Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása Jánosné úrnőnél, aki Szegeden a Maros-utca 9. sz. alatt lakik, Joó Ferenc szegedi festőnek egy igen jó arcképe van, amelyet a tulajdonos esetleg eladna, s amely olyan kvalitású, hogy a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is helyén lenne. Minthogy a dolog érdekel, engedje meg igen t. [tisztelt] Igazgató úr, hogy arra kérjem: legyen jó a kép tulajdonosával érintkezésbe lépni, a képet megnézni, s talán megkérni Nyilassy Sándor barátunkat, hogy ő is nézze meg, s aztán véleményüket a képről, úgyszintén a kívánt árat nekem megírni. Ha a közlendőkből azt fogom látni, hogy a dologgal érdemes tovább foglalkozni, akkor aztán kérni fogom a kép felküldését. (Nb. [Nagyra becsült] nevezett úrnőnél több Joó-féle arckép van; az, amelyről szó van, úgy emlékezem, fiatal csinos férfit ábrázol.)"124 A későbbi levelek tartalmából föltételezhető, hogy nem volt ismert az intézményvezetők előtt a két család tagjának közös Zsótér-rokoni kapcsolata. A betegeskedő özvegy grófné és Szelesné nem egy „Szeles József" nevű, ismeretlen embernek a 19. század közepi arcképét kívánta az ország első múzeuma számára értékesíttetni - kimondottan magas áron -, hanem a 15 éve, közmegbecsülésben elhunyt apjuknak és nagybátyjuknak, ZsótérAndornakfiatalkori arcképét. Ladányi-Niczkyné tisztában volt a mű értékének meghatározó tényezőivel: tagja volt ugyanis a fővárosi műgyűjtők, kereskedők és közintézmények érdekvédelmi szervezetének, a Szent György Céhnek. Az egyesület a gyűjtőknek, képbirtokosoknak adott szakmai tanácsokat és értékbecslést; vagy kiállítások, árverések szervezésével segítette az értékesítést, az egyes magángyűjtemények közötti műtárgy- és információáramlást (Radványi 2008,40]. Kutatásunk, amikor ellentmond az 1957. évi meghatározásnak, mindenekelőtt megállapítja, hogy a Zsótér família két elsőfokú-unokatestvére ajánlotta megvételre a képmástaz Országos Szépművészeti Múzeumnak.130 Ez az információ alapjaiban meghatározza a mű provenienciáját. Az egyik családi közreműködő 129 Petrovics levele Mórának és szegedi múzeumvezető válasza. - Somogyi-könyvtár irattára: 376/1920. okt. 10. (kettős irat) 130 „Szeles Jánosné Joó-féle festmény beküldését jelenti" - OSZM irattára: 627/1920. (Iratköteg. 1920. nov. 23.) tehát Zsótér Ilona Sarolta - korábban 37 éven át Enyedi (Eisenstädter] Lukács (1845-1906] szegedi közgazdász és lapkiadó volt felesége -, aki Zsótér Andor legidősebb leánya volt. A másik családi értékesítő - vélhetően Zsótér Sarolta Róza, a korábbi tulajdonos megbízásból - Szeles Jánosné, született Zsótér Anna Mária. Ő Szeles János (1867-1940] szegedi posta- és távírda tisztnek a neje - Zsótér Antal (1828-1917] 1848-49-es honvéd hadnagy, nyugalmazott adótiszt három leánygyermekének még élő, egyetlen tagja. Nyilvánvaló, hogy Szelesné kiugróan magas áron nem az apósáról vagy a férjéről - Szeles Györgyről, illetve Szeles Jánosról, a szegedi közéletben szerepet soha nem vállaló személyekről - készített portrét kívánta eladni. A Zsótér-lányok tudatában lehettek annak az érdemnek, amelyet egykor az apa, illetve a nagybácsi, Zsótér Andor képviselt a szabadságharcban, és később Szeged politikai színterén a város közéletében. A fővárosi eladás - amelybe lehetséges támogatóként bevonták a kultuszminisztérium illetékes osztályát is - valójában a borsos árajánlat ultimátumszerű üzenetének közlése okán hiúsult meg: „Móra igazgató úr megbízásából Sebestyén [Cs. Sebestyén Károly] úr ma itt járt azzal az üzenettel, hogy Szelesné 5000 koronán alul nem adja a képet s amennyiben az árát nem kaphatja meg, a kép visszaküldését kéri. Egyszersmind - mivel felhívásra küldte be a képet s nagyon szegény asszony - a felküldéssel járó költségeknek (c. 180 K) megtérítését is kéri."131 A portré Joó Ferencnek a szegedi múzeumba jutott alkotása az 1920 és 1921 közötti intézményi és magánlevelekben, jegyzékben, végül a leltárkönyvben a következő címeken szerepel: Családtag, Ifjú arcmása, Fiatal férfi arcképe vagy Férfi arckép-e.132 Aleliárkönyvben 131 Petrovics értesítése Szeles Jánosnénak, 1921. ápr. 3. OSZM irattára: 680/1920. sz. Előírat: 627/920. Utóirat: 320/921. (Iratköteg. 1920. nov. 23.) 132 Móra évi jelentése a főfelügyelőségnek. Múzeum-rész, 7. o. - Somogyi-könyvtár irattára: 349/1922. szept. 7. 266
