Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása kapta. Igazolják továbbá a közvetlen rokonságot a korabeli pesti/egri hírlapi tudósítások. Megemlíti könyvében a tehetséges joó „őst”, a szegedi polgárság szalonbútorainak kiváló mesterét Bálint Sándor is - fölvetve az egri és a szegedi Joó János közötti vérszerinti rokonság kérdését (Bálint 1959,102). A családi kapcsolat vonala jól követhető a palánki és a felsővárosi templom anyakönyveiben. A felsővárosi születésű 25 éves Joó János asztalos 1803. október 25-én a 16 éves Khelpacherin Magdolnával (1787-1819) a palánki Dömötör templomban kötött házasságot. A parókia esketési anyakönyve rövidített latin szóalakban jelzi a vőlegény fogalakozását, nőtlenségét (yüvjenis] arcularius = ifjú asztalos) és a menyasszony származását (hujas = helybéli lakos).85 Gyermekeik születésekor az édesanyjuk német eredetű nevét sokféle alakban rögzítették - hangzás után beírva a bemondott vezetéknevet -, a szeged-palánki anyakönyvek; az egri iratok már Keilbach - talán rövidített formában.86 A zűrzavaros névváltozatok pontosabb tisztázását az egri levéltárban végzett adatbázis-kutatás is segítette.87 A leány apja Kephart[erin] [Khelpacherin] Jakab, az anyja Consor Éva voltak - a bizonyára bemondáskor értett névalak szerint.88 A bejegyzett házasságkötés után három és fél évvel, 1807. február 14-én megszületett a Joó/Khelpacherin házaspár második fia, János Mátyás. Az anyát a korai hazai szakirodalom Léni Magdolnaként - a keresztnevét talán becézve - említette. Beszédes ugyanakkor, hogy a tizenhat évnyi házasságból született összesen nyolc gyermek keresztszülei varasányi Vedres (Vedrits) István (1765-1830) városi földmérő és felesége Rózsa Terézia (1773-1850) lettek. A 48 éves korára özveggyé vált id. Joó János 1828. június 23-án újranősült: felesége, 85 SzBt esk. anyakv.: Joannes Jó - Magdalena Khelpacherin, 1803.23. 86 Kailbacherin / Keilbacherin / Kleipacherni / Khilpaherni / Kailybakherni / Kalbakheni / Kebaken. - Lásd SZABÓ 2015, 53-54. 87 Köszönet Kovács Melinda főlevéltárosnak [Magyar Nemzeti Levéltár, Eger] a kért adatok szíves megküldéséért, 2015. október 14. 88 SzBt kér. anyakv.: Magdalena -> Jacobus Kephart[erin]/ Éva Consor 1776/1794., VII. köt., 1787, 407.; halotti anyak.: Magdalena Keilpachart (33), 1788/1825., III. köt., 1819, 414. a Palánk 2814. számú házban özvegyen élő Mózer Anna (1789-1854 u.) lett, az egyik tanú ismét Vedres István volt.89 A jeles városi mérnöknek a ceremóniákon vállalt tanúskodása jóbaráti és rokoni kapcsolatot föltételez. A gyermek János Mátyás még Szegeden a kegyesrendiek közismert tagozatos iskolájában, a Rajztanodában szerezte meg a választott asztalos szakmához szükséges rajzi alapismereteket. A bútorművesség műhelyfogásaira az inasévek alatt az apja, azaz idősebb Joó János oktatta. Kitűnik az iskola egyetlen fönnmaradt - 1826 és 1853 közötti - rajztanodai naplójából, hogy a tanítványok tanítómestereként többször is bejegyezték idősebb Joó János nevét 1824 novembere és 1834 tavasza között, mint a helyi asztalos céh egyik meghatározó képviselőjét.90 Az apa és fia névazonossága egyben cáfolja a korábbi szakirodalmi állításokat, hogy az ifjabbik Joó János Egerbe költözése előtt a szegedi tanoda oktatója lett volna. Ez a Joó János nevű műhelymester tehát Mátyás apja volt. A tanoncokat a rajztanodában, és az oktató mesterek műhelyeiben sikeresen készítették föl a különböző szakipari képzések. Egerbe települése után, 1830 körül rajzolja meg Joó János Mátyás a mind művészi, mind pedig a hitelesség igényeit kielégítő szegedi vedutáját, az utóbb közismertté vált szépséges városképét, a Nemes Szabad Királyi Szeged Várossának Bánát felől való Tekéntete című rajzát (Reizner II. 1900,49). A grafikát Adam Brenner karcolta rézbe Budán, a Vízivárosban. (18. kép) Munkájuk megőrizte a Vedres-korszak számos szegedi épületének hiteles lenyomatát, visszaadva a reformkori Palánk teljes 89 SzBt esk. anyakv., IV. köt., 1794-1852.161. 90 A szegedi Rajztanoda naplója, 1826-1853, piarista főgimnázium. MFM. Történeti gyűjtemény, 60. 1. 1. 1960. jan. 15. — Ajándékozás: 1960. jan. 15-én, László Nándor iskolaigazgató, 81/1960. Átvevő: Juhász Antal muzeológus. — A líceumi állami jogutódja a Szeged városi körzeti szakirányú Iparostanonc iskola, majd 1960-tól a 600. sz. „Móra Ferenc” Iparitanuló Intézetv olt. Olvasható az iskolanaplóban az 1828. tanév közepén bejegyzett tanulók sorában a 13 éves Vedres Jánosnak [1815-1869], a későbbi táblabírónak - Vedres István neves városi mérnök fiának - a neve: „35. sz. - Vedres János - RC [római katolikus] - idevaló - nemes - [szállása] szüleinél - [beiratkozott] 1 május '28." 256
