző méretű és kialakítású árok alkotta. Ezek között egyaránt megtalálhatóak voltak a nagyobb területet körbeölelő szögletes, vagy kör alakú karámok, illetve az egyenesen futó kisebb-nagyobb árkok, árokszakaszok. Az árkok mellett néhány gödör is előkerült, amelyek közül méretüket tekintve (mélységük meghaladta a 2 métert) kiemelkedett az 5. és 7. OBNR számú szögletes alaprajzú két jelenség. Említésre érdemes továbbá a 2. objektum, amelynek alsó részében egy szájával lefordított fazék volt. A leletanyagot tartalmazó jelenségekben kis mennyiségben fordult elő kerámiatöredék (leggyakoribb típus a bogrács), állatcsont, ritkábban kisebb kőtöredék, patics. A keltezhető anyag kivétel nélkül az Árpád-korra datálható. A feltárás alapján megállapítható, hogy a megvizsgált területen, az Árpád-kor folyamán egy tanyasias jellegű, lazább szerkezetű település állhatott, amelynek jelenségei elsősorban a lelőhelytest É-i, nagyjából Ny-K-i irányban elnyúló, ovális alaprajzú részében helyezkednek el. Ezt látszik igazolni a felszíni leletszóródás is. A lelőhely D-i nyúlványának területén a felszíni leletek szórványos előfordulása, illetve a próbafeltárás negatív szondaárkai következtében nem számolhatunk komolyabb megtelepedéssel. A feltárás munkatársai: Varga Sándor, Olgyay János Varga Sándor Kübekháza-Rábé (Csongrád-megye) Sza, Á A Kübekháza - Rábe (Szerbia) összekötő út (43112 j. út meghosszabbítása) Kübekháza és a magyar-szerb országhatár közötti szakasz projekthez kapcsolódóan Kübekháza - Rábé lelőhelyen, 2018. június 11. és július 23. között teljes felületű megelőző feltárást végeztünk. A lelőhely Kübekházától D-re, közvetlenül a magyar-szerb-román hármas határ mellett, egy nagyjából É-D-i irányban futó, a környezetéből kiemelkedő dombháton található. A területen végzett korábbi terepbejárások eredményeként a felszíni leletszóródás alapján őskori, szarmata, avar kor i és Ár pád-kori telepj elenségekkel lehetett számolni. Az Előzetes Régészeti Dokumentáció keretén belül végzett próbafeltárás során ugyanakkor a megvizsgált területről csak Árpád-kori leletanyag került elő, helyenként a jelenségek rendkívül sűrű intenzitásával. A gépi humuszolás során, a kijelölt szelvény nagyobb részén, átlagosan 35-45 cm vastag, fekete színű, szerves anyaggal kevert, szántott réteg eltávolítását követően értük el a régészeti jelenségek észlelési szintjét. A jelenségek foltjai jól elkülönültek környezetüktől a szelvény É-i végén, illetve annak D-i harmadában. Ezeken a partosabb, környezetükből kiemelkedő részeken a löszös szerkezetű, barna színű altalajban már néhol 25-30 cm mélységben rajzolódtak a szürke, paticsos, hamus betöltésű jelenségek. Több helyen (többnyire a mélyebb fekvésű részeken) ugyanakkor a kemény, sötétszürke színű, homogénebb rétegben csak nehézkesen, vagy egyáltalán nem körvonalazódott a jelenségek egy része. Ezekben az esetekben ugyanakkor a felszíni leletszóródás, a paticsszemcsés betöltés jelezte a régészeti korú jelenség meglétét. A talajrétegződésben megfigyelhető különbségek meghatározónak bizonyultak a régészeti korú jelenségek intenzitásában is. A szelvény D-i végén, harmadán rendkívül sűrű intenzitásban, míg a mélyebb fekvésű területeken csak ritkásan, nagyobb hiátusokkal kerültek elő a különböző telepjelenségek. A szelvény É-i végén, ahol a próbafeltáráson még csak egy szabadban álló kemencét tártunk fel szintén sűrűbb jelenségkoncentráció volt megfigyelhető, ráadásul egyértelműen látszódott, hogy a lelőhely északi irányban tovább folytatódik. A feltárt 3770 m2-en 135 jelenséget különítettünk el, amely 68 régészeti objektumhoz tartozott. Korszakukat tekintve a jelenségek döntő többsége az Árpád-korra keltezhető. 312
